Ma Jusztin, Jusztina, Auréliusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szentlászló, 152
Szentlászlóiak a délszláv háborúban (Kocsis László kétnyelvű könyve)
„Már sötét volt és köd, a védők a sikátor és a futballpálya körüli csatornákban, árkokban voltak és türelmesen várták, hogy megérkezzenek a védők a többi pontról is, főleg az iskola utcájából és a harckocsi-legénység sem érkezett még meg. Akkor minden perc egy örökkévalóság volt, de parancs volt, hogy senkit nem hagyunk hátra. Mindenki kérte Istent, hogy egyik árokba se essen gránát, mert az sokak végét jelentette volna, továbbra is hullottak a gránátok az egész faluban. (…) 17:00-kor elindult a csoport, az összes sebesültet vitték, a könnyű sebesültek pedig más védők segítségével sétáltak, az oszlopban voltak idős civilek is, akik eddig nem akarták elhagyni Szentlászlót. November 24-én, hajnali 5 óra körül emberfeletti erőfeszítések árán az összes védőnek sikerült kijutnia a sebesültekkel együtt Ivanovac szabad területére, maguk mögött hagyva a lerombolt Szentlászlót.” Szabó Angéla:
Már régóta könyvbe kívánkozott Szentlászló szenvedéstörténete. A kelet-szlavóniai, Árpád-kori, ősi magyar település kegyetlenül megszenvedte az 1991-ben kirobbant délszláv háborút, és nagyon nagy árat fizetett a kivívott szabadságért, függetlenségért. Házait a bevonuló Jugoszláv Néphadsereg és a szabadcsapatok fegyveresei földig rombolták, kifosztották-kirabolták és fölégették – hátborzongató szellemfaluvá tették. Szerencsére a lakosságot sikerült idejekorán és szervezetten kimenekíteni, de utána a falu 7 éven át lakatlan volt. Összesen 47 halottja lett, 15 személy eltűnésének körülményeiről pedig még ma sem tudnak.
A falu szülöttje, Kocsis László (Ladislav Kočiš) vállalkozott arra, hogy egy keretbe foglalva megírja a háború 5 hónapjának krónikáját, Szentlászló véres napjainak történetét. Mivel a település védői 152 napon át tartották magukat, ezért kapta a kézirat a Szentlászló, 152 címet. A több mint 400 oldalas kiadvány egy hónappal ezelőtt jelent meg Eszéken, 500 példányban – az egyik végén magyar, a másik végén horvát nyelven – emléket állítva a falu védőinek.
Kocsis László, aki a harcok idején a falu védelmi parancsnoka volt, így nyilatkozott a könyv május 25-ei szentlászlói bemutatóján: – Harminckét évig nem csináltunk semmit, most eljött az ideje, hogy megírjam. Már eddig is sokan meghaltak, mi is megöregedtünk. Tudom, hogy tettem valamit, ami megmarad a gyerekeinknek, az unokáinknak.
Könyvében elmondja, hogy a túlnyomórészt magyarok által lakott falu 11 utcájában jószomszédi viszonyban éltek, a háború azonban mindent megváltoztatott, legfőképpen az embereket, akik képesek voltak egymás ellen fordulni. Gyászos példa erre a helyi általános iskola épületét ért támadás, amit a szomszédos szerb faluból, Palačáról indítottak. Abból a faluból, amelynek lakói maguk is a lászlói, akkor még Testvériség-Egységnek nevezett iskolába jártak. Az iskola volt a legelső célpontjuk. Akkor 258 tanulója volt.
Az első zavargásokról a következőket írja a szerző: „1991. május 4-5-én éjfél után a Jugoszláv Néphadsereg tankjai behatoltak a falu központjába, a templomig, ahol körülbelül 200 ember állította meg őket, akik aznap este az ifjú házasok, Marija Vanček és Gyökemati Dávid esküvőjén voltak. Kétórás heves vita után a templom előtt visszafordultak, és dühükben megrongálták az út menti vízaknákat.”
„A háborús feszültség egész tavasszal érezhető volt, 1991. június 26-án megtörtént az első komolyabb fegyveres incidens a faluban. Azon a napon a Jugoszláv Néphadsereg fegyvereket osztott ki a szerbeknek Márkusfalván, a palacsai szerbeknek pedig Szentlászlón kellett keresztülmenniük. Észak-nyugaton, a D-518-as Eszék–Vinkovce közút felőli kereszteződésben volt az Ernestinovói Rendőrőrs ellenőrző pontja, a kötelező megállással és ellenőrzéssel mind a járművek, mind az utasok tekintetében. Egy nap 19 óra 40 perckor a rendőrség tagjainak jelzésére egy pótkocsis traktor vezetője nem állt meg, hanem a szerbek felálltak a pótkocsiról és tüzet nyitottak az Ernestinovói Rendőrőrs négy tagjára, egy rendőrt megsebesítve. A traktor végigszáguldott a falun Palacsa felé, mögüle a szerbek tébolyultan lövöldöztek a házakra és az emberekre, akik jobban tették, ha minél hamarabb behúzódtak az utcáról. Ez után az esemény után Palacsát és Szentlászlót, amelyeket csak vasúti sín osztott ketté, egy újonnan emelt barikád választotta el Palacsa bejáratánál, amelyet a szerbek állítottak fel.
Már másnap, 1991. június 27-én a Jugoszláv Néphadsereg 13 tankja haladt át Szentlászlón. (…) A szentlászlóiak javaslata után, hogy ebben az esetben a tankok fele maradjon a szentlászlói oldalon, a másik fele pedig menjen át Palačára, egyszerűen továbbmentek. Ezzel a lépéssel a Jugoszláv Néphadsereg a lázadó szerbek oldalára állt.
Szentlászlónak ez volt a józanság nevében az utolsó sikertelen tárgyalási kísérlete.
1991. július 11-én a Jugoszláv Néphadsereg páncélozott járműve érkezett Eszékről Szentlászlóra Mazar Nándor őrnagy vezetésével (nemzetiségét illetően magyar, aki többször járt a Szentlászlói Válságstábnál), aki azért jött, hogy figyelmeztesse és meggyőzze a helyieket, hogy muszáj hinniük a Jugoszláv Néphadseregnek. A szentlászlóiak még egyszer elmagyarázták neki a Jugoszláv Néphadsereg eljárását, akik néhány napja átkeltek Palacsán, és Szentlászló felé fordították lövegeiket. Amikor folytatta a demagóg magyarázatot a Jugoszláv Néphadsereg fellépésével kapcsolatban, a Válságstáb képviselői világossá tették számára, hogy többé nem látják szívesen Szentlászlón…”
Amikor már valóban komolyra fordult a helyzet, megszervezték a falu védelmét – 76 magyar és horvát önkéntessel. Hamarosan a számuk 90-re nőtt. Ezt a szentlászlói századot túlnyomórészt a korábbi faluőrség tagjai alkották. (Egy alkalommal meg is jegyzi Kocsis László, hogy civilekből kellett katonát faragni, ami nem volt éppen egyszerű feladat. Gyors kiképzést is kellett tartani.) A JNH a páncélos-gépesített egységeit Adára, Palačára és Silašra telepítette, és Željko Ražnatović-Arkan „Tigrisei“ (a Szerb Önkéntes Gárda tagjai) már augusztusban megérkeztek és a „Fehér sasok” is (vagy 50-en) Palačán meg Silašon tartózkodtak. A más helységekből érkező szerbpárti önkénteseket is leginkább ezekbe a falvakba irányították. Szentlászló védelmét igencsak megnehezítette az, hogy 8 szerb falu vette körül, az egyetlen szabad kijárat (és egyben kommunikációs útvonal) Ernestinovón át vezetett.
Az egyik legnehezebb nap szeptember 4-e volt. Erről ez olvasható: „Kora reggel (08:00) Palacsa és Vrbik felől egy erőszakos támadással a szerb szabadcsapatoknak-csetnikeknek, Arkan embereinek és a jugoszláv hadseregnek sikerül áttörnie a védelmet és elfoglalni a falu egyharmadát. (...) A főszerepet a támadásban a Jugoszláv Néphadsereg tagjai játszották Arkan egységeinek vezetése alatt és magának Arkannak a parancsoksága alatt.“
Ekkor dőlt romba az első ház Szentlászlón, Baronyi Zoltán háza, 4 védőnek nyoma veszett (Kovács István, Albert József, Vlado Kuprešak és Ember István) és 6-an megsebesültek, „de megölt és megcsonkított szentlászlói civileket is találtak (Csurman Lajos – hátulról fejbelőtték a saját háza küszöbén a Školska utcában, Đuro Sukić – a vendelevoi Pobjeda utcában a saját udvarán találták meg átvágott torokkal). Ez a hatalmas gyűlöletnek és kegyetlenségnek jele, ami a tegnap még jó szomszédok ellen vívott mocskos háborút jellemzi.
Amikor minden lenyugodott, összegyűjtötték a halott szerb-csetnik katonák holttestét – Fehér sasokat, Arkan embereit (mindegyiknek fehér szalag volt a vállán). (…) Nem sokkal ezek után, délután megérkezett a halottszállító jármű a rendőrök kíséretében, akik elvitték a holttesteket, hogy kijárják a csere lehetőségét négy elfogott védőnkért, legalábbis ezt mondták (akkor tudtuk meg, hogy elfogták őket). (…) Az elmúlt évek során a négy eltűnt védőnkről különféle információkat kaptunk (...) egyikük sem vezetett bennünket ahhoz, hogy megtudjuk, mi is történt velük valójában.“
A falu templomát október 1-jén rombolták le, 11 óra 10 perckor dőlt le a torony. Ez akkora erejű becsapódás volt, hogy az egész falu beleremegett.
Eduardo Rózsa-Flores indítványozására egy nemzetközi szakasz is verbuválódott László védelmére. Horvátokon, magyarokon kívül angol, ír, bosnyák, szlovén, spanyol, portugál, osztrák, walesi és amerikai is volt a csapatban. És a két vajdasági, a moholi Berente fivérek. Az ifjabbik, Sándor nem is élte túl a háborút, Eszéken temették el, a rétfalui temetőben.
Két héttel később találatot kapott az az épület is, amelyben 4-en megsebesültek: Lapis János, Pete István, Dezső Dávid és Borislav Vorgić, másnap pedig meghalt Kuzman József, aki egy bunkerban tartózkodott.
„Az idő múlásával egyre gyakoribbá váltak a szerb-csetnik agresszor támadásai, a falu képe a védők szeme láttára változott, egy részét sem kímélték, minden összeomlott. Folyamatosan követték a helyzetet az országban, különösen a Vukovárról érkező híreket, mert tudni lehetett, hogy Vukovár esetleges elestével minden erő Eszék felé fordul, ami azt jelenti, Szentlászló felé, Eszék város legdélebbi védelmi pontja felé. Így is történt, Vukovár 1991. november 18-án elesett, aznap a késő esti órákban hallották az első híreket erről.
November közepén a heves bombázások miatt már nem volt egy épen maradt épület sem, a védők csak annyit mozogtak, amennyit feltétlenül szükséges volt. (…) November 20-án elesett Ernestinovo. Ez volt az a pillanat, amikor Szentlászló védőit teljesen bekerítették.
A Szentlászlóért folytatott harc fordulópontja „Ernestinovo hirtelen bukása” volt, amely elvágta Szentlászlót a lehetőségtől, hogy logisztikai támogatást kapjon, különösen élelmiszert és lőszert, amelyek fogyasztásával különösen számolni kellett. Ekkor megszakadt a közúti forgalom és a telefonkapcsolat az eszéki katonai parancsnoksággal.”
November 23-a volt Szentlászló védelmének a 152. napja. Részlet a könyvből: „Azon a reggelen úgy tűnt számunkra, mintha Szentlászló felett megnyílt volna az ég. Tankokból gránátok és aknavető lövedékek hullottak Szentlászló minden részére, így a mozgás nagymértékben ellehetetlenült. A védők óvóhelyeken, bunkerekben, pincékben, lövészárkokban, az újabb építésű házak szilárdabb részein voltak a földszinten, mert sok épületet már elpusztítottak a bombázások. Vártak, mert tapasztalatból tudták, hogy amint abbamarad a bombázás, megkezdődik a támadás a tankokkal és gyalogsággal. Azon a napon Szentlászló ostroma minden irányból megindult. (…) A bekerített Szentlászlón maradt 15, az Első Nemzetközi Szakaszhoz tartozó védő közül öten megsebesültek, öten meghaltak, öten pedig életben maradtak.”
„Már sötét volt és köd, a védők a sikátor és a futballpálya körüli csatornákban, árkokban voltak és türelmesen várták, hogy megérkezzenek a védők a többi pontról is, főleg az iskola utcájából és a harckocsi-legénység sem érkezett még meg. Akkor minden perc egy örökkévalóság volt, de parancs volt, hogy senkit nem hagyunk hátra. Mindenki kérte Istent, hogy egyik árokba se essen gránát, mert az sokak végét jelentette volna, továbbra is hullottak a gránátok az egész faluban. (…) 17:00-kor elindult a csoport, az összes sebesültet vitték, a könnyű sebesültek pedig más védők segítségével sétáltak, az oszlopban voltak idős civilek is, akik eddig nem akarták elhagyni Szentlászlót.”
„November 24-én, hajnali 5 óra körül emberfeletti erőfeszítések árán az összes védőnek sikerült kijutnia a sebesültekkel együtt Ivanovac szabad területére, maguk mögött hagyva a lerombolt Szentlászlót.”
A könyv nagyon sok fényképet tartalmaz – a rommá lőtt utcákról, házakról, a katonákról –, továbbá térképeket és korabeli újságcikkeket, valamint a falu 166 védőjének a névsorát is. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének a támogatásával jelent meg. Második, kiegészített kiadása is várható.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„EGY SZÁBOR, EGY NEMZET”, EGY VEZÉR!
Ennek a szerb nacionalista politikának a ki nem nyilvánított végcélja a multikulturalizmus megszüntetése, ami magába foglalja >
Mindjárt hazaérünk
Biztosan nagy hó esett, ha már szánnal jött értünk a faluba a nagyapám.Tehát mégis voltam iskolában (jobbról), >
A “multikulturális elvárás”
Nem lenne azonban méltányos egyedül a betegbiztosítót vádolni. Ők legalább írásban is közzéteszik, amit mások sunyin >
„Erősödött” a VMSZ Begaszentgyörgyön?
A VMSZ vezetői már régen elszakadtak a közösségtől és a valóságtól. A párt 4 (négy!) képviselőjének >
A magyar közösség és a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet
Kovács Elvira a szerb parlament alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség sokéves megélhetési tisztségviselője, Pásztor István néhai >
A szolgapárt menetelése a szakadék felé
A június 2-i önkormányzati választásokon a VMSZ vereséggel is felérő „eredményeit” nem lehet a 70 ezres >
A véres XX. század agóniája tovább tart
Arról is szóltam, hogy újabban egyre több olyan regény születik, amely elszámol a hosszan agonizáló XX. >
“A magyarság gyásza”
A vajdasági magyarság szempontjából lesújtó eredmények születtek a mostani önkormányzati választásokon. Szabadkán, a központban megsemmisítő erővel >
Berisavljević: a VMSZ szigorú nagymagyar párttá változott
A Danas belgrádi napilap folytatásokat közöl Živan Berisavljević (1935-2024[1]) Jedan intervju [Egy interjú] című könyvéből, amelyet >
Nyílt, nyilvános és megalázó jogsértés!
A Pásztor & Fia Kft. a hatalomszerzés, az önös haszonszerzés érdekében mindig az aktuális hatalmi párthoz, >
Kezdem érteni a Magyar Péter-rejtvényt
Nem kívánok az elemzőkkel vitába kerekedni, de attól tartok a jelenlegi helyzet a magyar társadalom tanácstalanságának >
“Civilizációs előrelépés”
Most azonban, ha a Pink tévén a kilencvenes évekből ismert eszméit hangoztató Šešeljt hallva azzal vigasztalódok, >