Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A jövőkép nélküli Szerbia
Végel László
A jelenlegi parlementi csetepaté csak a válság meghosszabbítása, a társadalom mélyrétegeiben válságos ellentétekről van szó, amelyeket a jelenlegi politikai elit, köztük az ellenzék sem tud megnevezni és feloldani. Nem tudjuk, hová és merre és hogyan. Így élünk, egymásra gyanakodva, egymást fenyegetve, sokszor gyűlölködve. Végel László:
2023, július 20., csütörtök
Újabban nem kapcsolom be a forró nyárba is elhúzódó szerbiai parlamenti tévéközvetítést. Előzőleg néha-néha rákattintottam, mert reménykedtem, hogy a honatyák egyszer rádöbbennek, hogy a 21. század elején a napi-politikai csatározásoknál lényegbevágóbb dolgokról van szó, az országos válság sokkal mélyebb, tehát meg kell komolyodniuk. Hiába! Kisebb megszakítással már vagy három évtizede ugyanazokkal a jelenetekkel szembesülök, amelyekben ugyanők, ugyanott ugyanazt a szerepet játsszák. Politikai szempontból ez a színjáték éppen Újvidéken kezdődött a joghurt forradalommal. De ez is csak egy pragmatikus kezdet, a joghurt forradalmat is a szerbiai válság idézte elő. Mikor kezdődött a válság? Szerintem valahol 1971 táján, az úgynevezett szerbiai liberalizmus felszámolásával. Abban az időben Szerbia megelőzte korát, Nikezić és munkatársai egypártrendszeri keretekben megpróbálták érvényesíteni az „emberarcú szocializmus”, az „eurókommunizmus eszméjét, ami Kelet-Közép-Európába jóval később köszöntött be. Valójában ekkor dőlt el Szerbia jövője. Igazat kell adnom Ortega Y Gassetnek, aki a rendkívül tanulságos Gerinctelen Spanyolország című, a spanyol egység válságáról szóló esszéjében kifejtette, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy egy nemzetet a tegnap, a múlt, a hagyomány tart össze. Nem ez, hanem a holnap, a jövőre vonatkozó program élteti a nemzetet. Szerbia elsőként tért volna az európai útra azonban a párt maradi része visszaterelte a múltba. Egy évtizedes lappangó válság után a nyolcvanas évek második felében amikor az egész szocialista világ új jövőt keresett és talált (hogy ez a jövő-eufória mekkora sikerrel járt, az most más kérdés) Szerbia képtelen volt az új koreszmékhez igazodni. Miközben Kelet-Közép-Európában a madarak is a többpártrendszerről csicseregtek, a Szerb Tudományos Akadémia nevezetes Memoranduma az etnonacionalizmus kérdéseit feszegette. Igaz az is, hogy Szerbia ebben is megelőzte korát, hiszen az etnonacionalizmus néhány évtizeddel később az egész régióban tarolni kezdett. A nyolcvanas évek végén azonban Szerbia nem tudott a jövőre koncentrálni, képtelen volt összehangolódni a demokratikus koreszmékkel, vagyis nem volt jövő-projektuma. Ortega Y Gasset kimutatta, hogy a baszk és a katalán partikularizmus ezért lángolt fel, mert a Spanyolországot megteremtő Kasztília, nem tudott többé a jövőre mutató közös eszmét felmutatni. „Kasztília hozta létre Spanyolországot, és Kasztília bomlasztotta fel - írta Gasset - egyszerűen azért, mert Kasztília önmaga legteljesebb ellentétébe csap át: gyanakvó, beszűkülő kicsinyes és mogorva lesz”. Vajon nem valami hasonló helyzetben vívódott önnönmagával Szerbia is? Megteremtette Jugoszláviát és felbomlasztotta, mert nem tudott a jövőbe mutató demokratikus programot felmutatni. Még az értelmiség is az „egypártrendszerű pluralizmust” szajkózta, amikor szerte a régióban a többpártrendszer narratívája hódított. Aztán belépett a többpártrendszerbe, amellyel nem tud mit kezdeni, mert hiányzik a jövőképe. A jelenlegi parlementi csetepaté csak a válság meghosszabbítása, a társadalom mélyrétegeiben válságos ellentétekről van szó, amelyeket a jelenlegi politikai elit, köztük az ellenzék sem tud megnevezni és feloldani. Nem tudjuk, hová és merre és hogyan. Így élünk, egymásra gyanakodva, egymást fenyegetve, sokszor gyűlölködve.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >