2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Mi lett volna Petőfivel...

Végel László
Végel László
Mi lett volna Petőfivel...

Ez jutott ezembe a magányos tóparti padon, amikor elővettem Vajda János verseit. Egészen megdöbbentő Svájcban olvasni őt, akit a magyar irodalom legmagányosabb költőjének tartok. Jól írta Németh László: vele kezdődik az új magyar irodalom. A Petőfinél hat évvel fiatalabb szabadságharcos honvéd holtáig megmaradt öreg negyvennyolcas ifjúnak... Vajda története önkéntelenül is felvetette bennem a gondolatot: Mi lett volna Petőfiből, ha túléli a forradalom véres leverését. Írt volna verset a Bach-korszakban? Attól tartok, hogy nem. Legfeljebb egy idegen ház ablakából, hontalanként vállalta volna a világ monomániás megfigyelését és ellenőrzését. Végel László:

2023. szeptember 4., hétfő

A tóparti sétaúton kijutottam a sétáló tömegből, messzire eljutottam, vagy egy kilométerre kerültem a kisvárostól.  Leültem egy padra és azon töprengtem, hogy miért is kedvelik a svájciak a sétákat. A promenád szót nagyon sokszor hallom, s megesik, hogy a tóparti sétányokat hivatalosan így nevezik. Természetesen, mindenki tudja, hogy a séta egészséges, minden orvosságnál többet jelent. Da azt hiszem, mással is magyarázhatók a sétautak. A svájciak magányos emberek, Svájc magányos ország. Nem ölti magára a nagy országok álarcát, nem akarja megváltani Európát, de még a kereszténységet sem. Számtalan sokat szenvedett ország szeretett volna olyan magányos lenni, mint Svájc, főleg Kelet-Közép-Európában, ahol a legtöbbet szenvedtek az emberek, mert úgy vélték, hogy jobb sorsra érdemesek, de az igyekezetük hiábavaló volt. Miért? Azért, mert ezeknek az országoknak a népei nem voltak elég erősek a magányra. Erős és nagy szövetségest kerestek, a másik kis és gyenge ország vagy nemzet ellen. De nem csupán a nagypolitikában tapasztalható a magánytól való rettegés, hanem az átlagpolgár életében is.  A szomszéd az utcában szövetségest keres a szomszéd ellen, az ellenzéki az ellenzéki ellen, az író az író ellen, az egyik város a másik ellen. Örökös ellenségképpel élünk együtt. Lehet, hogy másképpen nem is tudunk. Ez jutott ezembe a magányos tóparti padon, amikor elővettem Vajda János verseit. Egészen megdöbbentő Svájcban olvasni őt, akit a magyar irodalom legmagányosabb költőjének tartok. Jól írta Németh László: vele kezdődik az új magyar irodalom. A Petőfinél hat évvel fiatalabb szabadságharcos honvéd holtáig megmaradt öreg negyvennyolcas ifjúnak. Sokkal jobban jártak azok, akik együtt romlottak meg a romlott korukkal ám megőrizték ifjúkoruk nyelvét, Vajda azonban tiszta akart maradni. Ha jól emlékszem, akkor Németh László belátta, hogy ez a tisztaság szétdúlta a nyelvét. Ezért nem maradt más hátra, mint amit: a világ monomániás figyelésére és ellenőrzése. Vajda története önkéntelenül is felvetette bennem a gondolatot: Mi lett volna Petőfiből, ha túléli a forradalom véres leverését. Írt volna verset a Bach-korszakban? Attól tartok, hogy nem. Legfeljebb egy idegen ház ablakából, hontalanként vállalta volna a világ monomániás megfigyelését és ellenőrzését.

 

2023. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább