2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A peremértelmiségi komplexusáról van szó

Végel László
Végel László
A peremértelmiségi komplexusáról van szó

Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre költözve az egész romániai magyar irodalmat és a román kultúrát nagy szeretettel hozta Budapestre a batyujában. Nem mellékes, hogy ő írta le, hogy a Szemben a bíróval című Sinkó-esszé a magyar esszéirodalom remekműve. Nem volt könnyű dolga a végletesen központosított magyar szellemi életben, amelyben minden Budapesten összpontosul. Nem könnyű újvidéki vagy kolozsvári, esetleg pozsonyi írónak lenni, állapítjuk meg R.P-vel, aki azzal „vigasztal”, hogy szegedinek, pécsinek vagy debreceninek lenni szintén sajnálatos hátrányt jelent és ebben igazat adok neki. Végel László:

 

2023. november 16., csütörtök
A Művész Kávéházban Sinkó Ervinről és Herceg Jánosról beszélgetek R.P-rel. Egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy együtt kell emlegetni a kettőt, csakis igy teljes a kép. Herceg Jánost még ma is félreértik, illetve egyoldalúan értelmezik, Sinkót pedig alig értik, illetve azzal a tudattal élnek, hogy dilemmáinak nincs helye a mi korunkban. Természetesen nem azokra gondolok, akik hivatásból foglalkoznak egyik vagy másik szerzővel, hanem az értelmiségi elitre, amely nem építi be saját gondolatvilágába egyikük életművét sem. Elmarad azoknak a dilemmáknak az értelmezése, amelyek őket kínozták. Miféle dilemmák és ellentmondások kínozták őket? Hogyan reflektálódnak ezek a napjainkban? Azt hiszem, hogy a peremértelmiségi komplexusáról van szó, amely úgy kíván megszabadulni a provincializmustól, hogy üres kézzel menekül a centrumba. A nosztalgián kívül nem visz magával semmit. Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre költözve az egész romániai magyar irodalmat és a román kultúrát nagy szeretettel hozta Budapestre a batyujában. Nem mellékes, hogy ő írta le, hogy a Szemben a bíróval című Sinkó-esszé a magyar esszéirodalom remekműve. Nem volt könnyű dolga a végletesen központosított magyar szellemi életben, amelyben minden Budapesten összpontosul. Nem könnyű újvidéki vagy kolozsvári, esetleg pozsonyi írónak lenn, állapítjuk meg R.P-vel, aki azzal „vigasztal”, hogy szegedinek, pécsinek vagy debreceninek lenni szintén sajnálatos hátrányt jelent és ebben igazat adok neki.

2023. november 16., csütörtök

A Művész Kávéházban Sinkó Ervinről és Herceg Jánosról beszélgetek R.P-rel. Egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy együtt kell emlegetni a kettőt, csakis igy teljes a kép. Herceg Jánost még ma is félreértik, illetve egyoldalúan értelmezik, Sinkót pedig alig értik, illetve azzal a tudattal élnek, hogy dilemmáinak nincs helye a mi korunkban. Természetesen nem azokra gondolok, akik hivatásból foglalkoznak egyik vagy másik szerzővel, hanem az értelmiségi elitre, amely nem építi be saját gondolatvilágába egyikük életművét sem. Elmarad azoknak a dilemmáknak az értelmezése, amelyek őket kínozták. Miféle dilemmák és ellentmondások kínozták őket? Hogyan reflektálódnak ezek a napjainkban? Azt hiszem, hogy a peremértelmiségi komplexusáról van szó, amely úgy kíván megszabadulni a provincializmustól, hogy üres kézzel menekül a centrumba. A nosztalgián kívül nem visz magával semmit. Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre költözve az egész romániai magyar irodalmat és a román kultúrát nagy szeretettel hozta Budapestre a batyujában. Nem mellékes, hogy ő írta le, hogy a Szemben a bíróval című Sinkó-esszé a magyar esszéirodalom remekműve. Nem volt könnyű dolga a végletesen központosított magyar szellemi életben, amelyben minden Budapesten összpontosul. Nem könnyű újvidéki vagy kolozsvári, esetleg pozsonyi írónak lenni, állapítjuk meg R.P-vel, aki azzal „vigasztal”, hogy szegedinek, pécsinek vagy debreceninek lenni szintén sajnálatos hátrányt jelent és ebben igazat adok neki.

 

2023. november 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább