Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Volt egyszer egy Jugoszlávia
Végel László
Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem a horvátországi és a boszniai háborúról szól, arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.” Végel László:
- 2023. november 29., szerda
- Ez a nap volt három-négy évtizeddel ezelőtt a köztársaság napja, amelyre csak kevesen emlékeznek, a legtöbben a sírba vitték az emlékeiket. Magyarul a Hitelben 1991. december 12-én, szerbül jóval előbb az újvidéki Stav hetilapban leírtam a mondatot, amelyet aztán sokszor visszahallottam. Volt egyszer egy Jugoszlávia. Időközben a szerbiai választásokon a szerbiai elnökjelölt Milošević kiérdemelte a választók 65,35 százalékának bizalmát. Pártja a Szerbiai Szocialista Párt 190 képviselőt juttatott be a 250 tagú szerbiai parlamentbe. Így kezdődött; főlényes kétharmados győzelemmel. Ismerős, nemde? Ne mondja senki, hogy nem akarta a nép. Volt egyszer egy Jugoszlávia, írtam, majd így folytattam: „Mintha csak azt mondanám: volt egyszer egy Monarchia”. Manapság kevesen akadnak, akikkel megoszthatom a köztársaság napi emlékeimet, nem maradt más hátra: gyászolom az elhunyt barátaimat. Több mint három évtized múltán arra gondolok, hogy Jugoszlávia valóban úgy tűnt el, mint az Osztrák-Magyar Monarchia. Háborúban. A Monarchiát senki sem kívánja feltámasztani, de emlékétől nem lehet szabadulni. Nyilván azért mert csodálatos európai kultúrát hagyott maga után. Megkockáztatom a feltevést: Jugoszláviát sem kívánja senki feltámasztani, szerencsére az uralkodó hatalmaknak nincs erejük emlékének elhantolására. Ha volt valami értékes az egykor országban, akkor a sokszínű kultúrája volt. Nem a jugonosztalgikus szólal meg bennem hiszen, látva a Vukovár felé tartó szerbiai harckocsikat, attól régen elbúcsúztam. Ha ilyen kegyetlen módon kell „összetartani” Jugoszláviát, akkor jobb ha mielőbb megszűnik - gondoltam. Ettől kezdve úgy találtam, hogy nincs más hátra, mint a szétomlás. A Peremvidéki élet, amelyben megtalálható a Volt egyszer egy Jugoszláviában, még nem látszanak, de sejthetők azok a vérnyomok, amelyek a Wittgenstein szövőszékében kiolvashatók. Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem a horvátországi és a boszniai háborúról szól, arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >