Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Lovas Ildikó “bukása” kapcsán
Szerbhorváth György
Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit tesz a párt a saját embereivel, ha változnak a körülmények? A forradalom megeszi saját gyermekeit? Lovas Ildikóról van szó - régi barátom volt, sőt, násznagya is voltam, a NATO-bombázás alatt hozzám menekült a fiával, mármint Ficsku Pál lakásába, hozzám, mint menekült. Sok mindent csináltunk együtt, hovatovább együtt gondolkodtunk. Aztán jött egy fordulat, nem ragoznám, milyen kapcsolatba került Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. Hát szorosba. Szerbhorvát György:
Elkezdődött valami, ámokfutásnak mondhatnánk, de a legkevesebb, amit velem tett. Valójában semmit, kimaradtam a vajdmagy nyilvánosságból, bár a magyarban megszólalhatok. Aztán elkezdett leszámolni, dirigálni, bárkivel bárhol - hogy milyen ideológia alapján, ne kérdezzétek. Felszámolta saját sikeres írói karrierjét (tegyük hozzá, nagyon jókat írt), hogy amolyan vajdmagy Elena C.-ként belerúgjon bárkibe. Megkapott mindent: az informális ellenőrzést a médiában, mint hallottam, órákat telefonált, mert azért nem a digitális nemzedék tagja. Aztán jött a párt, a Magyar Nemzeti Tanács. Hogy Pásztor döntött, vagy ő - sose tudjuk meg, de négykezes klavírkoncertet adva uralkodtak. Jó, egyszer félretették Ildikót, aztán visszamászott az ablakon. Nehéz felsorolni, kikbe gyalololt bele, valójában nem is tudom, a legutóbbi emlékezetes esete - Krusovszky írt róla a Narancsban - a vajdmagy írók megregulázása volt, hogy aki nem itt él (ezt Kishegyesről írom, ezért az "itt"), azt ne adja ki a Forum. Bezzeg őt meg kellett jelentetni, és végül majdnem sikerült mindent tönkretennie. Ezzel a földrajzi-mobilitási ná(r)cizmussal azért sokra nem ment, azt hitte, ismét bebetonozta magát az általa vezetett intézetbe, a bugyuta Magyar Szós heti publicisztikájáiba (amiért, állítólag, kiemelt honort kapott), meg hát általában az összes író lealázásába, amennyiben számosan kapta a helyi irodalmi díjakat. Via Előretolt Helyőrség, hisz ő kapta meg azt is.
De az erőskezű Pásztor István elhunyt, visszatekintve, csinált ő jó dolgokat is, Vucic és Orbán árnyékában. Ezt most nem teszem mérlegre, kegyeletből sem/is.
De mi történik a pártban, melynek Lovas elnökségi tagja, és a nemzeti tanács tagja. Tegnap láttam a tévében, fotókon, vidáman szavazott, hogy megszüntették az intézetét. Már nincs rovata a Magyar Szóban sem.
Egy szép bukást látunk, de azért ne reménykedjünk. Szinte vicces, ahogy a pártja kimondta rá a fatvát, eltisztítják. Nem vagyok jós, de több opciót látok: íróként beszámol kétségeiről. Vagy: a Fidesz, az Előretolt helyőrség utánanyúl, noha ez hatalmi problémákat vethet fel a VMSZ és a Fidesz közt - már ha ez bárkit érdekel. Kiviszik Brüsszelbe. Vagy egy újabb fordulattal ő erősödik meg a pártban - én már semmiben sem hiszek. Képzettsége, stílusa, manipulációs technikái bármire készségessé teszik, kérdés, Szabadka íróját, hű polgárát, miniszterét, minden kultúra urát (hölgyét) helyben meddig viselik el? Kik bocsátanak meg neki? Vannak szövetségesei? Otthagyja Szabadkát, és majd Pesten lesz kultúrkomisszár, amiben a határon túliak tarolni szoktak? Vagy ismét azt mondja, mint húsz éve, hogy ő liberális konzervatív? (Bár szerintem gőze sincs arról, mi az, ahogy nekem sem.)
Egy emberi tragédia zajlik előttünk: egy író bemegy a politikába, elkapja a hatalom, intézkedik, behülyül. Óhatatlanul bukik is (talán, nem tudjuk a mértéket). Vérig sértett sokakat, lealázott, feudális technikákat alkalmazott. Nem tudom, szerintem meg sem gazdagodott - ez plusz poén, amúgy érthető lenne.
Egyszerűen bonyolult életút ez.
A zsánerképet a végére írom meg, ebből talán érzékelhető a zavarodottságom is. Ildi felhívott 1999. áprilisában, bár erről már szóltam, hogy jön hozzám a fiával, a Deák téri buszállomáson várjam. Mondtam hogy hát én Ficsku Pálnál lakom menekültként, de hát ez van, menjek. S mentem a Szentkirályi utcában, ráfutok Esterházy Péterre, szál ki a zöld Suzukijából. Mondom, én én vagyok, mivel már telefonoztunk, kérte, magyarázzam el ezt a Szerbia elleni NATO-bombázást. Épp egy vajdasági magyar színházi előadásra megy, monda, nem jössz? Hát, mondom, menekültekért megyek, vagy nem is tudom, Lovas Ildi Szabadkáról. EP ezt így nem értette, menekült, buszállomás, mi van, gyerek is, hova? Annyit mondott, Lovas Ildi, hát az egy jó szabadkai író.
Itt tartottunk 25 éve, most meg itt.
Következő cikk: A Hamász és Netanjahu egyaránt sorscsapást jelent saját népe számára, de van remény
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >