Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Húsz évvel ezelőtt történt
A „temerini fiúk” esete
Esetüket a vajdasági magyar politikai érdekvédelem sem szereti (fel)emlegetni. (Kiváltképp amióta a tetőpontján táncol a történelmi szerb–magyar kebelbarátság.) Nem lehet vele hencegni, nem alkalmas a dicsekvésre. Nem rakhatják ki az ablakba. Kellemesebb lenne meg nem történtté tenni, mert mégis csak egy tragédiáról van szó. Amit velünk szenvedtettek el. Leckéztetés volt, megaláztatás, kudarcos volt a sztori, csak szégyent és csak keserű szájízt hagyott maga után. Szabó Angéla:
Aki még soha nem hallott arról, hogy az öt magyar fiatallal szemben milyen szigorral lépett fel, és miként bánt el velük a szerbiai politikai hatalom, és most a világhálón rákeres, a Wikipedián az alábbi összefoglalót olvashatja:
„A temerini fiúk (temerini ötök) öt vajdasági magyar fiatal, akik 2004. június 26-án éjjel a szerbiai Temerinben brutálisan megvertek egy szerb férfit. A magyar fiatalok: Horváth Árpád, Illés Zsolt, Máriás István, Szakáll Zoltán és Uracs József 26-án éjszaka találkoztak a szerb Zoran Petrovićtyal a temerini piactéren. Mind a hatan ittas állapotban voltak, szóváltásba keveredtek, majd a magyarok súlyosan bántalmazták Petrovićot, majd otthagyták a magatehetetlen férfit, akire reggel találtak rá és szállították kórházba. A kórházi jelentés szerint többek között eltörték az állát, a halántékcsontját, és egy idegen testet (a vádirat szerint vascsövet) dugtak fel a végbelébe, ami ott szakadásokat okozott.
A bíróság úgy értékelte, hogy Petrović viselkedésével nem adott okot az erőszakra, valamint súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy sorsára hagyták a férfit, aki meghalt volna, ha nem találnak rá, ezért gyilkossági kísérletnek minősítette az esetet. Horváth Árpád 10 év, Illés Zsolt 13 év, Máriás István 15 év, Szakáll Zoltán és Uracs József 11 és fél év börtönbüntetést kapott.
A büntetést a magyar sajtó és jogvédő szervezetek aránytalanként jellemezték, és olyan ítéletekkel állították szembe, amikben magyar áldozatokat bántalmaztak súlyosan, és az elkövetők egyéves vagy rövidebb büntetést kaptak.
A magyar politika számos kísérletet tett az ítélet enyhítésére, de ezek nem jártak sikerrel. Az elítéltek elnöki kegyelmet kértek; Illés és Máriás kérelmét Boris Tadić államfő elutasította, utódja, Tomislav Nikolić azonban 2012-ben felfüggesztette Horváth és Szakáll büntetését.
Uracs 2015 karácsonyán, Illés 2016. március 8-án, Máriás István 2017. december 26-án szabadult.”
A temerini fiúk az eltelt húsz évből fejenként legalább tíz-tíz évet különböző börtönökben ülve töltöttek, és várták a nagybetűs csodát, az idő előtti szabadulásukat. A csoda azonban jó sokat váratott magára. Közülük ketten, akik „enyhébb” büntetést kaptak, a raboskodásuk vége felé néhány hétvégén beleszagolhattak a rég nem érzett kinti szabad levegőbe, hárman pedig csak a szabadon engedésük napján léphettek ki először a börtön kapuján.
Azóta senki nem indítványozott perújrafelvételt. Nem kérték az eset újratárgyalását. Nem szedték ízekre a vádiratot, nem idézték be a soha ki nem hallgatott szemtanúkat, nem keresték az igazságot, a maguk igazát, nem keresték a felelősöket a háborús bűnösöket is megszégyenítő büntetésért. Nem követeltek jóvátételt az ellopott életévekért, kárpótlást a börtönben elszenvedett embertelen bánásmód miatt. Valamit, akármit, bármit – cserébe a könyörtelenül kiszabott hatvanegy évért… De kimondatlanul is keletkezett itt egy hiány, egy láthatatlan adósság. Amit csak érezni lehet. (Alighanem egészen addig, amíg a bibliai hetvenszer hétszer tanulsága/csodája fel nem oldja, el nem engedi a tartozást.)
Ami talán a legfontosabb: túlélték a raboskodást. Életben maradtak. És ők sem öltek meg senkit. A temerini fiúk nem váltak gyilkossá. Az „áldozatuk” néhány évvel később halt meg – talán kábítószer-túladagolásban.
Mostanra már csend borult a történetükre. Nem foglalkozni vele, nem is gondolni rá, még az emlékekből is száműzni, elfelejteni. A védekezésnek, a gyógyulásnak ezt a módját választották. De volt-e másik út? És létezik-e egyáltalán gyógyulás?
Esetüket a vajdasági magyar politikai érdekvédelem sem szereti (fel)emlegetni. (Kiváltképp amióta a tetőpontján táncol a történelmi szerb–magyar kebelbarátság.) Nem lehet vele hencegni, nem alkalmas a dicsekvésre. Nem rakhatják ki az ablakba. Kellemesebb lenne meg nem történtté tenni, mert mégis csak egy tragédiáról van szó. Amit velünk szenvedtettek el. Leckéztetés volt, megaláztatás, kudarcos volt a sztori, csak szégyent és csak keserű szájízt hagyott maga után.
Az öt meghurcolt temerininek a két kézzel szórt, „prosperáló” anyaországi forintmilliókból egyetlen fillér sem jutott. Éljenek, tengődjenek, ahogyan tudnak.
Ketten elhagyták Szerbiát, Magyarországon telepedtek le, ketten a szülőfalujukban maradtak, egy pedig másik községben él, de mindhárman ma is Temerinben dolgoznak, ott segédmunkáskodnak a kőművesmesterek mellett, órabérben.
Egymás társaságát nem keresik, csak a sors köti néha össze az útjukat.
Következő cikk: A Kreml most már nem Ukrajna, hanem a Nyugat ellen vív háborút
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >