2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Mit fogunk a gyerekeinkre hagyni?

Mit fogunk a gyerekeinkre hagyni?

Ami pedig a baby boom nemzedéket illeti, talán most van az utolsó lehetősége arra, hogy valami jót tegyen, olyat, ami túlmutat a személyes érdekeinken. Ez a jó úgy kezdődik, hogy végre akarjunk valami jobbat hagyni a gyerekeinkre. Mert eddig csak az elkerített Balatont, az ellopott egyetemeket, a leállított Erasmus programot, elméleti tornaórákat, a feudalizmus és nacionalizmus bűzét, egy leszakadó, versenyképtelenné vált országot kaptak tőlünk. És nem kéne gyávaságból, az újtól való félelem, vagy a lehetséges kockázat miatt Orbánt és az ő áporodott világát is a gyerekeinkre hagyni.

Bruck Gábor- Bruck András:

A mi generációnknak már nincs sok ideje hátra. Minket, 1946 és 64 között születetteket neveznek baby boom generációnak, ez a mai 60 és 80 év közötti nemzedék. Folyamatosan csökken a befolyásunk, kopunk ki a kultúrából – és végül az életből. A szeretteinknek hiányozni fogunk, de az országnak nem. Szomorú, hogy semmi nem marad majd utánunk, amire büszkék lehetnénk. Voltak közöttünk nagyon jó minőségű emberek, valódi teljesítményekkel, de ami a generációm egészét illeti, amit letettünk az asztalra, az alig több mint nulla. 

Másutt a baby boom generáció hatalmas energiákat mozgósított. Amerikában a Szilícium-völgy felfuttatása, majd az internet, a személyi számítógép megváltoztatta az egész világ működését. Angliában a Beatles, a Rolling Stones a zenét és az életmódunkat változtatta meg. Franciaországban az 1968-as diákmozgalmak, Németországban a háború utáni gazdasági csoda egész Európát formálta. Spanyolországból a Franco-diktatúra utáni sikeres átalakulás, Svédországból és Dániából a jóléti reformok beindítása említhető. 

Nálunk a baby boom nemzedék mindebből kimaradt, semmit sem tett be a közösbe. Egyetlen tiszteletre méltó kivételként talán a demokratikus ellenzék tagjait említhetnénk. Értékeket: morált, személyes bátorságot és intellektust állítottak szembe elnyomóinkkal. Ők voltak közöttünk a legeurópaibb karakterek. Telt az idő, egymást érték a rendszerváltás csalódásai, és a baby boom generáció egyre jobban elszürkült, végül olyan mélyre csúszott, hogy a demokratikus ellenzék legfőbb vívmányait, a jogállam, a szabadság gondolatát is feladta. Azt reméltük, hogy egy jó minőségű, az eredményeire méltán büszke, sikeres országgá válunk, a velünk összemérhető nemzetek versenytársává. Nem ez történt.  

Az elmúlt 15 év pedig már végképp nem hozott semmit, csak Orbán Viktort. A generációnk jó része rá szavazott és több százezer értelmiségi - jogászok, újságírók, tanárok, közhivatalnokok – semmit nem tettek azért, hogy ne lehessen belőle diktátor. Hogy Orbán miért lett az, nem tudjuk. Talán a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy azért, mert megtehette. Engedtük neki. Ez pedig döntően a baby boom nemzedék szégyene. Sok egyéb mellett a CEU-t, az SZFE-t, az Akadémiát is odaadtuk neki. Születtek díjnyertes filmek, jó regények, nézhető színdarabok, de az egészből nem született új, magasabb minőség. Harminc év alatt sem lettünk igazi európaiak, nem váltunk nyugatiassá. 

Ez így ment Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenéséig. Sikertelen generációnk számos influenszere pedig képtelen belenyugodni ebbe. Talán érzik, hogy az új mozgalom végképp nyugdíjba küldi őket. Ezt a státuszféltést egy közös ismerősünk így írta le: „Ma még írok posztot, időnként cikket, néha kikérik a véleményem, de ha a Tisza Párt megerősödik, hát még, ha győz is, végképp senkivé válok. Csak nyugdíjas leszek, fájós lábbal, pénz nélkül”. 

A reflektorfényben Magyar Péter áll, de szerintünk a Tisza mint mozgalom még nála is érdekesebb jelenség. A fiatal elnök rendkívül tehetséges, és nem kérdés, hogy ő volt a szikra, amely belobbantotta a mozgalmat. De a főszerepet a Tisza játssza, az emelte Magyar Pétert ilyen magasra. 

Rendkívüli sebességű volt a Tisza áradása. Mintha sok százezer ember öntudatlanul arra várt volna, hogy végre jöjjön valaki, és onnantól másfelé megyünk. Magyar Péter pedig nem csak jött, azt is megérezte és helyesen artikulálta, hogy a mögötte felsorakozók merre akarnak haladni. Túl akartak lépni az elmúlt évtizedek pocsolyáján: a tehetetlen pártokon, a baby boom generáció totyogásán, gyávaságán. 

Magyar Péter ajánlata – változás a politika minden szintjén és minőségén – a rohamosan idősödő baby boom generáció számára felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Magyar Péter azt ajánlja, hogy a Tisza legyen ideológiailag semleges: férjen el benne a konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata, a jobboldali és a baloldali, a vallásos és az ateista, a nemzeti és a kozmopolita. 

Ez a hozzáállás semmilyen módon sem kompatibilis a meglévő pártok gondolkodásával. Viszont a Tisza-szavazók értik és a többségük nem a Messiást látja Magyar Péterben, hanem egy rendhagyó pasast, aki az állítja, hogy 2026-ban a Tisza egy lépésben juthat túl a Fideszen és a DK-án. Amúgy ezt sokan régóta szeretnék, de eddig semmi esélyt sem láttak a megvalósítására. A Tisza szavazóit viszont az a gondolat mozgatja, hogy sokféleségünk ellenére ez az ország lehet egységes. A megosztottság helyett lehet béke. 

Ami pedig a baby boom nemzedéket illeti, talán most van az utolsó lehetősége arra, hogy valami jót tegyen, olyat, ami túlmutat a személyes érdekeinken. Ez a jó úgy kezdődik, hogy végre akarjunk valami jobbat hagyni a gyerekeinkre. Mert eddig csak az elkerített Balatont, az ellopott egyetemeket, a leállított Erasmus programot, elméleti tornaórákat, a feudalizmus és nacionalizmus bűzét, egy leszakadó, versenyképtelenné vált országot kaptak tőlünk. És nem kéne gyávaságból, az újtól való félelem, vagy a lehetséges kockázat miatt Orbánt és az ő áporodott világát is a gyerekeinkre hagyni.

2024. augusztus 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább

Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi

Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >

Tovább

Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut

Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >

Tovább

Musk fájdalmas búcsúja

A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >

Tovább

Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására

Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >

Tovább

Még sugároz a Szabad Európa Rádió

Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >

Tovább

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország

Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >

Tovább

Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut

Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >

Tovább

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább