2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Már szex sincs

Már szex sincs

És ha már a tudomány környékén ólálkodunk, Nyugaton egyre kevesebb a szex, ezt Schmidt Máriától, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet (és sok minden más) főigazgatójától tudtuk meg a minap, ő hozta nyilvánosságra Az identitás mint politikai fegyver című konferencián a hét elején. Előadásában arról beszélt, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői a felső osztálybeli férfiak és nők, akik „háremeket tartanak, válogatnak a szexuális partnerek között”, de az alsó osztályokban lévő férfiak nem jutnak nőhöz, a nők férfihoz, ezért aztán a szexuális forradalom végső soron egyre kevesebb szexet, de egyre több boldogtalanságot eredményez. Azt is elmondta, hogy Nyugaton „nemváltásra buzdítják a kiskorúakat, nemváltó műtéteket végeznek rajtuk, nemegyszer szüleik beleegyezése nélkül, akiket néha meg sem kérdeznek”. További következtetéseket ebből nem vont le, bizonyára azért nem, mert a végkimenetel nyilvánvaló. Az enervált Nyugat népessége elsorvad, az életerős Keleté pedig virgoncan szaporodik, Schmidt Mária pedig nem más, mint maga az ős Kaján, vállán bíbor. Feszület, két gyertya, komorság. Viszont az asztalon nem ömlik a bor, noha olyan számlát kapunk, mintha ömlene.

Gyalog és szomjasan térünk haza. Váncsa István (Élet és Irodalom):

Nem jő szabadság és nem szül nekünk rendet, hanem inkább távolodik, nyomában pedig minden korábbi elképzelést felülmúló vitalitással szökken szárba a káosz. Nyájas olvasónk ezt nyilván nem tőlünk fogja megtudni, hanem például oly módon, hogy cigarettaszünetben átmenetileg megáll és kicsit szétnéz maga körül, bár valójában erre a nem különösebben elmélyült kutatómunkára se igazán van szükség, a káosz mostanra már létünk valamennyi zegzugába beköltözött.

Ugyan az önkényuralmi berendezkedésű társadalmakat a magas fokú rendezettség állapotával szokás rokonítani, és bizonyára nem is teljesen ok nélkül, mi azonban túllépünk e mai kocsmán a kaotikus szerkezetű, valójában tehát szerkezet nélküli, ám annál hatékonyabb és ragyogóbb önkényuralom felé.

A jelenség fölöttébb komplex, előzetes és kellő alaposságú vizsgálatok nélkül semmiképp se érdemes belevágni, a leghelyesebb, ha kellő távolságból és empirikus alapokról indulunk. Ilyen lehet mindenekelőtt a Global Freedom Index, egyebek közt már csak azért is, mert a legfrissebb e tárgyú vizsgálat eredménye épp e napokban látott napvilágot. Sok újdonság persze nincs benne, evvel együtt nem tanulságok nélkül való, hiszen megerősíti azt, amit a mindennapi életben folyamatosan tapasztalunk. Tanulmányozása szellemi erőfeszítést nem kíván, van egy világtérkép a Freedom House weboldalán, három szín uralkodik rajta. A szabad országok (Észak-Amerika, Európa, Ausztrália, meg még néhány további épelméjű ország, egyebek közt Mongólia is) színe a zöld, Afrika nagyobbik része, az iszlám országok, Oroszország és a hasonlók a lila színt kapták meg, a náluk egy fokkal szalonképesebbek (India, Indonézia, Mexikó, néhány balkáni ország stb.) pedig okkersárga színben pompáznak. Kicsiny hazánk itt, tehát a pokol okkersárga tornácán kevélykedik. Nem nagy öröm, de már hozzászoktunk, lehetne rosszabb is, történelmi tapasztalataink alapján pedig képesek vagyunk a jövőnket elfogadható pontossággal előre látni.

Nyilvánvaló egyebek között, hogy egyenletesen gyorsuló mozgással közelítünk a verem alja felé, szabadságunk elvesztésének tempóját tekintve a világ legvirgoncabban hanyatló országai közé tartozunk, nálunk fürgébben hanyatlani már csak El Salvador, Hongkong, Burkina Faso, Törökország, Tanzánia, Líbia, Nagorno-Karabah és Nicaragua képes. Hogy a kép a lehető legvilágosabb legyen, a Global Freedom Index 2024-es kiadása szájbarágósan el is magyarázza, nyilván azok számára, akik ma reggel érkeztek egy távoli galaxisból, hogy Orbán 2010-es hatalomátvétele óta a kormány olyan alkotmányos és jogi változásokat hajtott végre, amelyek lehetővé tették, hogy az ország független intézményei feletti ellenőrzést mindenestül magához ragadja. Ez sikerült is, tekintve hogy hatalmat megragadni Orbánnál jobban senki se képes, és amit ő egyszer megragadott, azt többé el nem ereszti. Régen, a ködbe vesző múlt mitikus esztendeiben még megeshetett, hogy valamely, az Orbán-párttól különböző politikai erő furakodjon a volán mögé, és a maga dilettáns módján kormányozni próbálkozzék, ilyen azonban többé nem lesz. Ha másképp nem volna abszolválható, beleírnák az alkotmányba, hogy társadalmunk vezető ereje a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nevű akármicsoda, és aki mást mond, az megnézheti magát, de hát erre valójában semmi szükség. Amíg Viktor apánk a vezetőülésben kíván brillírozni, addig ott brillírozik, ebbe senkinek semmifajta beleszólása nincs, legalábbis a tudomány mai állása szerint, az pedig, hogy a távoli jövőben mi lesz, a sci-fi-szerzők képzeletvilágára és a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézetre tartozik.

Ha már itt tartunk, illiberális államunk szellemi fölényét mi sem igazolja hatásosabban, mint ezen új tudományos műhely létrejötte. Hasonló kutatóközpont valószínűleg sehol a világon nem létezik, ebben is mi vagyunk a legelsők. A kutatóintézet a vonatkozó törvény alapján „önálló tudományos tevékenységet végez”, a Hivatal működésének támogatására kutatási és elemzési feladatokat lát el, kiadványokat készít, konferenciákat szervez, és megbízással „külső szakértőket is igénybe vehet”.

Nyájas olvasónk most nyilván azt kérdezi önmagától, hogy vajon a közpénzből finanszírozott nyilvános elhülyülés határai hol húzódnak, továbbmenve, hogy ilyen határok léteznek-e egyáltalán, de hát a válasszal mindannyian tisztában vagyunk. Nincs ilyen határ, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet pedig nem a legelső a sorban, hanem a sokadik. Elődei között említhető a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal, a létező szocializmus nagy tekintélyű Tervhivatalának nyilvánvaló utánérzése, az sok-sok pártmócsingot foglalkoztatott olyan munkakörökben, amelyeket a gyárudvarokban söprögető segédmunkások is bízvást elláthattak volna. Ráköltöttek évente körülbelül egymilliárd forintot, nagyszerűen működött, aztán egyszer csak megszüntették.

Hasonló áltudományos hullócsillagok között említhetjük a Közpolitikai Kutatások Intézetét, a Veritas Történetkutató Intézetet, amelynek egyetlen rokonszenves vonása, hogy neve a Veritas Borkereskedésére emlékeztet, a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet, a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet és a frappáns elnevezésű Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) tudományos műhelyt, amely nevéből kitetsző módon minden bizonnyal a népesedés és a családok érdekében fáradhatatlankodik. A további érdemdús és minden bizonnyal rendkívüli fontosságú kutatómunkát végző intézetek megemlítésére terjedelmünk korlátozott voltából fakadóan nem vállalkozhatunk, a lényeg az, hogy bármerre járunk is széles e hazában, hasonló profilú tudományos műhelyeket a legtávolabbi zugokban is találhatunk, számuk pedig az idő haladtával bizonyára sokasodni fog.

És ha már a tudomány környékén ólálkodunk, Nyugaton egyre kevesebb a szex, ezt Schmidt Máriától, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet (és sok minden más) főigazgatójától tudtuk meg a minap, ő hozta nyilvánosságra Az identitás mint politikai fegyver című konferencián a hét elején. Előadásában arról beszélt, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői a felső osztálybeli férfiak és nők, akik „háremeket tartanak, válogatnak a szexuális partnerek között”, de az alsó osztályokban lévő férfiak nem jutnak nőhöz, a nők férfihoz, ezért aztán a szexuális forradalom végső soron egyre kevesebb szexet, de egyre több boldogtalanságot eredményez. Azt is elmondta, hogy Nyugaton „nemváltásra buzdítják a kiskorúakat, nemváltó műtéteket végeznek rajtuk, nemegyszer szüleik beleegyezése nélkül, akiket néha meg sem kérdeznek”. További következtetéseket ebből nem vont le, bizonyára azért nem, mert a végkimenetel nyilvánvaló. Az enervált Nyugat népessége elsorvad, az életerős Keleté pedig virgoncan szaporodik, Schmidt Mária pedig nem más, mint maga az ős Kaján, vállán bíbor. Feszület, két gyertya, komorság. Viszont az asztalon nem ömlik a bor, noha olyan számlát kapunk, mintha ömlene.

Gyalog és szomjasan térünk haza.

2024. szeptember 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább

Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi

Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >

Tovább

Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut

Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >

Tovább

Musk fájdalmas búcsúja

A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >

Tovább

Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására

Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >

Tovább

Még sugároz a Szabad Európa Rádió

Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >

Tovább

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország

Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >

Tovább

Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut

Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >

Tovább

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább