Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael és Törökország és más hatalmak részéről, amit önös érdek vezérel, kockára teszi a forradalmat, ezért hátrébb kell lépniük. Jeruzsálem, miközben rommá bombázza a szomszéd államot, azt állítja, hogy nem avatkozik bele annak belügyeibe. Lélegzetállító az ilyen szintű cinizmus. De ha így megy tovább, Szíria ismét szétszakadhat. Az okvetetlenkedő külföldi kormányok láthatólag képtelenek elfogadni, hogy szír nép a maga útján kíván haladni. A HTS nem legjobb választás az ország vezetésére, de a nemzetközi közvéleményt senki sem kérdezte meg ez ügyben. Kevés állam jön tűzbe arra a gondolatra, hogy iszlamisták uralják Damaszkuszt, ám nincs más opció, együtt kell működni az új hatóságokkal. Az viszont csupán vágyálom, hogy Oroszországot és Iránt végleg ki lehet szorítani a térségből. Putyin nem mond le kulcsfontosságú támaszpontjairól. Lehet, hogy támogatást ajánl fel cserében. Teherán pedig titokban működik tovább Szíriában, illetve azon keresztül, ideértve a Hezbollah újrafelfegyverzését. Erdogan teljesen önző megfontolásokból cselekszik. Szerinte a kurdok a terroristák, nem a HTS emberei. Egyértelmű, hogy nagyobb részt akar kiszakítani magának a másik országból. Csakhogy döntsék el a szírek, miként akarnak élni. Addig is hátrébb az agarakkal, legyen vége a beavatkozásnak és ünnepeljük a győzelmet. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Bloomberg
Hal Brands egyáltalán látja olyan kiszámíthatatlannak Trump világképét, ahogyan az sokan gondolják. Bár az elnök egy sor háborút, hidegháborút és lehetséges fegyveres viszályt örököl, nagyon jól meg lehet jósolni, milyen kimenetei lehetnek külpolitikájának, jóllehet egy állhatatlan elnök készül összecsapni egy állhatatlan világgal.
A Johns Hopkins Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora úgy véli, jelenleg még a politikusnak sincs fogalma, miként birkózik meg a felfordulással, de a legrosszabb az volna, ha összeállna a világrend ellen törő tekintélyuralmakkal, ahelyett, hogy a demokráciákkal karöltve megvédené azt.
Ezt nem azt jelenti, hogy orosz ügynök volna, mert nem az. Ám egyes hajlamai nem különbek, mint Amerika vetélytársaié. Putyinhoz és Hszihez hasonlóan ő is olyan világban gondolkodik, amelyben a nagyhatalmak (és a nagy vezetők) büntetlenül cselekedhetnek. Egy olyan ember, aki megpróbálta megváltoztatni a választás kimenetelét, nem sokra becsüli a demokratikus értékeket. Többnyire autokrata erős embereket dicsőít, Hszit, Putyint, Kimet és Orbánt.
Elképzelhető, hogy olyan békét kényszerít rá Ukrajnára, amely lehetővé teszi az orosz uralmat. Kiárusíthatja Tajvant: nem védi meg, Kínától kért gazdasági engedmények fejében. Európában Orbánt és más illiberális populistákat éljenezhet, akik pedig túlságosan hozzádörgölőznek a Kreml urához.
Példa lehet olyan politikusok számára a világban, akik koppintják demokráciaellenes taktikáját. Ha csak a felét csinálja meg annak, amit ígért, ideértve kritikus sajtóorgánumok bezárását, politikai ellenfelek bebörtönzését, a hadsereg kivezénylését a hazai ellenségek ellen, már azzal is igen-igen nagy károkat okoznak azoknak az intézményeknek, amelyek az USA puha hatalmát támasztják alá, illetve amelyek megalapozzák a demokrácia támogatását a világban.
Az Egyesült Államok persze nem válik autokráciává a következő négy évben, ám lehet belőle szuperhatalom – mind inkább illiberális beütéssel. Aki ismeri a politikust, egyáltalán nem zárja ki, hogy a lehető legrosszabb eshetőség válik valóra a következő 4 évben. Kiindulópontja az, hogy ha az Egyesült Államok bátran él páratlan erejével, akkor annak az eredménye béke, jólét és amerikai dominancia lesz.
Ám még egy szuperhatalom sem nyerhet mindig, főleg egy olyan közegben, ahol a világ a korábbinál jobban ellenáll az USA befolyásának, mert összeszövetkeznek az ország autoriter ellenségei. Viszont ha Washington magára hagyja a nemzetközi rendet, akkor az kicsúszhat az ellenőrzés alól. Szerencsére Trumpnak meg lesz az oka, hogy ne ezen az úton menjen.
Bloomberg
Putyin szíriai veresége feltárja a Nyugat kudarcait, mert Obama és Merkel sorozatos döntésképtelensége tette lehetővé, hogy orosz ellenfelük betöltse az így keletkezett űrt a Közel-Keleten. Így ítéli meg Martin Ivens, a lap szerkesztője. Szerinte a két vezető egyszerűen nem nőtt fel a hidegháború utáni feladatokhoz és ma a fejlett világ ennek fizeti meg az árát.
Az orosz államfő látta, hogy amerikai kollégája tétovázik Szíria ügyében, ezért okosan színre lépett, hogy az ajatollákkal együtt Asszad védelmezője legyen. De az amerikai elnök pont ugyanilyen határozatlan volt, amikor egyszer Hszi arról biztosította Washingtonban, hogy nem kíván mesterséges szigeteket létesíteni a Dél-Kínai-tengeren, majd hazament és megcsinálta azokat, hogy erősítse a haditengerészetének pozícióit. Nem kellett szankcióktól tartania, ezért azután egyre hangosabb lett Tajvan ügyében.
Merkel még gyengekezűbbnek tűnik visszamenőleg. A jelek szerint soha nem becsülte fel megfelelően sem Putyint, sem a többi diktátort. Bizonytalansága végzetes következményekkel járt, mert nem állt ki Ukrajna NATO-tagsága mellett, de nem is utasította azt el egyértelműen. Vagyis nem szavatolta a szerencsétlen ország biztonságát, ezzel viszont hatalmas lökést adott Moszkvának, hogy támadjon, mielőtt Kijev a nyugati ernyő alá kerülne.
Pedig Putyin szándékai nem kétségesek, miután beavatkozott Grúziában és Moldovában. Meg is mondta a kancellárnak: nem engedi meg, hogy a két ország belépjen a katonai szövetségbe. Merkel ugyanakkor nem áldozott eleget az ország védelmére, ellenben fokozta annak energiafüggőségét.
Azt látni, hogy Asszad sorsát a Hezbollah elleni meglepően sikeres izraeli hadművelet határozta meg. Lehet, hogy Trump eredményes lesz ott, ahol a liberális internacionalisták felsültek, ám az erkölcstől különváló reálpolitikának is megvannak a maga csapdái. Ha bizonyíték kell, elég csak megnézni Putyin nagyhatalmi törekvéseinek romjait szír földön.
Guardian
A vezércikk sürgeti, hogy a Nyugat nyújtson baráti kezet Damaszkusnak, eszébe ne jusson, hogy megpróbálja diktálni az eseményeket. Az országban egyelőre mindent eláraszt az eufória, de hát mámorító a szabadság – 13 évnyi polgárháború és jó 50 évig tartó diktatúra után.
Csakhogy a lelkesedés mögött ott a nyugtalanság. Sokak számára most az a legfontosabb, hogy mi lett az eltűnt rokonokkal, akiket börtönbe vetettek vagy elhurcoltak. A harcokban hozzávetőleg egy millióan vesztették életüket, a kínzásoknak mintegy 100 ezren estek áldozatul. A bosszúvágyat nehéz lesz megfékezni. Moszkvának ki kell adnia Asszadot a Nemzetközi Büntetőbíróságnak.
A biztonsági helyzet óriási gond, mert északon továbbra is küzd egymással az amerikai támogatást élvező kurd erő, illetve a Szír Nemzeti Hadsereg, amely mögött Törökország áll. Erdogan próbálná kiterjeszteni az ütköző övezetet a „kurd fenyegetés” miatt. Netanjahu hasonló zónát szeretne kialakítani a szír-libanoni-izraeli határon.
További súlyos aggály, hogy újraéled az Iszlám Állam jelentette terrorizmus. Katasztrofális hatással járna, ha kiszabadulna a kurdok fogságából a sok ezer dzsihadista. Oroszország azon van, hogy megtartsa szíriai támaszpontjait. Irán szintén menti a menthetőt a megalázó stratégiai vereség után.
Az ország új vezetőinek számtalan társadalmi és gazdasági bajt kellene enyhíteniük. A gazdaság romokban. Eben a helyzetben az volna a leghasznosabb, ha az USA és az EU szólna Izraelnek és Törökországnak: ne destabilizálják még inkább a viszonyokat. Nem szabad, hogy odalegyen a győzelem. Meg kell őrizni a valóságos változások esélyét. Annyi évnyi kudarc után a világ ezzel tartozik Szíriának. Itt az idő visszafizetni az adósságot.
The Times
Erdogan lehet a nagy szíriai felfordulás nyertese, mert jó lóra tett: azt milíciát, a HTS-t támogatta, amely megdöntötte Asszad uralmát, így Törökország most zsíros üzletekre számíthat az újjáépítés során, illetve hazatérhetnek a menekültek, továbbá az elnöknek esélye nyílik arra, hogy szétverje kurd ellenfeleit.
Így látja a helyzetet Ankara szempontjából Mark Urban, az újság történész szakírója. Emlékeztet arra, hogy harcok egyáltalán nem ültek el, mert a török vezető próbálja kihasználni az alkalmat Szíria északi részén a kurd ellenállás megtörésére. De leginkább odahaza igyekszik learatni a babérokat, mondván, hogy ő az egyetlen, aki a szomszéd országban képes úrrá lenni a káoszon.
Tudatta is, hogy ő adta meg az engedélyt a gerilláknak a hadművelet megindítására Aleppo ellen. Ám amikor kiderült, hogy a vége az egész rendszer összeomlása lett, eltolódtak az erőviszonyok a HTS és Ankara között. Utóbbi, ha tehetné, megtisztítaná a határ túloldalát, megerősítené az ottani, törökbarát erőket, majd hazaküldené a 3 millió szír migránst.
Csakhogy Szíriában még sok minden rosszul sülhet el, hiszen rengeteg érdek ütközik. Hogy a kurdokkal mi lesz, az nagyban függ Amerikától. Az ott állomásozó 900 tengerentúli katona számára a főként kurdokból álló Szír Demokratikus Erők a legfőbb szövetségest jelentik az Iszlám Állammal szemben.
Erdogan ugyanakkor tudja, hogy ha Szíriában rosszabbra fordulnak a dolgok, még több menekült érkezhet. És akkor még ott van Izrael. A török elnök megveti Netanjahut, viszont egyetért vele és Washingtonban abban, hogy a legközvetlenebb fenyegetést jelenleg az Iszlám Állam jelenti. Ha balul ütnek ki a dolgok, Izraelt, az USA-t és mindenki mást vádolja majd érte. Ám ha a demokratikus Szíria megindul a fellendülés útján, annak hasznát be fogja zsebelni az államfő.
Die Presse
A vezércikk azt hangsúlyozza, Szíriában óriási csodára van szükség, hogy kiutat találjon a helyzetből. Mert ha a radikális iszlamista HTS nem osztja meg a hatalmat, akkor ismét polgárháborús állapotok alakulhatnak ki. Azon kívül Oroszország és Irán hatalmas pofont kapott, de azért a geopolitikai birkózás megy tovább.
Az új vezetés idáig szinte mindent jól csinált, de biztos nem világi, soknemzetiségű állam lebeg a szemei előtt. Idáig a kalifátusra esküdtek a szunnita dzsihadisták, nem a demokráciára. De hogy mennyi pragmatizmus van a csábító ígéretek mögött, az majd kiderül a következő három hónapban. A többi kisebbség és milícia aligha mond le jószántából kormányzati funkciókról. Ha márciusig nem sikerült lefektetni a szövetségi állam alapjait, abból újabb vérfürdő lehet.
Az egész térség és főként Európa számára cseppet sem mindegy, mi lesz az országgal. De abba beleszól Törökország, valamint az öböl-menti államok sora is. Ám aki túlságosan is belemerül a szír futóhomokba, az gyorsan elsüllyedhet.
Irán szemszögéből rémséges év ér véget. Az ellenállás tengelye romokban, szövetségeseinek sorsa hajszálon függ. Izrael közben kész tényeket teremt Szíriában. Szakmányban bombázza az ottani katonai létesítményeket, nehogy a vegyi fegyverkészletek a szélsőségesek kezére jussanak. De a túlzott szerepvállalás még bumerángnak bizonyulhat.
Hogy ki tölti be tartósan a hatalmi űrt, annak geopolitikai jelentősége van.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >