Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek a sötétben. Megint egyszer, utolsó csatlósa vagyunk egy vesztes birodalomnak. Oroszország akkor is veszít, ha nyer. S vele mi is, akár a két világháborúban. Ukrajna akkor is nyer, ha most veszít. Lehet, hogy Ukrajnát és Európát magára hagyja és elárulja Trump Amerikája. Lássuk be, ez a norma. A függetlenség és szabadság mellé állás volt a kivétel. Az Orbán-rendszer utolsó mentsvárként gondol egy Trump-Putyin szennyes alkura, amely Szlovákiát, Magyarországot, Szerbiát jutalmazza és az alkuból kimaradtakat bünteti. Ez Orbán és nem a magyar nemzet érdeke. Ettől nem lesz olcsóbb a kenyér. Ettől nem halnak meg kevesebben a kórházakban. Ettől nem lesz versenyképes az iskolarendszerünk. Ettől csak mi is erkölcstelen csirkefogók leszünk. Lengyel László (Népszava):
Magyarország civilizációs kihívása húsz évvel ezelőtt az volt, hogyan teremthet erkölcsileg összetartó és politikailag működő demokráciát, szabad és mérsékelten egyenlőtlen társadalmat, versenyképes gazdaságot Európán belül. Lehetséges-e európai polgári társadalmat építeni polgárok nélkül? Demokráciát demokraták nélkül? Jogállamot jogkövetők nélkül? Magyarország a kétszáz éves befejezetlen forradalmak és reformok hazája volt – véres, ám tisztességes tanulási folyamat. Ugyanakkor a magyar polgárosodás és nyugatosodás állandó megszakítottsága és felemássága töréseket jelent mind az intézményekben, mind a személyes életutakban, ami nehézzé, vagy egyenesen lehetetlenné tette az intézményi emlékezet, szokás kialakulását és az egyéni tapasztalatátadást. A nagy generáció szellemi, kulturális és erkölcsi tőkéje, amely a hatvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig-végéig a reformcélokat és a rendszerváltás programjait, hőseit és intézményeit biztosította, elkopott, megfogyatkozott.
Igen, az ezredfordulón kisebbségben voltak a polgárok, a demokraták, a jogkövetők, de többséggé válásuk nem volt reménytelen. Igen, az ország intézményei inkább látszatra voltak polgáriak, demokratikusak és jogállamiak, mint valóságosan, de valóságossá tehetők voltak. Nem volt külső hatalom, amely az ellenkezőjét kényszerítette volna ránk. Az ország útja a függetlenség és a Nyugat felé az ezredfordulón biztosítottnak látszott. Még nem voltunk egyenrangúak a nyugat-európaiakkal, de azzá lehettünk volna. Már csak együttesen ki kellett volna találni és be kellett volna rendezni az európai Magyarországot. Nem sikerült.
A demokrácia, többek között, a rossz választás joga. A többségnek joga van rosszul dönteni. S abban a szinte megoldhatatlan társadalmi ellentétben, ami a fejlett, Európába integrálódó, polgárosult, urbanizált, kisebbségi Pannónia illetve a fejletlenebb, Európa által elhagyott, kevéssé polgárosult, vidéki, többségi Hunnia – a képzettebb kisebbség és a képzetlenebb többség – között feszül, nem csoda, ha a kilátások és remények nélküli többség élt és él a rossz választás jogával. A polarizáció, amely először csak az eliten belül jelentkezett, általános társadalmi normává vált. Hunnia népe választhatott, hogy azoknak hisz, akik európai, soha meg nem valósuló álmokkal hitegetik, vagy azokra hallgat, akik ellenforradalmat hirdetnek Budapest/Pannónia, Brüsszel/Európa ellen. Hogyan lehetett volna társadalmi és nemzeti egységet teremteni, amikor egyenlőtlen társadalmi helyzetből, különböző kiindulási feltételekkel, tudással, (elő)ítéletekkel érkeztünk Európa kapujához?
Hunnia elmondhatta Adyval: „Nem álldaltak bús bölcsőink körül / Sem bölcsek, sem rokkant királyok, / Mert nekünk senki sem örül. // Magyar életünk kezdtük tétován, / Nem láttunk hét kövér esztendőt, / De minden esztendőnk sovány.” Pannónia pedig kínlódott, hogy együtt éljen-e, megbékélést alakítson-e ki Hunniával, vagy ahogy lehet, szabaduljon tőle. Gergely Ágnes verse szerint: „s ahogy én védem a magam rögét / őket is megvédte a pannon ég / innen is túl is kéklik az út / hát menjen innen fusson aki tud.”
A pannon, középosztályos, polgárosult európai Magyarország az ezredfordulón nem találta se célját és programját, se hősét és intézményét. A polgári Magyarország bizonytalan és ellentmondásos víziója nem talált dialógusra, nemhogy konszenzusra a liberálisok Kuncze-Magyar- vagy Demszky-szárnya, se a Fidesz Pokorni-víziója vagy a szocialisták Kiss-Lendvai csoportja között. Nem született meg a polgári, európai politikus. És Budapest város, nagy-Budapest (az anyagi és szellemi erejével vonzásába vont településekkel) nem vált Pannónia, s még kevésbé a polgári Magyarország vezetőjévé. Emberhiány. Intellektushiány. Tehetetlenség.
A pannon mozgástér, és ezzel a magyar modernizációs mozgástér is kényszerpályává lesz. Ekkor dönti el a magyar elit bal- és jobboldala egyaránt, hogy – dél-európai mintára - az Európai Unió potyautasa lesz. Az európai pénzt választóvásárlásra, kliensek jutalmazására használja. Egymás közt zéró összegű, a győztes mindent visz játszmára tér át. Ekkor beszél először Orbán az „Európán kívül is van életről”. És ennek az országrontó elitpolitikának az eredményeként mondja 2009-ben, az egyetlen európai magyar politikus, Bajnai Gordon idején Angela Merkel: „Sajnálom a magyar népet vezetői miatt: Gyurcsány a pestis, Orbán a kolera.”
És ezen a kényszerpályán, először a szociálliberális oldal rossz kormányzása, majd a kiépülő illiberális és személyes autokrata Orbán-rendszer következetesen végigvitt, intézményessé tett polarizációs társadalmi „emberkísérlete” – Hunnia és Pannónia, kétkezi és szellemi dolgozók, férfiak és nők, fiatalok és öregek, nem-hívők és hívők stb. – miatt Magyarország megszűnt országként működni. Ha ma az orbáni országrész polgára felteszi a kérdést, milyen Magyarországot akarunk, akkor a válasz: az örök Orbán-rendszerét. A rendszer hősei nem adhatják fel, nem kerülhetnek ellenzékbe, mert a börtönnel vagy száműzetéssel játszanak. A rendszer ellenzékének a helyes rendszerváltás és Orbán távozásának követelése mellett még nem jutott ideje megmutatni: milyen Orbán-rendszer utáni Magyarországot akar. Az ország, a haza, a nemzet közös értékei helyébe a rendszer és a rendszer ellenzékének értékei és érdekei léptek. Hiányzik a közös, európai Magyarország víziója, amely reális távlatot mutat.
A gazdaság zsákutcában. A külpolitika végveszélyben. Magyarország elrablója a globális társasjátékban arra a sötét helyre dobta kockánkat, amelyről így szól a kártya: elbuktál, lépj vissza a startvonalra. Nemcsak az európai pénzekből, hanem a közös európai programokból, alkotó gondolkodásból is kimaradunk. Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek a sötétben. Megint egyszer, utolsó csatlósa vagyunk egy vesztes birodalomnak. Oroszország akkor is veszít, ha nyer. S vele mi is, akár a két világháborúban. Ukrajna akkor is nyer, ha most veszít. Lehet, hogy Ukrajnát és Európát magára hagyja és elárulja Trump Amerikája. Lássuk be, ez a norma. A függetlenség és szabadság mellé állás volt a kivétel. Az Orbán-rendszer utolsó mentsvárként gondol egy Trump-Putyin szennyes alkura, amely Szlovákiát, Magyarországot, Szerbiát jutalmazza és az alkuból kimaradtakat bünteti. Ez Orbán és nem a magyar nemzet érdeke. Ettől nem lesz olcsóbb a kenyér. Ettől nem halnak meg kevesebben a kórházakban. Ettől nem lesz versenyképes az iskolarendszerünk. Ettől csak mi is erkölcstelen csirkefogók leszünk.
A startvonalon állva be kell látnunk, hogy óriási Pannónia felelőssége, hogy nemcsak a maga, hanem egész Magyarország célját, programját, polgári politikusát és intézményeit megtalálja. Nem felvilágosult abszolutizmust. Nem jozefinizmust. Meg kell kísérelnünk a szinte lehetetlent: össze nem illő társadalmi csoportok, területek, értékrendek és érdekek között liberális demokrataként cselekedni és együttműködni egy polarizált társadalomban. Lengyelországnak sikerült összehozni egy különböző értékrendű és érdekű, ám mérsékelt európai lengyel koalíciót, megtalálta Donald Tuskban az európai lengyel politikust és elnökjelöltként Rafał Trzaskowski varsói polgármesterben a páros másik tagját. Sikerült céllá tenni, hogy Lengyelországot nemcsak visszaviszik az európai főútra, hanem az egységes, föderalizálódó Európa alakítójává teszik. Közös politika az Európát vezető – éppen vergődő – Franciaországgal és Németországgal, közös védelem, közös politika az agresszor Oroszországgal szemben, közös kutatás-fejlesztés a Baltikummal és Skandináviával.
Magyarországnak csak akkor sikerülhet ellépnie a startvonalról, ha nemcsak véget vet az egységes Európát gáncsoló orbáni politikának, hanem végiggondolja és vitatja a hol rontottuk el és merre menjünk kínkeserves, de nélkülözhetetlen vitáit. Lehet győzni az utcáról. Lehet győzni belső palotaforradalommal. Lehet győzni megállapodással. De győzni nem elég. Úgy kell kormányozni a szirtek között, hogy Orbán és rendszere – Ficóhoz hasonlóan – ne térhessen vissza. Magyarország ébredezik. Ideje, hogy célt adjunk neki, legyen miért felkelnie. „Innen is túl is kéklik az az út…”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >