Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Végel László
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk síkra. Ne beszéljen a forradalomról, aki tiszteli a jogállami eszmét. A forradalom egyébként is félig-meddig ismeretlen Közép-Európában és a Balkánon. Több lelkesen ünnepelt történelmi eseményt forradalomnak nevezünk, holott azok főleg tiszteletre méltó nemzeti színezetű felszabadító mozgalmak voltak, ami semmit sem von le jelentőségükből. Ha a jelenleg uralkodó osztály nagyobb távlatokban gondolkodna, akkor szigorúan betartaná a jogállami normákat, nehogy felborítsa a közmegegyezéses eszmét, amellyel jelenleg legitimálja a hatalmát. Ha folyamatosan felborítja őket, akkor legitimálja a jogállamiságot elvető forradalmat. Végel László:
2025. január 6., hétfő
Miközben Kelet-Közép-Európában a szocializmus szitokszó lett, érdemes emlékeztetni Márai Sándor megállapítására: „Minden kapitalizmus, amely nem köt idejében ésszerű kompromisszumot a nyugati értelmezésű szocializmussal, — menthetetlenül a vörös, barna, vagy zöld fasizmus egyik válfajába süllyed.”, írta a magyar író, aki az orosz típusú szocializmus elől Amerikába emigrált. Megbuktattuk a szocializmust, túl sok hős járta a rituális táncot a teteme körül, ám nem tudunk mit kezdeni a diadalmas kapitalizmussal. Paradox közép-európai és balkáni ellentmondás dúl Európa eme részén: az egyenlőség és igazság nevében a tömeg önként besétál a populizmus csapdájába, mert abban bizakodik, hogy egy erős vezető igazságot tesz. A populizmusba vezető út errefelé bevallatlanul is szocialista reménykockákkal van kikövezve. A tömeg nem bízik többé az óriási egyenlőtlenséget gerjesztő szabadpiacon alapuló demokráciában, hanem az erőskezű, igazságos vezetőben reménykedik, ami óhatatlanul a szabadságjogok korlátozásával, a vezető kultuszával és teljhatalmával, a civil társadalom és az alulról jövő kezdeményezések elfojtásával jár. Bár a vezetők egyenlőséget ígérnek, valójában az oligarchákat szolgálják ki. Mindeközben el kell ismernünk, hogy az autokrata rendszert nem erőszakkal vezették be, hanem a polgárok többsége szabad választásokon döntött mellette. Először szabad választásokon választotta az önkéntes szolgaságot. Azóta is időnként felmerül a kérdés, hogyan szerezze vissza a cserbenhagyott és elárult jogokat? Hogyan nyerhető vissza a szigorúan centralizált autokratikus államban a szabad sajtó, a jogállamiság? A nagy és békés tömegtüntetések mindeddig nem hoztak eredményt. A hatalom által szigorúan ellenőrzött választások sem. Számos kudarc után felmerül a kérdés: akkor marad a forradalom? Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás? Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk síkra. Ne beszéljen a forradalomról, aki tiszteli a jogállami eszmét. A forradalom egyébként is félig-meddig ismeretlen Közép-Európában és a Balkánon. Több lelkesen ünnepelt történelmi eseményt forradalomnak nevezünk, holott azok főleg tiszteletre méltó nemzeti színezetű felszabadító mozgalmak voltak, ami semmit sem von le jelentőségükből. Ha a jelenleg uralkodó osztály nagyobb távlatokban gondolkodna, akkor szigorúan betartaná a jogállami normákat, nehogy felborítsa a közmegegyezéses eszmét, amellyel jelenleg legitimálja a hatalmát. Ha folyamatosan felborítja őket, akkor legitimálja a jogállamiságot elvető forradalmat. Avagy várjunk türelmesen az újabb bársonyos forradalomra? A 20. század nagy dilemmái időszerűek maradnak a 21. században is. Ezért sokkal inkább hajlok arra, hogy a 20. század nem fejeződött be a berlini fal lebontásával, inkább azokkal tartatok, akik szerint ezek az évek a harmincas évekre emlékeztetnek. Valami nagyon megváltozott ebben az egyre törékenyebb világban.
Következő cikk: A globális dráma
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >