Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csendben
Egy csarsi kopott kövein, csevap- és burekillatban sétálok gondolatban, az árnyékom a megboldogult ifjúságom, majd a könyv, ez a kedves, okos, finom kékség az ölembe hull, bevégeztetvén. Előttem a kockás abrosz, a biztos pont, a telefonom, ahová be kéne még írnom, hogy most mást nem érzek, csak éppen hálát, de ezt nem így dirrekt, hogy na bumm: hála!, hanem, érted, finoman rávezetve a szót a jó érzésre, hogy bizony, barátaim, elég sok minden belefért az elmúlt évtizedekbe, mindnyájunknak, akik jártuk az utat, és még most is itt vagyunk, valahol. Van akinél lámpás is van. Milyen jó, hogy ismerjük egymást. Büszkeség, maradjon így. Komáromi Ákos:
Fél tizenegy elmúlt, szokatlanul halk az este, csak az egyik radiátor susmog, remélem melegít, úgy mondják, hogy jön vissza a hideg. Háttal ülök a lehalkított tévének, még büntiben van, örüljön, hogy ép bőrrel megúszta: nem érdekel most a foci, a Bajnokok Ligája, a csapatom második csapatának a szórakozgatása a PSV ellen, nem érdekel semmi azok után, hogy és ahogy el bírtuk veszíteni tegnap a horvátok elleni kézimeccset - négy gólos előnyről, az utolsó öt percben, a legutolsó másodpercben, hát hogy a búbánatos, lókupec karimájában van ez, hogy így köll csinálni a hülyeséget a végtelenségig, te irgalmas, jóságos, hatalmas, végzetes tanácstalanság! Időkérés? Miért így kell? Mi?
Koncentráljunk fontosabb dolgokra. Ma délután, végre itthon. A házunk felnyalábolja, gyengéden ölbe veszi az érett napsütést, mely mint egy gazdájának örvendő házőrző, beszökik mellettem a nappaliba, konyhába, ahogy belépek. A pulton édesen árulkodó jelekre világít rá, egy félig elhasznált narancs csillan meg a fénycsóvában, mellette darált dió vesz részt a csendéletben, minálunk ilyenkor felmerül, hogy talán érdemes lehet Vászó tortája-ügyben (Vasina torta) nyitogatni a hűtőajtót, egy falatért is akár, mert annyi emlék fér el benne, amennyit csak elbírok. Időutazás. Nagyon szeretem.
Rápillantok az otthoni eseményekre, majd kézbe veszem a nemrég kapott szép kék könyvet, melyet egyetlen lélegzetvétellel olvastam el kétharmadáig, a szerelmetes Szarajevómon keresztül az Ohridi-tóig, ahová mindenki el szeretne vinni valakit, amikor először meglátja. Valakit, aki akkor nincs ott. Akivel együtt volna jó. Bármit. A házfalak emeleti kiszögellésének barátságos oltalmában.
Egy csarsi kopott kövein, csevap- és burekillatban sétálok gondolatban, az árnyékom a megboldogult ifjúságom, majd a könyv, ez a kedves, okos, finom kékség az ölembe hull, bevégeztetvén. Előttem a kockás abrosz, a biztos pont, a telefonom, ahová be kéne még írnom, hogy most mást nem érzek, csak éppen hálát, de ezt nem így dirrekt, hogy na bumm: hála!, hanem, érted, finoman rávezetve a szót a jó érzésre, hogy bizony, barátaim, elég sok minden belefért az elmúlt évtizedekbe, mindnyájunknak, akik jártuk az utat, és még most is itt vagyunk, valahol. Van akinél lámpás is van. Milyen jó, hogy ismerjük egymást. Büszkeség, maradjon így.
Következő cikk: Szolidaritás és ellenállás Szerbiában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >