Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ha létezne egy igazi államférfi
Végel László
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott az uralkodó hatalom elvárásához, most bevallja, hogy az egyetemisták megszabadították őket a félelemtől. A fiatal nemzedék nem annyira pragmatikus, sokkal inkább idealista. Az a szó, hogy szabadság, újra visszanyerte mozgósító jellegét, Poétikus, metaforikus aurára tett szert. Még azok is azonosulnak vele, akik némi szkepszissel tekintenek a végeredményre. A jelenlegi helyzetben azonban a holnap kiszámíthatatlan. Egyelőre az tudható, hogy folynak a letartóztatások, az egyetemisták pedig kinyilatkoztatták, hogy folytatják a blokádokat.
Ha létezne igazi államférfi, az szálfaegyenesen a gyalogló egyetemista menetoszlop élére állna. Erre azonban egyelőre nem lehet számítani. Abszurd naivitás lenne. Egy biztos: a szerbiai történet ezzel nem ért véget. Végel László:
2025. március 16., vasárnap
Egy biztos: az egyetemista mozgalom jelentősen átformálta a szerbiai közvéleményt és egyelőre nehéz meghatározni, hogy a továbbiakban milyen irányba tereli. Főképpen azt nem merném leszögezni, hogy sikerrel jár-e? Bizonyára a mostanság világszerte kicsírázó szellemi mozgalmakhoz a kapcsolódik, amit én a minap új idealizmusnak neveztem. Lehet, hogy naiv vagyok, lehet, hogy túl korán köszöntött be, hiszen a mai zűrzavaros világhelyzet nem kedvez az új idealizmusnak, amelyet az egyetemisták képviselnek. Viszont az sem zárható ki, hogy éppen ez kényszeríti az embereket a kiútkeresésre. Ahogyan Hölderlin írta: „De ahol veszély fenyeget, / fölmagaslik a menedék is”. Az a kérdés izgat legjobban, hogy miért éppen Szerbiában bukkan fel ilyen erőteljesen. A magyarázat talán Szerbia három évtizedes balszerencsés történetében rejlik. Ez sürgette a sokakat sokkoló megjelenését. Az új nemzedéknek nincs ideje kivárni. Az új évezredben született fiatalok nem élték át a kilencvenes évek traumáit, nem azokban az években szocializálódtak, nem nyomják a vállát azok a vétségek, amelyeket az idősebbek elkövettek vagy tanúi voltak. Nem azok a dilemmák foglalkoztatják, amelyek az előző nemzedékeket megosztották és az ország haladását lefékezték. Az „ártatlan nemzedék” előítéletektől mentesen lépett a közéletbe. Ez már nem az „embargós nemzedék”, amelynek nem volt alkalma időben „világot látni”, hanem vízum nélkül szabadon utazhatott a nagyvilágba és előítéletek nélkül ismerkedett meg azzal. Ez a nemzedék nincs kiszolgáltatva a hatalomnak, ha más kiutat nem talál, akkor fogja a vándorbotot. Tájékozott és szakképzett, ezért feltalálja magát a nagyvilágban. A digitális kor nemzedéke önállóbban tájékozódik, nincs kiszolgáltatva az állam által pártfogolt médiumoknak. Ez a nemzedék, könnyen találja fel magát a nagyvilágban, viszont – a legnagyobb meglepetésre - saját országában akar boldogulni.
A digitális kor nemzedékének egy nagy szakadékot kellett „átugrani”. Más nyelvet beszél, mint a jelenleg uralkodó elit, amelynek megannyi vezetője a kilencvenes években, Šešelj és Milošević korában politikusként szocializálódott. Azzal a szótárral is él. A jelenlegi kormánypártok vezető tisztségviselőinek jelentős része pályafutását a politikai tisztségekkel kezdte és több mint egy évtizede a politikai lombikban tevékenykedik. A valós élettel nincs eleven kapcsolata, mindent a politikai szemüvegen át érzékel és mindent politikai rostán keresztül szelektál. A tüntető egyetemisták narratívája lényegesen különbözik a mai uralkodó politikai elit narratívájától. Az is világos, hogy az idősebb úgynevezett „apolitikus polgárok” miért üdvözölik őket olyan lelkesen és miért nevezik őket felszabadítóknak. Azért, mert felszabadították az apolitikus bilincsektől.
A politikusok sziklaszilárdan bizonygatják, hogy teljesítették az egyetemisták követelését, Tegyük fel, hogy őszintén gondolják, de hiába: egyszerűen nem értik az új nemzedék nyelvét. Ők puccsról beszélnek, külföldi kémhálózatokról, bolsevikokról, napi politikai harcokról és érdekekről, a fiatalok pedig morális megújulásról, új demokratikus értékrendek megteremtéséről, amelyet a független intézmények működése garantál. Az uralkodó elit szemrehányón emlegeti, lám még a kormányfőt is feláldoztuk, s ti nem elégedtek meg ezzel sem. Nem képesek felfogni, hogy a fiatalok szeme előtt nem a kormánybuktatás lebeg, hanem egy másik világ, amely egy jobb kormányt, nemesebb intézményeket szül.
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott az uralkodó hatalom elvárásához, most bevallja, hogy az egyetemisták megszabadították őket a félelemtől. A fiatal nemzedék nem annyira pragmatikus, sokkal inkább idealista. Az a szó, hogy szabadság, újra visszanyerte mozgósító jellegét, Poétikus, metaforikus aurára tett szert. Még azok is azonosulnak vele, akik némi szkepszissel tekintenek a végeredményre. A jelenlegi helyzetben azonban a holnap kiszámíthatatlan. Egyelőre az tudható, hogy folynak a letartóztatások, az egyetemisták pedig kinyilatkoztatták, hogy folytatják a blokádokat.
Ha létezne igazi államférfi, az szálfaegyenesen a gyalogló egyetemista menetoszlop élére állna. Erre azonban egyelőre nem lehet számítani. Abszurd naivitás lenne. Egy biztos: a szerbiai történet ezzel nem ért véget.
Következő cikk: A félelem szerb királya meztelen
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >