2025. május 4. vasárnap
Ma Mónika, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Ha…

Ha…
fotó: A szolnoki Hetényi "kórház" liftje

Sorsfordulónak nevezhető változás nélkül Magyarországra nehéz jövő vár: saját térségének kiábrándító csődtömegévé, elállíthatatlanul vérző sebbé fog válni. A Tisza Párt választási győzelme a vérzés elállítására biztos elég lenne, de vajon ennél többre is jutnánk-e általa? Amennyit eddig láttunk, tudunk Magyar Péterről, abból nem derült ki, hogy a nemzeti megújuláshoz szükséges radikális fordulat levezényléséhez is elegendő képességekkel rendelkezik-e. Összetett politikai tehetségével lelket, életet lehelt a sorsába már beletörődött nemzetbe, de mindeddig jobbára egyazon regiszterben ténykedett. A bizakodásunk ezért most kettős lehet: Orbán nem kockáztatja meg a választás teljes ellehetetlenítését, a győztes Magyar Péter pedig miniszterelnökként képes lesz eddigi önmagát is felülmúlni. Bruck András:

Minden tele van a remény és aggodalom zavaros keverékével. Jól érzékelhető a rezsim zavarodottsága, sosem láttuk ilyen durvának, ingerültnek, mégis még mindig nehéz róluk elképzelni, hogy ők sem mindenhatók. Kis dózisokban ugyan, de folyamatosan csöpögtették belénk a kilátástalanság mérgét, így most azt találgatjuk, mivel fogják magukat újabb négy évre átmenteni. Vagy tízre, húszra. „Ha a Tisza indulhat a választáson, ha Magyar Péter indulhat a választáson… tételezzük fel, hogy igen”, így, feltételes módban, és ezek egy politikatudományi intézet munkatársának a szavai voltak. És valóban a „ha” lett a beszélgetéseink leggyakoribb kötőszava. Mert megtörténhet, hogy a rezsim a Tisza Párt számára így vagy úgy, de valamiképp megnyerhetetlenné teszi a 2026-os választást. Ebbe az abszurditásba nyomták, mert nyomhatták bele az országot. 

Másfél évtized felnőtt életünk egynegyede, ami számottevően hosszú idő. Márpedig ezt az egynegyedet kicsavarták a kezünkből, akkor is, ha közben szabadon lehettél depressziós vagy eufóriás, és a kettő között az élet számos árnyalatát választhattad. De ez csak a felszín volt, a rezsim cselekvőképességünk megbénításával párhuzamosan kedvére tágította az elviselhetőség határait. Mi meg engedelmesen tágultunk, és most például kénytelenek vagyunk elviselni, hogy az üzletek pénztáránál olyan összegeket hagyunk, amennyit az EU sok más országában az itthoni bérek két-háromszorosából fizetnek ki. És vajon miért nem hallasz magyar szót a budapesti belváros húsvétra felhúzott melegkonyhás bódéi előtt? Na ugyan, miért? „A járulékok megesznek bennünket”, ismerte el szégyenlősen egy kormánybarát vállalkozó, de százezrek mondhatták volna ugyanezt.

Bár az ország számára lettek volna kitörési pontok, a rezsim irányítóit csak a betörési pontok érdekelték. Egyetlen reformba nem kezdtek bele, és az ingyen kapott eurómilliárdok ellenére az állam minden szektora vegetál. Hogyan lehetséges ez? Megtudjuk-e valaha ezeknek a bűnöknek a hátterét? Ausztriát ugyan már egyik miniszter szerint sem érjük utol, viszont „a közép-európai régió vezető gazdasága, kreatív ipari központja leszünk.” Ezt a viccet a hét közepén sütötte el a gazdasági miniszter. Biztos, ami biztos, azért inkább ők is kirabolták saját hazájuk nemzeti bankját. A máig névtelen bűnözők szabadlábon, de akik a helyükre léptek, azok se különbek: mindvégig tudtak a rablás egyes fázisairól. Orbán Viktor is természetesen. Pedig valóban léteznek jobb jövővel kecsegtető reformcsomagok, szakpolitikai víziók, de akik ebben a rendszerben ilyesmivel foglalkoznak, azok is úgy jártak, mint a kiadatlan regények szerzői: a semmire pazarolják el az életüket.

Az őrület kezdete nem mindig visszafejthető, de olykor akadnak azonosítható kezdőpontok.  Miniszterelnökünk esetében megvan az ősforrás: beszéde a Testnevelési Főiskolán, a 2002-es országgyűlési választás két fordulója között. Akik képesek olvasni mások szándékaiban, azok már akkor tudhatták, hogy amennyiben egy ilyen karakterű politikus még egyszer hatalomhoz jut, Magyarország nem sok jóra számíthat. Annak a lázító beszédnek egy mondata - az ellenzékből akkor csinált először ellenséget - örökre az agyamba vésődött: „Amennyiben az ellenzék nyer, harsogta – az ócska beszédekhez különös mód többnyire speciális előadásmód is társul – az emberi méltóság és a haza is veszélybe kerül”. Ez a mára milliók fejébe ácskapocsként beékelődött agresszív tematika és hangnem akkor még viszonylag ritka volt nála, de ebben sem előnyére változott.

Ez a beszéd sok mindent előre jelzett, de az igazi bajok mégis 2006-tal kezdődtek. Ha netán volt is országépítő terve az akkori miniszterelnöknek, a következő három évben saját magával együtt a pártját is megsemmisítette, s e három év kudarcsorozatából soha többet nem tudott talpra állni. A visszatért Orbán bosszúja pedig kegyetlen volt: a számára száműzetéssel felérő nyolc év alatt tökéletesre fejlesztette a nemzet elleni összeesküvése elméletét és gyakorlatát. Ezt látjuk most mindenben, mindenhol. Ezért kéne eltűnniük végre, mert minden perccel csak a veszteségeink nőnek.

Az életünk még mindig nem annyira elviselhetetlen, hogy kénytelenek legyünk számot vetni mindazzal, ami az elmúlt harminc évben az országgal történt, de ha egyszer vége lesz ennek, sokáig fogunk emlékezni rá. Azonban sorsfordulónak nevezhető változás nélkül Magyarországra nehéz jövő vár: saját térségének kiábrándító csődtömegévé, elállíthatatlanul vérző sebbé fog válni. A Tisza Párt választási győzelme a vérzés elállítására biztos elég lenne, de vajon ennél többre is jutnánk-e általa?

Amennyit eddig láttunk, tudunk Magyar Péterről, abból nem derült ki, hogy a nemzeti megújuláshoz szükséges radikális fordulat levezényléséhez is elegendő képességekkel rendelkezik-e. Összetett politikai tehetségével lelket, életet lehelt a sorsába már beletörődött nemzetbe, de mindeddig jobbára egyazon regiszterben ténykedett. A bizakodásunk ezért most kettős lehet: Orbán nem kockáztatja meg a választás teljes ellehetetlenítését, a győztes Magyar Péter pedig miniszterelnökként képes lesz eddigi önmagát is felülmúlni.  

 

 

2025. április 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább

Trump bumeránghatást vált ki Európában

Ahelyett, hogy sikerülne neki destabilizálnia a földrészt, a szüntelen támadásokkal inkább azt éri el, hogy felriad >

Tovább

A fenntarthatatlan elnökség

Az Atlantic elemzése kizártnak nevezi, hogy eddigi formájában folytatódhat Trump elnöksége, miután az első 100 nap >

Tovább

Világ liberálisai, egyesüljetek!

Erre szólít fel Timothy Garton Ash, mert úgy látja, hogy ily módon lehet kiszorítani Trumpot a >

Tovább

A Trump-tornádó hatása Orbánra és a szélsőjobbra

Trump szétzúzta a transzatlanti rendet, és Orbánnak a többi jobboldali európai politikussal közös dilemmája, hogy kiszámítsa: >

Tovább

A Trump-Zelenszkij találkozó jelentősége

Lehet, hogy a 15 perces vatikáni Trump-Zelenszkij-találkozónak köszönhetően közel van a tűzszünet, de semmiképpen sem jelent >

Tovább

Európa nulladik órája. A Trump-terv történelmi fordulópontot jelent

A Die Welt konzervatív lap külpolitikai főmunkatársa történelmi fordulatként értékeli Trump békejavaslatát, mert az diplomáciai eszközökkel >

Tovább

Egy külön atomernyő Európának? A kontinensnek szüksége van az USA nélküli NATO-hoz

A NATO egyik volt igazgatóhelyettese végigveszi, milyen lehetőségek sorakoznak Európa előtt saját védelme megerősítésére, ha megszűnik >

Tovább

Amerika árulja az ukrajnai béketervet, de egyelőre senki sem vevő rá

Már csaknem 100 nap telt el Trump beiktatása óta, de még csak egy rövid tűzszünetet sem >

Tovább