2025. május 4. vasárnap
Ma Mónika, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, sőt két hét múlva az államfői címet is bezsebelheti. Nem tudni azonban, milyen elnök akar lenni. Mint Meloni, vagy mint Orbán? A szemleíró szerint a szavazópolgárok 30 évi korrupcióról mondanak véleményt, de a hagyományos pártok az eredményért nem kenhetik a felelősséget Oroszországra, mert ők vallottak kudarcot. Az egész elit enyveskezű. Joggal vélte úgy az amerikai alelnök még februárban Münchenben, hogy bajban vannak a román demokratikus intézmények. Mint ahogy az európai, illetve amerikai fékek és ellensúlyok is. Csak éppen Romániában rendkívül nehéz megmondani, hogy mit kellene tenni. Egy román civil szerint a helyzet nem rosszabb, mint Ceausescu alatt volt, de messze elmarad a nép várakozásaitól. Ezen kellene változtatni, miközben egy eredendően konzervatív nemzetről van szó. Az emberek többsége továbbra is szegény, viszont az urambátyám-rezsim a román belépés óta feladta a leckét az EU-nak. Lásd a hálapénzt. A bizalom már elporladt a politika iránt, kérdés, ki tölti be az űrt, és hogy az illető megadja-e a lakosságnak azt, amire annak szüksége van.  Második, csendes forradalmat kell végrehajtani, de igen nagy az esély, hogy egy sarlatán ragadja magához a hatalmat, aki álomképekkel kecsegtet, viszont eltörli a jogállamot – a nép nevében. Bárki is nyer, belekerül a 22-es csapdájába, mivel a drasztikus átalakulás mögé sziklaszilárd támogatást kellene felsorakoztatni a parlament és a kormány részéről, ám ez aligha valószínű, mert a reform mindkettőt érintené. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Le Monde

 

Trump a klasszikus orosz és magyar forgatókönyvből játszik, amikor támadja a felsőoktatást, hiszen a demokrácia pillérét az iskolák, az egyetemek, valamint a sajtóorgánumok és a bíróságok jelentik – nyilatkozta a lapnak Jason Stanley, aki Timothy Snyderrel és annak feleségével együtt felmondott a Yale-en és áttette székhelyét a torontói Munk Egyetemre.

 

Amerikában most ugyanaz zajlik, mint Putyin kezdeti éveiben, csak sokkal gyorsabban. Ami pedig Magyarországot illeti, köztudomású, hogy Orábn Viktor tanácsokat ad az elnök táborának. Összeállt a Heritage-alapítvánnyal, amely megírta a kormányzás programját. De remélhetőleg mostanra már mindenki látja, hogy Trump autoriter rendszert akar.

 

A szakértő politikai okokkal magyarázza, hogy kivándorol, mert ő már 10 éve bírálja a trumpista mozgalmat. Ráadásul most a kormányzat eszközként veti be az antiszemitizmust, az pedig őt közvetlenül érinti. Emellett a hatalom ellenséges a feketékkel szemben, márpedig a tudós két gyereke történetesen színes bőrű. Ez pedig számára már sok a jóból.

 

A hivatalos ideológia szélsőjobbos, idegengyűlölő, keresztény-ultranacionalista. Fasiszta, a régi és az új jobboldal nézeteinek a keveréke, amihez járul még Trump kiszámíthatatlan diktátori, illetve Putyint idéző stílusa. És végül vannak a tech, illetve az olaj- és gázipar oligarchái, de ők kevésbé szólnak bele a dolgokba.

 

Egyesek azt állítják, hogy ez nem fasizmus, csupán a hozzá nem értés ül tort. Csakhogy már Hannah Arendt megmondta, hogy a totalitárius rezsimek a szakavatott tisztségviselőket hűséges pancserokkal váltják fel.

 

Az egész világ azt várja Harvardtól, amely a Columbiától eltérően ellenáll, hogy megmenti a demokráciát. Ebből azonban gond lesz. Közben a Fehér Ház tipikus módon zaklatja a felsőoktatási intézményeket, költségvetési eszközökkel egyenként igyekszik azokat levadászni. Nehogy össze tudjanak fogni.

 

A Legfelsőbb Bíróság tele van konzervatív tagokkal, de jócskán akadnak olyanok közöttük, akik elvégezték a Harvardot vagy a Yale-t. Ha Trump le tudja gyűrni az igazságszolgáltatást, az megrendíteni a bírák önmaguk fontosságáról alkotott képét. Remélhetőleg nem mindegyik lesz hajlandó közülük eljátszani az udvari bolond szerepét.

 

Guardian

 

Trump 100 nap után azzal szembesül, hogy dühöngeni tud, kormányozni azonban nem. Az amerikaiak viszont kezdenek aggódni a jövőjük miatt, mert esik vissza a gazdaság, félő, hogy kiürülnek az üzletek polcai és az elnök nem teljesíti ígéreteit – fejti ki a kommentátor, Jonathan Freedland.

 

Az eltelt jó három hónap mérlege szinte minden tekintetben siralmas. Leginkább arra volt jó, hogy figyelmeztessen a nacionalista populizmus veszélyeire, mert ez az irányzat képes begyűjteni a voksokat, ám katasztrofális, amikor teljesítenie kellene. Szól ez az egész demokratikus világnak.

 

A politikus népszerűsége a béka feneke alatt, ennyire rosszul a háború óta egyetlen elődje sem szerepelt közvetlenül a rajt után. Még ott is csapnivalót nyújtott, amiről azt gondolták, hogy az erőssége, lásd a migrációt, de legfőbbképpen a gazdaságot. Komoly eshetőség a recesszió. A fő felelős érte a vámpolitika, visszaesett a fogyasztók bizalma. De nagyon úgy néz ki, hogy az elnök elveszti a kapcsolatot a valósággal.

 

Azt hirdette, hogy véget vet a háborúnak Ukrajnában és Gázában. Európában még a tűzszünetet sem tudta elérni, függetlenül a tegnap megkötött ásványkincs kitermelési egyezménytől. Utóbbi ügyében az ukránok elégedettek lehetnek, mert látták, hogy az elnöknek kell valami siker és ezt kihasználták a maguk javára.

 

A sorozatos kudarcok azt eredményezik, hogy megjelentek az első jelek: Trump már nem olyan riasztó, mint eredetileg. De hát eleve kudarcra voltak ítélve őrült ígéretei és lázálmai, mármint hogy visszaforgatja az idő kerekét. Ilyen a nacionalista populizmus, amely meg tudja lovagolni a választásokon a sértettséget, a megosztottságot és a nosztalgiát, de mindig leszerepel, amikor kormányozni kell. Szelepet kínál a feszültség lecsapolására, de megoldást már nem tud ajánlani.

 

Daily Telegraph

 

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország – állítja Ambrose Evans-Pritchard, a jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. Az USA-val tető alá hozott ásványkincs-szerződés fájdalmas Kijev számára, de szétrombolta a Kreml katonai reményeit. Ukrán források szerint az egyezség létrejöttében kulcsszerepet töltött be a francia elnök és a brit kormányfő, mert rávették Trumpot, hogy ne imádja már annyira Putyint.

 

A megállapodással alighanem súlyos stratégiai kudarcot akadályozták meg, ami lejáratta volna a Nyugatot. Így most egyszerre csak Moszkvának van feladva a lecke, mert hadigazdasága kimerült, miközben az olaj ára január óta hordónként 21 dollárt esett. Lehetséges továbbá, hogy Kína sem fogja már olyan lelkesen támogatni, ha szeretné elkerülni, hogy Európa is vámfalakat emeljen és emiatt ott sem tudjon piacot találni az Amerikából kiszoruló áruknak.

 

Viszont a Naftogaz volt főnöke szerint amerikai közreműködéssel immár ki lehet termelni a Juzivszka palagázmezőt, azaz az ország ki tudja váltani Európában az orosz földgázexport felét. Az oroszok egyszerűen rosszul mérték fel, meddig mehetnek el követeléseikkel.

 

Az elnök kimerítette hatalmas válságalapját, a hadsereg viszi el a GDP 10%-át. A háborút már költségvetésen kívüli eszközökből finanszírozzák, aminek bankválság lehet a vége. Most már választani kell, hogy mire költsenek: ágyúra vagy vajra. Azaz súlyos megszorítások jönnek. A harcok rettenetes emberáldozatokat követeltek, de sok hasznot nem hoztak.

 

Nagyon úgy néz ki, hogy Ukrajnából nem lesz 2. Belarusz, azaz kiherélt vazallus állam. Az amerikai terv értelmében Putyin megtarthatja a megszállt területeket, sőt, lehet, hogy a Amerika elismeri a Krím elhódítását. De ha az orosz szélsőjobbos ultranacionalisták arra kényszerítik az elnököt, hogy tartson ki a végső győzelemig, nos, akkor még az is elképzelhető, hogy azt sem tudja megtartani, ami orosz kézen van.

 

Wall Street Journal

 

A vezércikk úgy értékeli, hogy a Fehér Ház Ukrajna jövőjébe invesztál, mert amikor beszáll az ukrán természeti kincsek kiaknázásába, akkor közvetlenül érdekeltté válik a viszályban. Trump a jelek szerint új oldalról közelít a valósághoz Ukrajnában, illetve Oroszországban. Üdvözlendő, hogy megállapodott Kijevvel, mert a szerződés a jelek szerint mindkét állam érdekeit szolgálja.

 

Az egyezség fő érdeme, hogy jelzi: az USA nem hagyja magára az ukránokat. Biztonsági garanciákat ugyan nem ad, de megüzeni Moszkvának, hogy már ő is részese a játszmának.

 

A Kreml olvasatában azonban nem erről van szó, Medvegyev azon gúnyolódott, hogy a szerződés egy olyan állammal született meg, amely hamarosan eltűnik a térképről. Ugyanakkor a washingtoni Szenátusban már lassan kész az a javaslat, amely vámokat vetne ki azokra országokra, amelyek olajat, gázt és más kulcstermékeket vesznek az oroszoktól.

 

Putyinnak nem érdeke, hogy tárgyaljon a fegyvernyugvásról, simán túllépett Trump 30 napos tűzszüneti ajánlatán. Lehetetlen párbeszédet folytatni egy diktátorral, aki azt hiszi, hogy be tudja szippantani Ukrajnát. Ám a jelek arra utalnak, hogy jobban tenné, ha kezdene kicsit reálisabban gondolkodna saját helyzetéről.

 

Washington Post

 

Marc Thiessen azt ajánlja, hogy Trump lengyel mintára építessen falat Oroszország és Ukrajna közé, mert igaza van abban, hogy az ilyen falak működnek. Az American Enterprise Institute vezető munkatársa valóságos erődítményként írja le azt a többszörös védvonalat, amelyet Lengyelország létesít október óta a jó 700 kilométeres orosz, illetve belarusz határon.

 

A „Keleti pajzsban” lesz harckocsi akadály, sok-sok bunker, lövegtoronnyal, továbbá igen fejlett megfigyelő rendszer. A berendezéseket az USA szállítja, a költségek 2,5 milliárd dollárt tesznek ki. Az ukrán-orosz határ valamivel hosszabb, de figyelembe véve, hogy Kijev 50 milliárdért akar amerikai fegyvereket venni, a fallal sokkal olcsóbban lehetne szavatolni az ország biztonságát.

 

Ráadásul az ukránok kifizetnék, és a rendszer – ha létrejön a békemegállapodás – a demilitarizált övezet mentén húzódna. Oroszország halálos veszélyt jelent a szomszédjára nézve és az új Keleti pajzs segíthetne megvédeni az ukrán népet.

 

Washington Post

 

Fareed Zakaria arra figyelmeztet, hogy a Kínával kirobbant vámháború igazi hatása csak később jelentkezik, az eredmény hanyatlás, káosz, sőt még rosszabb is lehet. Kérdés, hogy Trump kellőképpen megfontolta-e a lépést, hiszen Amerika az okos telefonok több mint 80%-át, továbbá a számítógépes monitorok 78%-át kínai partnerektől veszi. De melyik piacról tudná ezeket pótolni?

 

A kínaiak ezzel szemben könnyen át tudnak áll, mert ők az USA-tól elsősorban olajat, gáz, szóját és sertéshúst vásárolnak. Az igazság azonban az, hogy az Egyesült Államok alvajáróként sétált bele a gazdasági hadviselésben, de nem most, hanem Obama 2. elnökségétől kezdve. Bessent, a pénzügyminiszter a napokban azt mondta, hogy a vámok kereskedelmi embargót jelentenek és így fenntarthatatlanok, de akkor miért javasolta Trumpnak?

 

Viszont az is tény, hogy a kapcsolatok szétverésében kulcsszerepet játszott Hszi. De a következmények elsősorban Amerikát sújtják: szegényebb lesz, felmegy az infláció, romlik a termelékenység. Ellenben virágzik majd a csempészet. És a kínaiak minden lépésért visszavágnak. A szankciók, a vámok, vagyis a leválás és elszigetelődés politikája a történelem tanulsága szerint nem békét és jólétet eredményez.

 

Neue Zürcher Zeitung

 

A főszerkesztő úgy ítéli meg, hogy a leendő német kancellár jóformán öngyilkos feladatra vállalkozik, amikor meg akarja változtatni országa politikáját. Eleve az van, hogy a patt koalíciója alakul meg, és Merztől függ, van-e még esélye a liberális konzervativizmusnak.

 

Németország hanyatlik és többre van szüksége, mint rutinos csődgondnokra. A kormányfői tisztség várományosa hajlik rögtönzött döntésekre, emellett sok már tényező is indokolja, hogy már hivatalba lépése előtt jócskán veszített népszerűségéből.

 

Példátlan, hogy pártja még nincs is hatalmon, de máris a 2. helyre szorult az AfD mögött a közvélemény kutatásokban. Ám ezért a politikus csakis saját magát okolhatja, mert ugyan éles eszű gondolkodó és kitűnő szónok, viszont a politika emberi oldala, a kapcsolatápolás nem jellemző rá. Gyakorta nyers és elutasító.

 

Ám leginkább az adja fel a leckét neki, hogy meg kellene védenie a liberális jobboldaliságot, amikor nyomul a nacionalizmus és a populizmus. A mérsékelt konzervativizmus egész jövője Németországon múlik. De úgy tűnik, a Nyugat elbúcsúzik a Felvilágosodás értékeitől. Egyelőre azonban a németek olyanok, mint szikla a viharban. Ám nem lehet tudni, négy év múlva is így lesz-e.

 

Merz nem képes lenyomni az AfD-t, mert egyik rossz kompromisszumot köti a másik után. De lehet, hogy megdobja népszerűségét a konjunktúra megélénkítése, illetve az infrastruktúra fejlesztése. Erre egymilliárd eurót irányoztak elő a polgári pártok. Sok jót azonban nem ígér az uniópártok és a szociáldemokraták együttműködése.

 

A kiutat az jelentené, ha a kereszténydemokraták együttműködnének Weidelékkel, de arra rámenne a párt. A következő kancellár mindent egy lapra tesz fel, és abban bízik, hogy el tudja csábítani a szélsőjobbtól a jobboldali-polgári rétegeket. Ha felsül, az nagy csapás volna Európában a liberális konzervativizmus számára.

 

Die Zeit

 

Az rendben van, hogy a német titkosszolgálat immár az egész AfD-t szélsőségesnek minősítette, de nem látni, mi jön ezek után. Biztos, hogy kiújul a vita a párt betiltásáról – pont akkor, amikor a szélsőjobb vezet a felmérésekben. Az időpont azért is kényes, mert hétfőn iktatják be az új kormányt, és felmerül a vád, hogy az Alkotmányvédő Hivatal beleavatkozik a demokratikus akaratnyilvánításba. Hiszen a legnagyobb ellenzéki pártról van szó.

 

A minősítés kiállításához leginkább az szolgáltatott alapot, hogy a párt etnikai-származási alapon határozza meg a népet és másodrendű polgároknak tekinti a bevándoroltakat. Sokszor emlegeti, hogy túl sok az idegen, és hogy a németek kisebbségbe kerülhetnek saját hazájukban. Harci jelszavává tette, hogy olyanokat is kell toloncolni, akik időközben már állampolgárságot szereztek (remigráció).

 

A pártelnök asszony nem ritkán késes bűnözésről és erőszakkultúráról beszél. Nem világos ugyanakkor, hogy az elhárítás által kiállított bizonyítvány mennyire ront az AfD esélyein, hiszen annak egy csomó botrány sem ártott. Viszont könnyebb lesz titkosszolgálati eszközöket alkalmazni a párt ellen.

 

Legkorábban két hét múlva a Bundestagban kerül ki a következmény, mert el kell dönteni, hogy kaphat-e bizottsági helyeket a szélsőjobb.

 

Spiegel

 

A titkosszolgálat véleménye nem fékezi le az AfD-t, sőt a minősítés terhet jelenthet az új koalíció számára, mert határozni kell, hogy induljon-e eljárás a betiltására az Alkotmánybíróságon – véli Severin Weiland, a berlini tudósító. A párt radikalizálódása nyilvánosság szeme láttára zajlik, a völkisch szárny már jó ideje hangadó a párton belüli vitákban.

 

Idáig csupán három kelet-németországi tartományi szervezet számított szélsőjobbosnak, de amint a tavalyi szászországi és türingiai választás mutatta, ez cseppet sem befolyásolta a népszerűségét. Pedig a párt alaposan rászolgált, hogy a szélsőséges sarokba állítsák.

 

Merz újabban kemény hangot üt meg a bevándorlók ügyében, ám azok száma mostanában esik vissza, ellenben az AfD szárnyal a közvélemény kutatásokban. Viszont jaj a koalíciónak, ha az SPD a migráció ügyében az ellenzék szerepét játssza, mert az a következő tartományi választások eredményére is kihathat.

 

Weidelék egyébként ott fogják folytatni, ahol eddig tartottak és élvezettel nézik majd, amint a demokratikus közép szép lassan, egyre jobban elolvad.

 

Economist

 

Hogy a brit szélsőjobb jelentősen előretört a helyi választásokon, az gond a Munkáspártnak, a toryk számára viszont létveszéllyel ér fel. A kormánypárt szemszögéből a fő csatatér Liverpool közelében, Runcorn és Helsby volt, mert az korábban a baloldal biztos erődjének számított. Ám most bevették Farage-ék, bizonyítva, hogy országos szinten is tudnak nyerni.

 

A párt idáig jobban szerepelt a politikában, mint az urnáknál, de most ezt felülírta. A nagy truváj az volt, hogy fölényesen elvitték Lincolnshire-ben a polgármesteri posztot, noha a körzet a konzervatívoknak állt. A párt ennél rosszabbul nem is teljesíthetett volna. Úgyhogy alighanem felerősödnek a hangok az elnök, Kemi Badenoch menesztésére.

 

Viszont belehúztak a liberális demokraták, akik ha így haladnak, képesek megállítani Farage szárnyalását. Egyébiránt az eredmények javarészt visszaigazolták a felméréseket. A Munkáspárt a maga alig 20%-ával boldog lehet, hogy túlélte, hát még hogy hatalmon lehet. De hogy miként térhet magához, az alighanem a fő téma lesz a következő hónapok belső vitáiban. Óhatatlanul felerősödnek a belharcok. Náluk ez így szokás.

 

De a tét tegnap javarészt a helyi tisztségek elosztása volt, ugyanakkor a Reform most felkötheti a gatyát, mert idáig nagy befolyást élvezett, kevés felelősséggel. Ám most fordult a kocka.

 

2025. május 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább

Trump bumeránghatást vált ki Európában

Ahelyett, hogy sikerülne neki destabilizálnia a földrészt, a szüntelen támadásokkal inkább azt éri el, hogy felriad >

Tovább

A fenntarthatatlan elnökség

Az Atlantic elemzése kizártnak nevezi, hogy eddigi formájában folytatódhat Trump elnöksége, miután az első 100 nap >

Tovább

Világ liberálisai, egyesüljetek!

Erre szólít fel Timothy Garton Ash, mert úgy látja, hogy ily módon lehet kiszorítani Trumpot a >

Tovább

A Trump-tornádó hatása Orbánra és a szélsőjobbra

Trump szétzúzta a transzatlanti rendet, és Orbánnak a többi jobboldali európai politikussal közös dilemmája, hogy kiszámítsa: >

Tovább

A Trump-Zelenszkij találkozó jelentősége

Lehet, hogy a 15 perces vatikáni Trump-Zelenszkij-találkozónak köszönhetően közel van a tűzszünet, de semmiképpen sem jelent >

Tovább

Európa nulladik órája. A Trump-terv történelmi fordulópontot jelent

A Die Welt konzervatív lap külpolitikai főmunkatársa történelmi fordulatként értékeli Trump békejavaslatát, mert az diplomáciai eszközökkel >

Tovább

Egy külön atomernyő Európának? A kontinensnek szüksége van az USA nélküli NATO-hoz

A NATO egyik volt igazgatóhelyettese végigveszi, milyen lehetőségek sorakoznak Európa előtt saját védelme megerősítésére, ha megszűnik >

Tovább

Amerika árulja az ukrajnai béketervet, de egyelőre senki sem vevő rá

Már csaknem 100 nap telt el Trump beiktatása óta, de még csak egy rövid tűzszünetet sem >

Tovább