2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Az összebékíthetetlen táborok

Végel László
Végel László
Az összebékíthetetlen táborok

Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi polgárok és az egyetemisták 16 perces néma csenddel adóztak az újvidéki tragédia áldozatainak. Két világ csapott össze, aligha hihető, hogy ez a kettő összebékíthető. Ez a jelenet mindent elmond a szerbiai helyzetről. Nem csupán két politika, hanem két kultúra nézett egymással farkasszemet. Kétségtelen, hogy az uralkodó osztály politikailag elérheti a célját, elfojthatja az általa ellenségesnek tartott politikát, de mit ér a politikai győzelem a kulturális ejtőn? Végel László:

2025. május 01. csütörtök

Nem emlékszem, hogy május elsején valaha is történt volna ilyesmi, ami ma Belgrádban lejátszódott. Immár beletörődtünk abba, hogy május elsején a varos, a gazdagok külföldi nyaralóhelyeken szórakoznak vagy wellnesseznek, a szegények pedig a kormány által hirdetett jobb jövőről álmodoznak. Szólásmondás lett, hogy a kizsákmányolt munkásosztály ezen a napon lelkesen bográcsozik. Úgy tűnt a hatalom törekvése sikerrel jár, elidegenítette a polgárokat a közélettől. A régi görögök „idiotésznek” nevezték azt, aki a közösségben nem vállal politikai szerepet. „Aki nem vesz részt a közéletben, nem magánember, hanem haszontalan ember.”, írta Thuküdidész. A propaganda-apparátus és a média sikerrel elérte, hogy a polgár a mindennapi életében idiotész legyen, a munkahelyén pedig vállalja a rabszolgasorsot. Még azt a kevés jogot is elvették tőle, amit a munkásönigazgatás biztosított neki. Dickens Dehéz idők című regényének világa emlékeztet a mai szerbiai „tőkés világ” állapotára. Mintha köztünk élne Josiah Bounderby: a brutális gyáros és Stephen Blackpool, a melós. Időnként a valóság még Dickens képzeletvilágát is felülmúlja. A   szerbiai Jura nevű dél-koreai cég munkásainak a munkahelyükön pelenkát kell hordaniuk, mert munkaidő alatt tilos a toalettbe menniük. A kormány nem védte meg őket. A sztrájkok, de facto be vannak fagyasztva. Ezek után mi mást tehet a melós? Vigasztalásul május elsején kirándul és grillezett csevapcsicsát fogyaszt. Este pedig a tévében arról értesül, hogy Szerbia belépett az aranykorba. A mai nap után azonban nincs többé helye az iróniának. Úgy látszik, az egyetemista tüntetések felriasztották mély álmukból a szakszervezeti vezetőket, akik karöltve az egyetemistákkal május elsejére a kormány épülete előtt eddig nem tapasztalt tömegtüntetést szerveztek. E „puccsisták”, ahogy a VMSZ nevezi az egyetemistákat a szakszervezeti vezetőkkel egyetértésben követelték a munkatörvény és a sztrájktörvény sürgős megváltoztatását. A jelenlegi 1996-ban hozott munkatörvény ugyanis törvényesíti a munkavállalók brutális kizsákmányolását. A szakszervezeti vezetők élénk színekkel festették le a munkavállalók kiszolgáltatottságát. A sztrájktörvény pedig majdnem teljes egészében ellehetetleníti a sztrájkokat, úgyhogy a munkavállalóknak nincs semmiféle érdekvédelmi lehetőségük. Szinte biztos vagyok benne, hogy a rendkívüli esemény létrejötte főleg az egyetemistáknak köszönhető, akiknek sikerült mozgósítaniuk mind az öt országos szakszervezetet. A szakszervezeti vezetők sorra bejelentették, hogy a melósok nem akarnak többé rabszolgák lenni. 

Május elsején a kormány is kitett magáért! A Pionír parkban idestova két hete kényelmes fehér luxussátrokban tanyáznak azok a Vučić-párti fiatalok, „akik tanulni akarnak”, s velük együtt ismeretlen férfiak flangálnak, köztük vannak Milošević hírhedt belügyi egységei a „vörössapkások” is, akik iszonyú vérengzéseket hajtottak végre Boszniában és Horvátországban. Május elsejére a ćacilendi tábor kibővült, a parlament előtti úttesten a közlekedést ellehetetlenítő luxussátrakat emeltek, igazi sátortábor született, a közelben vagy 30 mobil toalettet helyeztek el. Szóval minden kényelem biztosítva volt a májusi majálisozóknak a parlament előtti téren és úttesten. A szétdobált söröspalackok arról árulkodtak, hogy ingyen sör is volt és harsogott neofolk zene. Nem munkásmozgalmi dalokkal, hanem Baja Mali Knindža dalaival szórakoztatták az majálisosokat május elsején a munkásosztály nagy ünnepén. Ez az énekes a kilencvenes években patrióta és a háborús dalaival lett népszerű. Legismertebb számai a Nem adjuk Krajinát című, de népszerűnek számít a német nácikkal kollaboráló antikommunista Momčilo Đujić nevű csetnikvajdáról szóló dala a Térj vissza, vajda című is.

Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi polgárok és az egyetemisták 16 perces néma csenddel adóztak az újvidéki tragédia áldozatainak. Két világ csapott össze, aligha hihető, hogy ez a kettő összebékíthető. Ez a jelenet mindent elmond a szerbiai helyzetről. Nem csupán két politika, hanem két kultúra nézett egymással farkasszemet. Kétségtelen, hogy az uralkodó osztály politikailag elérheti a célját, elfojthatja az általa ellenségesnek tartott politikát, de mit ér a politikai győzelem a kulturális ejtőn?

 

2025. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az összebékíthetetlen táborok

Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >

Tovább

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább