Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
„Farkasokkal táncoló”
Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, de az biztos, hogy Putyin ismét sikeresen vert éket Európa és Amerika közé. A felcím: „Farkasokkal táncoló” Kevin Costner western filmjét idézi, kiemelve, hogy ugyan már rengeteg cikcakk volt az egész történetben, ám ennél jobb esély még nem akadt az előrelépésre a háború kezdete óta. Kreml tett a nyugat-európai ultimátumra, inkább saját javaslattal rukkolt ki, kemény feltételekkel megspékelve azt. És mondhatott a négy EU-hatalom bármit, nem úgy néz ki, hogy Trump az ő pártjukat fogná már kezdettől fogva. Ezzel együtt ukrán részről jelentős kompromisszummal ér fel a feltétel nélküli tűzszünet ajánlata. Amit a Kreml válaszul felvetett, már sokkal kevésbé ez a kategória. Hiszen ragaszkodik ahhoz, hogy az ukránok jelentős mértékben építsék le haderejüket. Ám Zelenszkijnek sok választása nem maradt, mert Trump felszólította, hogy menjen bele a párbeszédbe, de AZONNAL! (így, nagy betűvel írva.) Az ukrán elnök abban bízik, hogy a tárgyalóasztalnál bebizonyíthatja: az orosz vezető a béke nagy akadálya. Viszont a nyilatkozatháború arra utal, hogy a háttérben jelentős alkudozás folyik és ez döntő lehet. Az USA számára gond, hogy Putyin a saját játszmáját folytatja, ám Trump mégis körbetáncolja orosz kollégáját. Ha lesznek megbeszélések, aligha hoznak egyhamar érdemi eredményt. De legalább van némi remény, hogy azért egyszer várható valamiféle drámai változás. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
Paul Lendvaihoz hasonlóan a brüsszeli agytröszt, az Itinera Institute társelnöke is azt javasolja, hogy az EU szerezzen be új geopolitikai iránytűt, mert a világban egyre nagyobb a felfordulás, ezért az európai terv napjainkban a kemény hatalomról szól.
Marc de Vos szerint az Unió magára maradt, mert Oroszország az ellensége, Kína egyszerre ellenfél, illetve partner, Trump pedig fenyegetés, valamint teher egyidejűleg. Brüsszel három nagy lehetőség közül választhat:
1. Megteremti Amerikát a saját földrészén. Azaz magához köt 3. országokat a nagy piacra épülő Pax Europeana keretében – utóbbit esetleg még meg is támogatja az újrafazonírozott NATO-val. Ehhez gazdaságilag Kínát kell utánoznia, erős ipari és technológiai bázissal. Ily módon uralná Eurázsiát, leszámítva az ellenséges Oroszországot, közben pedig bizonyos fokig geopolitikailag függetlenedne a világban.
2. Keményen nekilát, hogy az EU a globalizáció utolsó bástyája legyen. Összefogná a hasonló gondolkodású országokat, a stratégiai iparágakat protekcionizmussal védené. A trumpi közöny miatt fontolóra vehetné, hogy segédkezet nyújt Pekingnek a kereskedelmi háborúban, ám azzal a feltétellel, hogy az véget vet a partnerségnek az oroszokkal.
3. Továbbra is a másodhegedűs szerepét tölti be az USA mögött.
Csakhogy úgy néz ki: a földrész nem okosan jár el, hanem ragaszkodik a fennálló rendhez, és minden külső megrázkódtatásra esetenként reagál. Ahelyett, hogy proaktív és stratégiai megközelítést alkalmazna. A geopolitikai ellenáramlatok várhatóan megosztják és a partvonalra szorítják. A „rátermettek szövetsége” jelzi, hogy ebből még létveszély is lehet.
Pedig nagyon is világos, milyen irányba kellene beállítania az iránytűjét: ha sakkban kívánja tartani Oroszországot, ahhoz kemény erő szükséges, ideértve az USA-val szembeni autonómiát, valamint a gazdasági függetlenséget a Kína-kapcsolatban.
The Times
William Hague sajnálatosnak nevezi, hogy Trump továbbra is beveszi Putyin ártatlanságát, csak azért, mert a Kreml körbeudvarolja. Ám ez nem sok jót ígér a béketárgyalások előtt. A korábbi tory külügyminiszter emlékeztet arra, hogy a volt KGB-tisztet kiképezték: meg kell találnia a másik fél gyenge pontjait, majd ott kell támadnia.
A titkosszolgák nem kötnek barátságokat, őket a hatalom érdekli. Márpedig az amerikai elnök lehetőséget kínál orosz kollégája számára, hogy az növelje befolyását, habár most éppen kényes pillanathoz érkeztünk, mert Washington kezd gyanakodni.
Moszkva ezért megy bele a békepárbeszédbe, holott előre gondoskodik arról, nehogy eredményesen álljanak fel az asztaltól. Azért nyomatja, hogy leül Zelenszkijjel, mert ily módon igyekszik bizonyítani, milyen messzire hajlandó elmenni drága amerikai barátja érdekében, illetve hogy mennyire vágyik a békére. Továbbá hogy az ukránok megbízhatatlanok.
Trump megbízottját, Witkoffot kedveskedéssel szintén le lehet venni a lábáról. Így arról győzködi a világot, hogy a Kreml semmi rosszat nem forral más államok ellen. Csak éppen Ukrajnában folytatódik a hadművelet és rakétákkal lőnek városokat. A naivitás lélegzetelállító.
Ha egyáltalán lesz dialógus, az amerikai vezető őszintén bízik az egyezségben, Putyin és Zelenszkij viszont azon dolgozik majd, hogy a másik félre kenje a felelősséget a kudarcért. Az orosz stratégia arra irányul, hogy az amerikai vezető kedvét keresse, de ne szalasszon el semmi esélyt a Nyugat megosztására, illetve Ukrajna további meggyengítésére.
Igyekszik elérni, hogy Trump kísértést érezzen a szankciók feloldására a jobb kétoldalú kapcsolatok érdekében, és hogy zárják ki az egész ügyből az európaiakat. Ám a béke csak akkor lehetséges, ha az elnök átlát a szitán és a végsőkig támogatja Kijevet. Csakhogy az orosz vezető minden igyekezete éppen ennek megakadályozására irányul.
Der Standard
A tempót Putyin diktálja, de hogy Zelenszkij felvetette: holnapután ők ketten találkozzanak Isztambulban, azzal a játszma menetét próbálja megfordítani. Így vélekedik Paul Lendvai, aki emlékeztet arra, hogy a négy vezető európai hatalom képviselői vasárnap megkísérelték 30-napos, feltétel nélküli tűzszünetre rávenni az orosz elnököt, ám az elképzelés 24 órán belül füstbe ment, mivel Moszkva bedobta, hogy legyen közvetlen párbeszéd – fegyvernyugvás nélkül.
Egyelőre nem tudni, a Kreml miként reagál arra, amit az ukrán államfő kínjában vetett be, hogy ti. akkor üljenek le ők ketten a zöld asztalhoz. Az sem világos, mennyire támogatja Trump az ötletet – mint kiszámíthatatlan showman, és az orosz diktátor csodálója, habár közvetítőnek állítja be magát.
Egy diktatúra persze mindig előnyösebb helyzetben van, mert nem kell foglalkoznia a közvéleménnyel, illetve az ellenzékkel. Ugyanakkor Hszi jelenléte a győzelem napi ünnepségen, megerősítette a kétoldalú szövetséget. És nem szabad lebecsülni az iráni, illetve észak-koreai partnerség jelentőségét sem.
Az orosz propaganda udvarol Trumpnak, de nem csupán Ukrajna, hanem a „brüsszeli bürokrácia vezetői ellen is uszít, mivel azok nyíltan meg akarják újítani a nácizmus európai ideológiáját” – mondta az orosz külügyminiszter. Ilyen körülmények között hízelkedik Moszkva az amerikai elnöknek, miközben nem csupán a harctéren folytatja Ukrajna felszeletelését.
Neue Zürcher Zeitung
Trump hagyja, hogy Putyin az orránál fogva vezesse, és ily módon az amerikai elnök szabotálja az európai diplomáciát. Így látja Andreas Rüesch, a külpolitikai rovat helyettes vezetője. Megállapítja, hogy az USA idáig semmilyen engedményre nem tudta rábírni a Kremlt, ezért az ukránokat akarja rávenni, hogy közvetlenül tárgyaljanak az oroszokkal. Csakhogy ezen az úton-módon kibújik a felelősség alól és hátba támadja az EU-t.
A béke viszont nem került közelebb. Putyin és Zelenszkij nem azért terjesztette elő a maga javaslatát, mert lát esélyt a megegyezésre. Valójában a Fehér Háznak játszanak. Az égvilágon semmi sem utal arra, hogy Moszkva befejezné a hadműveletet, ám Amerika oroszbarát kezdeményezése jóvoltából esélyt szimatol, hogy javítson a kétoldalú kapcsolatokon és végre megossza a Nyugatot.
De a nyugati egységet már Trump megtörte, amikor túláradó örömmel üdvözölte orosz kollégája kezdeményezését. Nem dereng neki, hogy a fegyvernyugvás ügyében már megint palira veszik. A gond ott van, hogy a Kreml azért tárgyal, mert így kívánja elérni katonai céljait. Egyetlen pontban sem engedett, viszont egy csomó engedményt már bezsebelt.
Ily módon az amerikai tárgyalási stratégia valójában szomorújáték. Ám a jelek szerint határtalan az USA-főnök csodálata az orosz erős ember iránt. Ezért belenyugszik, hogy az mindig kiénekelje a szájából a sajtot.
FT
Ha egy nagyhatalom vezetője vagy, nem hagyhatod figyelmen kívül a külvilágot – figyelmezteti az amerikai elnököt Gideon Rachman, az újság fő külpolitikai elemzője. A „Trump és a nemzetközi békemegállapodás művészete” címmel megjelent írás, amely arra utal, hogy a politikus még nagyvállalkozóként könyvet adott ki az üzletkötés rejtelmeiről, rámutat, hogy nem is olyan könnyű feladni a világcsendőr szerepét.
Mert pl. amikor Pakisztán elkezdte pedzegetni, hogy akár atomfegyvert is bevethet az Indiával kirobbant viszályban, a washingtoni kormányzat csúcsemberei ragadtak telefont, köztük Vance alelnök. Majd amikor jött a tűzszünet híre, a Fehér Ház ura magának tudta be az érdemet, ami nála nem meglepő.
Az persze nem tudjuk, az USA mennyire volt hatékony közvetítőként, mint ahogy az sem világos, hogy az Egyesült Államok tényleg szerepváltásra készül-e a világban. Jelen pillanatban minden az amerikai gazdasági érdekekről szól.
Mindenesetre Trump mérlege a válságrendezésben egyelőre nem túl fényes, gondoljunk Gázára, Iránra, az ukrajnai háborúra. Ráadásul félő, hogy Kína készülődik Tajvan ellen. De éppen a gondok miatt, megkísértheti az elnököt, hogy húzódjon vissza a maga csigaházába. Csakhogy ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni, amint azt az indiai-pakisztáni összecsapás bizonyítja.
Economist
A lap furának nevezi, hogy Amerika ennyire előnyös vámegyezményhez segítette hozzá Kínát, legalábbis 3 hónapra. Az ázsiai nagyhatalom ugyanis erre az időszakra az esetek többségében 10%-os vámmal számolhat, mint bármely más ország, miközben egyedül mert szembeszállni az USA-val.
A piacok rávetették magukat a hírre, miután a múlt hónapban az egy évvel ezelőtti értékhez képest 21%-kal esett vissza a tengerentúlra irányuló kínai kivitel. Csakhogy a „felszabadulás napja” után zűrzavar állt be, fellázadt a kötvénypiac, a dollár viszont bezuhant, így Bessent pénzügyminiszter meg tudta győzni a főnökét, hogy kell az a 90-napos lélegzetvételnyi szünet.
A nagy kérdés, mi lesz utána. A legtöbb kereskedelmi szerződés kidolgozásához ennél sokkal több idő kell. Peking valószínűleg nem szeretne szívóágra kerülni, ezért előreláthatólag belemegy, hogy több amerikai árut vegyen, pedig pl. olajat és szóját máshonnan is be tudna szerezni. Egyben rábeszélheti Washingtont, hogy ő bizony keményen lecsap azokra a cégekre, amelyek a fentanyl kábítószer adalékanyagait gyártják. Szóval lehet kötni olyan kompromisszumot, amivel elérhetik a tartós békét.
Wall Street Journal
A szerkesztőség úgy ítéli meg, hogy Trump jócskán visszakozik a vámok ügyében, de hát az történt, hogy háborút kezdett Adam Smith ellen – az amerikai elnökök közül nem elsőként –ám veszített. Bár ezt nem fogja elismerni. Ritka azonban, hogy egy gazdaságpolitika ilyen gyorsan felsüljön, méghozzá amiatt, aki elrendelte. Az elnök egy héten belül kétszer hátrált meg: előbb Nagy-Britannia, majd Kína ügyében.
Azaz győzött a gazdasági realitás, ami csak jó Amerika jólétének. Ily módon mind Peking, mind Washington megússza, hogy összeomoljon a gazdasága. Az USA vásárlóira áruhiány várt, Kínát munkanélküliség fenyegette. De a történtek inkább megadást, semmint győzelmet jelentenek a Fehér Ház szempontjából. Egyik fél sem tett azonban lényeges engedményt.
A tisztességtelen kereskedelmi húzások megszaporodtak Hszi alatt, ám hogy Trump a „lőjük lábon először Amerikát”-felfogást alkalmazza, abban az az egyik tragédia, hogy nem tud egységfrontot létrehozni a pekingi kalmárszellem ellen. Arról nem beszélve, hogy aláásta a bizalmat Amerika gazdasági és politikai megbízhatósága ügyében.
Kína egyúttal meg tudja győzni saját Kommunista Pártját, hogy az Egyesült Államok nagy bajban lesz, ha gazdasági szankciókat szeretne elrendelni, pl. Tajvan blokádja esetén. Ugyanakkor ha az USA vámkedvezményeket ad a protekciót élvező ágazatoknak és cégeknek, azzal hazavágja versenyképességüket a világban.
Az viszont reménysugár, hogy a piacok jobb belátásra tudták bírni Trumpot, aki ily módon magához tért abból a lázálmából, hogy a vámfalak új „aranykorba” vezetnek el.
Washington Post
Továbbra is bizonytalanság leselkedik a világgazdaságra, mert hiába egyezett ki Amerika a britekkel és a kínaiakkal, lépései ezután is kiszámíthatatlanok – mutat rá a szerkesztőségi állásfoglalás. A pénzpiacok a jelek szerint bíznak abban, hogy el lehet kerülni az esetleges vámháború miatt fenyegető veszteségeket.
A tegnapi egyezség hírére erősen emelkedtek a tőzsdei jegyzések, javult a dollár árfolyama. Van remény ugyanis, hogy az USA hajlandó lejjebb vinni a vámokat, azaz a földkerekség két legnagyobb gazdasági hatalma nem dönti be a világgazdaságot. Úgy tűnik, meghajlanak azelőtt, hogy pusztító hatása lenne a gazdasági szétválásnak
Kína elveszítene egy évi 450 milliárd dolláros piacot, az Egyesült Államok számára pedig megszakadna a kapcsolat legfőbb szállítójával. De a jelenlegi, általános 10%-os vám, még mindig 3-4-szer magasabb, mint a tavalyi szint. Azaz bőven tud gerjeszteni inflációt, árthat a szállító láncoknak és lelassíthatja a növekedést.
A három hónap aligha oldja fel a bénultságot a befektetéseknél és nem hárítja el a stagfláció veszélyét. A bajt alapvetően az okozza, hogy semmiféle határozott politikát nem látni az amerikai vámhadviselés mögött. Az elnök most éppen a gyógyszerekre szándékozik külön vámokat kivetni.
De nem kétséges, hogy megint az ő pillája rebben meg először, ha pénzpiacok beintenek neki. Továbbá nagyon ügyel arra, miként alakul a népszerűsége. De ettől még ugyanolyan szeszélyes marad, mint idáig. Úgy tűnik, változatlanul a vámokkal kíván elérni teljesen különféle célokat. Ugyanakkor hogy időnként megpróbálja jóvátenni az általa előidézett veszteségeket, az kevés ok a bizakodásra.
Die Zeit
Trump a romhalmaz tetején ünnepli saját magát, mert ugyan 90 napra most szünet jön az amerikai-kínai vámháborúban, ám ettől csak még nagyobb lehet a bizonytalanság a világgazdaságban – hangsúlyozza Fabian Fanke, aki gazdasági kérdésekkel foglalkozik az on-line kiadásnál.
A tőzsdék ugyan átmenetileg fellélegeztek, csak éppen nem történt több, mint az, hogy még tovább tart egy függő játszma. Tőzsdei árfolyamok dőltek be, egy csomó tengerentúli cég törölte a megrendeléseit, a hajók kevesebb konténert szállítanak a Csendes-óceánon át, délkelet-ázsiai ruhagyárak aggódnak, hogy mi lesz a megbízásaikkal, az alkalmazottak pedig a munkahelyeik miatt nyugtalanok.
Vagyis a vámvita már eddigi is hatalmas károkat okozott, de az USA a jelek szerint abban bízik, hogy ha keményen indít, akkor utána a saját számára kedvező feltételeket tud kicsikarni a kétoldalú egyezményekben. Ezért Trump úgy jelenhet meg, mint a nagy problémamegoldó.
Kína esetében pedig a haladék azt jelenti, hogy nem ürülnek ki az amerikai üzletek polcai és nem drágulnak meg a kínai áruk. Ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy ily módon sokkal nagyobb gondok állnak elő, mert az üzleti világ és a fogyasztó azt szereti, hogy évekre előre jól belátható legyen a piac.
A sok kapkodás azonban árt a kereskedelmi együttműködésnek. A beszállítók inkább másutt keresnek megbízható partnereket. Azaz ily módon Trump rossz szolgálatot tesz saját gazdaságának. Ezt azonban sikerként adja el, vagyis látnivaló, hogy a belpolitikában igyekszik ily módon jó pontokat szerezni. Próbál megerősödve kikerülni a saját maga által okozott káoszból. És ehhez Nagy-Britannia, valamint Peking még készségesen segédkezet is nyújt.
The Times
A szemleíró, Matthew Paris nem érti, miként csukhatja be a világ, illetve Nagy-Britannia a szemét a gázai rémségek láttán. Merthogy olyan ponthoz érkeztünk, amikor a nyugati szövetségeseknek közölniük kell Netanjahuval: elég volt ebből a barbárságból.
Az övezetben két millióan szembesülnek az éhezéssel Izrael miatt, amely új offenzívára készül. Nem kérdéses, hogy agresszor, noha a liberális demokrácia világítótornyának tünteti fel magát a régióban. A gázai lakosság a romok között rekedt, betegség és éhínség leselkedik rá. Az élelem és gyógyszerszállítmányok jó ideje nem jutnak be a megszálló erők miatt.
Izrael arra hivatkozik, hogy magára maradt és minden erővel meg kell védenie magát, ám ez egyszerűen nem igaz. Egy sor állam támogatja, mivel még mindig joggal nyomja a lelkét a holokauszt. Viszont nagyon is elképzelhető, hogy a zsidó állam Gáza után elfoglalja Ciszjordániát is, ahol hallgatólagos kormányzati jóváhagyással megy az elfoglalt földek bekebelezése.
A kormányszövetségen belül Gáza túl sokak számára csupán mellékhadszíntér volt, így lehet, hogy az izraeliek egy nap arra ébrednek: egy sorba kerültek a Közel-Kelet tucatnyi más mocskos rendszerével. Az elvesztett ártatlanságnak azonban nagy az ára: ezt végig kellene gondolniuk azoknak, akik egy nap ismét rá lehetnek utalva a külvilág jóindulatára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >
„Farkasokkal táncoló”
Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, >
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >
Orbán összeesküvés-játéka
Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – >
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >
Választási pamflet
Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >