2026. április 30. csütörtök
Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Putyin minimális engedménye

Putyin minimális engedménye

A Frankfurter Allgemeine Zeitung helyzetmagyarázata óva int mindenkit attól, hogy vérmes reményeket tápláljon Trump és Putyin közelgő találkozó kapcsán. Nikolas Busse politikai szerkesztő azt gondolja, hogy az orosz elnök ugyan reagál a nyomásra, de csupán minimális engedményeket fog tenni és megpróbál hasznot húzni az eseményből. Mindazonáltal komolyabban vette a másodlagos vámok jelentette fenyegetést, mint ahogy azt egyesek nyugaton feltételezték. Merthogy Washington bizonyította India kapcsán: kész lépni. Márpedig az olajbevételek annyira fontosak Moszkvának, hogy a Fehér Ház olyan ütőkártyát talált benne, amit a Nyugat idáig csak vonakodva játszott ki. Ezzel együtt szó sincs arról, hogy az oroszok belátható időn belül beszüntetnék a harcokat. Putyin azonban átmenetileg levegőhöz jut a tárgyalással. Viszont hogy Zelenszkijt kirekeszti a párbeszédből, az arról tanúskodik, hogy még mindig abban bízik: kétoldalú alapon a maga javára tud valamilyen egyezményt kicsikarni. Ez azonban nem volna jó az Egyesült Államoknak, hiszen nem garantálna semmiféle stabilitást. De végül is minden a részletektől függ. Épp ezért Európának mindent be kell vetnie, hogy érvényesítse álláspontját. Mert a tét nem csupán Ukrajna, hanem (Kelet-)Európa újrarendezése. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

FAZ

 

Niklas Zimmermann politikai szerkesztő kiemeli, hogy a magyar kormányfő a digitális harcosok segítségével akar nyerni jövőre.  Magyar Péter uralja a közvélemény kutatásokat és az általa felkeresett települések piacait, ám a minap Zalaszentgróton fura élményben volt része: amikor a közönség kérdéseket tehetett fel, egy fiatal nő azt tudakolta tőle, hogy mennyi pénzt vitt haza havonta, amikor még a rendszer része volt.

 

Orbán utána nem győzte ünnepelni az eset főszereplőjét, Nyerges Csengét, a Fidelitas aktivistáját, mivel szerinte az lejáratta a riválist. A miniszterelnök követendőnek nevezte a példát. Majd nem sokkal később politikai csatamezőnek nyilvánította a világhálót.

 

De hogy a nemzeti populisták milyen messzire hajlandóak elmenni, amikor meg akarják hódítani a netet, azt jól mutatja Szlovákia, ahol a Smer két ifjú titánja azzal vonta magára a figyelmet, hogy a brit-amerikai testvérpár, Andrew és Tristan Tate társaságában mutatkozott. A vendégek ellen az Egyesült Királyságban eljárás folyik nemi erőszak, testi sértés és emberkereskedelem miatt. Romániában kétszer is vizsgálati fogságba helyezték őket.

 

De mi szüksége van egy uniós ország kormánypolitikusainak ilyen figurákra, bár az igaz, hogy Fico már régóta nem ismer semmiféle tabut? Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a koalíción belül egyre éleződik a vita és egyszerűbb ily módon elterelni a közfigyelmet olyan dolgokról, mint a kórházak állapota. Egyébiránt a közösségi média már többször is eldöntötte a választások kimenetelét a szlovákoknál.

 

New York Times

 

Magyarország visszakapott egy régiséget New Yorktól. Egy 17. századi jezsuita kéziratról van szó, amelyet a könyvkereskedőnél foglaltak le. A nyomozók összesen 34 olyan tárgyat találtak, amely törvényellenesen került az Egyesült Államokba. 16-t közülük a Metropolitan Múzeum őrzött. A zöm Olaszországnak, illetve Spanyolországnak jár vissza.

 

Az olaszoknak a többi közt visszajár egy görög váza az időszámítás előtti 580-ból, amelyet darabokban csempésztek be az USA-ba, mert úgy könnyebb volt megkerülni az ellenőrzést. A bűntett több évet vett igénybe és az újbóli összeállításhoz jelentős szakmai tudásra volt szükség. Ez a műalkotás azonban tartós kölcsönben a városban marad.

 

Visszatér viszont Itáliába a Nagy Sándort ábrázoló márványfej az 1. századból, amelyet valószínűleg Egyiptomban ástak ki a római megszállás idején és úgy került azután Olaszországba. Egy római állami múzeumból lopták el. A new yorki Safani Galéria, amely pár éve megszerezte, 7 éven át tartó jogi küzdelmet folytatott, hogy megtarthassa, de hiába.

 

Le Monde

 

Valentine Faure hosszú cikkben igyekszik meghatározni, mi az is az a trumpizmus, de nem tud pontos választ adni, túl azon, hogy a gyökereket a fasizmus tájékán kell keresni. Az elnök politikája sok tekintetben hasonlít az orbáni illiberális demokráciára, de mivel szoros kapcsolatok fűzik a Szilícium-völgy mágnásaihoz, nem világos, hogy mihez áll közelebb? Az Elon Musk-féle techno-libertarianizmushoz, vagy inkább a Vance fémjelezte, jobboldali beütésű keresztény nacionalizmushoz?

 

A szerzőnek, a lap szerkesztőjének Orbánon kívül Putyin és Peron jut eszébe, amikor azt látja, hogy a Fehér Ház támadja a demokratikus normákat, EU-ellenes és karizmatikus.  De szó sincs nála semmiféle ideológiáról. Előbb kampányt folytatott, hogy Amerikának ki kell vonulnia a világból, majd bombázta Iránt.

 

A MAGA-mozgalomban nincs semmi pozitív. Leginkább rögtönöz, teljesen összeférhetetlen eszmei irányzatokat vegyít, lehetetlen meghatározni a lényegét. Umberto Eco 1997-ben állapította meg, hogy a fasizmus nem jelent monolitikus ideológiát, különféle politikai és filozófiai gondolatok keveréke, hemzseg az ellentmondásoktól.

 

De miután a trumpizmus ennyire egyedi, az amerikaiak a saját történelmükben keresnek analógiát és meg is találták a populizmus prototípusát az egykor elnök Andrew Jackson személyében. Ily módon – vonja le a következtetést a kommentár – az Eco által körvonalazott fasizmus csak most kezdődik a tengerentúlon.

 

Guardian

 

A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy bármit is nyomat az orosz propaganda Putyinról, meztelen a király, azaz az erős ember mítosza mögött hatalmas stratégiai gyengeség húzódik meg. Az elnöknek barátja volt Trump, ám mivel a Kreml ura paranoid módon ragaszkodik a háborúhoz, ez meggátolja a megállapodást.

 

Az orosz állami média már negyedszázada sulykolja, milyen nagy vezető az elnök. Fel nem merül, hogy esetleg tévedhet. Amikor valami mégis balul üt ki, az csak akkor téma, ha már nem lehet elhallgatni. A felelősök azonban csakis a beosztottak lehetnek, a nagy ember ezzel szemben bölcsen korrigálja a hibát.

 

Ez a narratíva befolyásolja a külföldön kialakított képet is. Felkarolják olyan nacionalista vezetők, akik imádják az elnök hazai módszereit, illetve azt, hogy megveti a jogállamot. A legutóbbi időkig Trump élen járt ebben, de már kezd gyanakodni. Sosem érzett sajnálatot Ukrajna sorsa iránt, de azt nem szereti, ha becsapják. Putyin felpaprikázta, mert visszautasította az egyezséget.

 

Csakhogy semmiféle briliáns stratégiát nem látni amögött, hogy Moszkva folytatni kívánja a brutális állóháborút, tehetetlenség és paranoia van mögötte. A jelek szerint a politikus fél attól, hogy az oroszok rájönnek az egész véres agresszió teljesen felesleges voltára, ha egyszer elhallgatnak a fegyverek. A történelem bizonyosan úgy fogja elkönyvelni, hogy a háború egy téveszmés gyilkos akciója volt.

 

Time

 

Trump sosem szerette Zelenszkijt, de most Putyin van szorult helyzetben, mert visszautasította az USA tűzszünetjavaslatát, emellett minden eddiginél több bombát dobott le az ukrán nagyvárosokra. Csakhogy az amerikai elnök aligha képes érdemben befolyásolni orosz kollégáját – húzza alá Daniel DePetris a Defence Priorities washingtoni külpolitikai elemző intézettől.

 

Az okot legelőször is abban látja, hogy nem túl jelentős a kétoldalú áruforgalom, ezért a vámok sokat nem ártanak az orosz cégeknek, fogyasztóknak. Az már hatásosabb eszköznek tűnik, ha másodlagos vámokat vetnek ki Indiára és Kínára, mert a két ország több tízmilliárd dolláros vásárlásai jelentős mértékben, követve az orosz hadigépezetet finanszírozzák.

 

Ha elapad, vagy jelentősen csökken e forrás, a Kreml nehezen tudja előteremteni a katonáknak fizetett hatalmas zsold, illetve az állami büdzsé 40%-át lekötő hadügyi kiadások fedezetét.

 

De Putyint nehéz megzsarolni, általában nem szokott engedni a nyomásnak. Főleg ha azzal az Egyesült Államok próbálkozik, és a tét Ukrajna, amely a politikus mániája lett. Igazából a háború az elnök örökségét jelenti. A céljai semmit sem változtak az utóbbi jó 3 évben.

 

Vagyis Trumpnak nemigen vannak eszközei – az amerikai katonai beavatkozás lehetőségét komoly elemzők kizárják. Azaz a Fehér Ház azzal szembesült, hogy ezt a vonatot a harcosok és nem a közvetítők vezetik.

 

Bloomberg

 

A Trump mindenekelőtt-elvén nyugvó külpolitika mindenkivel szembefordítja az Egyesült Államokat – Washington a zöld asztalnál ugyanúgy kezel barátot és ellenséget és ez baj – állapítja meg a szemleíró, Wes Kosova. A vámfenyegetés, a területi igény, a sok támadás megnehezíti az elnök számára, hogy barátai legyenek a világ vezetői között.

 

Kivéve Bolsonarót. A két keményen jobbos populista közt sok a hasonlóság. Ennélfogva nem csoda, hogy a Fehér Ház menteni igyekezett puccskísérlettel vádolt partnerét. De a végén nem ették olyan forrón a kását, ahogy főzték, a megtorlásként hozott büntető intézkedések nem érintik a leglényegesebb brazil exportcikkeket. Az elnök a jelek szerint rájött, hogy még ő sem tud jól kikeveredni a Bolsonaro-históriából.

 

A politikust az ösztönei mellett a kapzsiság és időnként a bosszú vezérli. Illetve kivétel nélkül az önérdek. Leginkább nyerni szeret. De hogy teljesen kiszámíthatatlan, az Matthew Kroenig, az Atlanti Tanács igazgatója szerint bejön a rossz fiúknál, mert nem tudják, meddig mehetnek el nála. 

 

Viszont hogy Trump hajlamos félresöpörni a katonai és diplomáciai tapasztalatokat és zsigerből politizál, az már egy sor fiaskót eredményezett. Egyelőre azonban túl korai megmondani, hogy megérik-e a vámok az általuk okozott politikai-gazdasági felfordulást.

 

FT

 

Miután elfogadtatta a költségvetést és Európa belement a vámmegállapodásba, Trump most van a csúcson, innen minden bizonnyal már csak lefelé vezet az útja. Ez a véleménye a külpolitikai szerkesztőnek, Janan Ganesh-nek. Merthogy beindul az infláció és a migránsok kiebrudalás miatt nincs sok remény arra, hogy olcsóbb munkaerővel ellensúlyozni lehet a vámok miatt megugró költségeket.

 

Az elnök hívei lojálisak, ám csak addig, amíg nem kell belenyúlniuk a zsebükbe. Azon felül a politika nagymértékben termosztatikus, amit azt jelenti, hogy nagyjából állandó a hőmérséklet. Vagyis a közvélemény hatalomra segíti ugyan az adott pártot, ám utána megindul a másik irányba.

 

Ennélfogva az USA-ban megint balra hajlik, főleg ha a Fehér Ház túlzásba viszi a kitoloncolásokat és az egyetemek elleni keresztes hadjáratot. Akkor lesz igazán baj, ha középosztály tagjai nagy számban azt mondják: Na, ebből aztán elég! A termosztatikusság elve magyarázza, hogy egy párt ritkán nyer háromszor egymás után.

 

És akkor még ott van az Epstein-ügy, továbbá, hogy az elnök láthatólag öregszik. Jövőre színre kell lépniük azoknak a republikánusoknak, akik 3 év múlva el akarják nyerni a jelöltséget. És a hatalom elfelejti a haldokló királyt.

 

Economist

 

A vezércikk azt jósolja, hogy a rettenetes kereskedelem-politika túl fogja élni Trumpot, aki azt hiszi, Amerika nyer a vámokkal, pedig nem is. A szabályok, a stabilitás és az alacsony vámok helyét a birodalmi szempontok veszik át. A vámtételek nagyságát az elnöki szeszély határozza meg. Kanada és India felidegesítette, ezért 35-50%-ot kapott a nyakába.

 

Csábító azt hinni, hogy a zászló Washingtonnak áll, hiszen nem következett be nyílt vámháború és békülékenynek tűnnek a tőzsdék is, ráadásul az amerikai vámbevételek havi 30 milliárdra ugrottak. Csakhogy aki ebben bármi jót lát, az alapvetően nem érti a nemzetközi áruforgalom lényegét.

 

Mert amikor nőnek a vámok, akkor az amerikai polgárok többi nem tudnak választani olcsó termékekből, pedig a Goldman Sachs kimutatta, hogy az elnök első időszakában elrendelt vámterhek négyötödét a fogyasztók meg a cégek viselik. Most is megfizetik majd az árát. Máris csökken a növekedés üteme, kiábrándítóan magas az infláció és egyre kevesebb az új munkahely. A teljes hatás azonban csak hosszútávon érződik. 

 

A vállalatok vagyonokat költenek lobbizásra, hogy kivételes elbánást harcoljanak ki maguknak a kormányzatnál, miközben feleslegesen bizonytalanságban lebegnek. Ám a mostani, tények utáni világban az emberek nem jönnek rá, miből fakadnak a bajaik. Ezért is lesz nehéz kiütni a nyeregből a trumpi rendszert.

 

Ha a további elnökök szabadulnának a magas vámoktól, szembekerülnek a vállalatokkal, amelyeknek jól jön a védett piac, noha ily módon versenyképtelenné válnak. A törvényhozók sem fognak lelkesedni az ötletért, hiszen le kellene mondani a vámbevételekről a jövő jóléte fejében. Vagyis az új rend sokáig fennmaradhat, jóval azután is, hogy Trump visszavonul, hogy még többet golfozzon. 

 

FAZ

 

Hszi a maói stratégiát alkalmazza az USA-val szemben: az időre játszik, hogy Kína önellátó legyen és ne lehessen zsarolni – mutat rá a szerkesztő, Andreas Landwehr, kiemelve ugyanakkor, hogy Trump oldalán semmiféle igazi tervet nem látni. Peking viszont sikeresen keményített be. Arra számít, hogy az Egyesült Államok veszít befolyásából a világban, sőt netán politikailag szétesik.

 

A nagy kormányos 1938-ban írta, amikor az ország hosszú háborút vívott a fölényben lévő japánokkal, hogy stratégiai patthelyzetet kell elérni. Közben ugyanis újjá lehet szervezni az erőket és így szét lehet morzsolni az ellenséget a későbbi, „stratégiai offenzíva” során.

 

A mostani államfőnek szent meggyőződése, hogy a jövő a Keleté, a Nyugat hanyatlik. Dan Lynch, a Dél-Karolinai Egyetem szakértője biztosra veszi, hogy Peking elégedetten konstatálja az amerikai engedményeket, ideértve, hogy Trump csúcstalálkozóért könyörög.

 

Mert ha elfajul a vita, az keményen telibe találná az USA-ipart és meglökné az árakat, így az elnök legkésőbb a jövő évi választások előtt kénytelen volna beadni a derekát. Jörg Wuttke, aki sokáig az Európai Kereskedelmi Kamara elnöke volt Kínában, ezt kiegészíti azzal, hogy a ritka földfémekkel a kínaiak megtalálták a másik fél gyenge pontját és brutálisan ki is használják.

 

Ami pedig az EU-t illeti, Oroszország és Kína jobban eligazodik a dzsungel törvényei között. És az európai export nem annyira jelentős, hogy amiatt Hszinek aggódnia kellene. Azon kívül a kínai nép több megpróbáltatást elvisel, mint ahogy azt a Nyugat gondolja. Trumpnak viszont tekintettel kell lennie barátaira a Wall Streeten, illetve a szavazópolgárokra.

 

Ugyanakkor egy idő után Pekingnek is engednie kell, de azért ez úgy van, ahogy Kissinger mondta: Egy gerillaharcos már akkor is nyer, ha nem veszít.

 

Wall Street Journal

 

Libanonnak jó ideje nem volt ilyen jó esélye, hogy összeszedje magát, készül az erőpróba a Heszbollah-al. Így értékeli a szerkesztőségi állásfoglalás, miután Tripoliban a kormány megbízta a hadsereget: a hónap végéig dolgozza ki, miként lehetne még az idén lefegyverezni az iráni irányítás alatt álló milíciát.

 

A gerillák persze mindent el fognak követni, hogy megakadályozzák a végrehajtást, habár Izrael megrendítő csapást mért rájuk. A szír hatalomváltás miatt Teherán már nem tud fegyvereket becsempészni számukra. Viszont mozgósítani tudják a siítákat és a szekták között ellentétek fellángolásának lehetősége helyből meghiúsíthatja a miniszterelnök és az államfő elgondolását.

 

Hogy a Hamásszal szövetséges Amal Párt képviselői a héten két kormányülésről is távoztak, az nem sok jó ígér. A kérdés az: megvan-e Libanonban az akart, hogy ismét igazi államként működjön?

 

2025. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Göröngyös úton

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >

Tovább

Orbán-fáradtság

Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >

Tovább

A transzatlanti MAGA-fantázia

A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >

Tovább

Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei

Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >

Tovább

2x40 millió és közte egy kis apróság

Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >

Tovább

MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC

Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >

Tovább

Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen

Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >

Tovább

Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?

Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >

Tovább

Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania

A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >

Tovább

Mit várok a Tisza kormánytól?

A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >

Tovább

Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember

Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >

Tovább

Végre

Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >

Tovább