Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Buktatók
Öreg Dezső
Azt írtam a múlt héten, hogy „a Hágai Törvényszék az emberek szemében sem itt, sem máshol a térségben nem vált az igazság és a törvényesség szimbólumává. Nem lett értékhordozó fogalom. Csak egy váltóiroda, ahol a körözöttek uniós tagságra cserélhetők. Most kiderül, hogy Szerbia esetében ez nem elég. Szorongó kíváncsisággal várjuk a szerbiai politikusok reagálását.”
Feloldották a szorongást. Most már nem kell várni, reagáltak. Őket megelőzően pedig a koszovóiak. Nehogy valaki sokáig élvezze a jól, sőt majdnem kiválóan elvégzett politikai-titkosrendőri-diplomáciai munka gyümölcsét.
Jött Koszovó ajtóstul. Előbb a szerbiai tárgyalócsoport mondatta le az uniós közvetítéssel folyó tárgyalásoknak a nyári szünet előtti utolsó fordulóját. Mert nem akarta elfogadni a koszovói vámpecsétet. Akkor még úgy tűnt, majd a szabadságok után folytatják a kötélhúzássá fajuló megbeszéléseket. Amelyek nem ilyennek indultak. De, mint kiderült, ismét becsaptak bennünket. Aztán Prishtina lépett. Különleges rendőralakulatokat vezérelt a két északi határátkelőre, hogy érvényre juttassa a frissen elrendelt határzárat. Amellyel a szerbiai termékekre meghirdetett embargót akarta betartatni. Akkor a huszonpár éve látott „spontán önszerveződés”, az utakra döntött szálfák, a nép, az egykor mennyeinek mondott nép következett. Amely nem tűri a megaláztatást, a terrort, a kívülről érkező diktátumot. Igy mondták akkor, így mondják most is. Egyesek. Ezúttal a „kívül” a falu határát jelenti. De legalábbis az Ibar folyót, azt a természetes határt, amelyen nem hatolt keresztül a prishtinai közigazgatás, rendfenntartás, igazságszolgáltatás. De még az oktatási rendszer, egészségügyi ellátás vagy akár a mobiltelefon szolgáltatás sem.
Így történt, hogy Brüsszel helyett Koszovóba utazott a belgrádi tárgyalócsoport vezetője, és az elegáns, jó kedélyű, európai modorú diplomata egyik napról a másikra barikádszónokká, magának populista szólamokat is megengedő néptribünné, másrészt, a nemzetközi erők képviselőivel való tekintélyesnek mutatkozó tárgyalópartnerré vedlett. Komoly politikai ambíciói lehetnek az embernek. Ami hagyján, ha eredményeket hagy maga után. Csakhogy, mint a múltban már annyiszor, a szálfatorlaszokat gyújtogatás és rombolás követte. Amikor annak nem volt itt semmi helye. A gyújtogatásnak soha sincs helye a demokráciában. De ezt máshol sem mindig látják be. A máglyák szelleme meg-megkísérti a hatalomból demokratikus úton kirekedteket. Néha a hatalmat is, ha olyannak akar üzenni, aki nála erősebb, befolyásosabb. Talán fölösleges emlékeztetni arra, hogy Koszovó függetlenségének kapcsán már égtek nagykövetségek is Belgrádban. Ezúttal azonban nem a belgrádi hatalom utasítására történt a határátkelő felgyújtása. Legalábbis minden jel erre vall. Régen, vagy lehet, hogy soha eddig nem láthatta Szerbia olyan fáradtnak, lehangoltnak Boris Tadićot, mint péntek este abban a tévés interjúban, amelyben ismételten békére szólított fel, a józan észre apellált. Meg ismételte azt, amit már annyiszor elmondott az át nem léphető vörös vonalakról, Koszovóról, Európáról, a mindenki számára elfogadható megoldásról, a megoldások sokrétűségéről, arról, hogy minden számításba jöhet, akár a terület, Koszovó területének a felosztása is.
Ezek után másnap már nagyon fölöslegesnek tűnt a parlament ülése, amelyen a pártok elmondták véleményüket a Koszovóra vonatkozó számos dokumentum közül a legújabbról. Amelyet most (is) nyilatkozatnak kereszteltek. Betakarózhat vele a kormány. Ismét szabad kezet kapott valamihez, amiről nem tudjuk, mi is valójában. Nagyobb baj, hogy nyilván a hatalom sem tudja, hogyan is kezeli majd ezt a válságot egy, kettő vagy három hét múlva. Hónapokról már beszélni sem merek. Ők pedig csak mellébeszélni hajlandók róla. Mert, hogy nem is ezt a válságot kellene megoldani, hanem az egész koszovói problémát. Amely egyre nagyobb kolonc Szerbia nyakában. Folyton belebotlik. Meg fel is buktatják. Nem lehet mostanában elvszerűen politizálni. Nem komfortos dolog ez a demokrácia.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >