Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán nagy stratégiája
Ukrán drónok és magyar kitiltások
Orbán viszonyát Ukrajnához a személyes hatalmi érdekei határozzák meg. A háború kimenetelével kapcsolatos várakozásai központi szerepet töltenek be gondolkodásában. Nem csoda tehát, hogy Magyarország vezetője a béke apostolának álarcában és Putyin fáradhatatlanul forgolódó fullajtárjaként nyüzsög az európai színtéren. De szavaiból és döntéseiből fájóan hiányzik az emberség, az empátia, a tartás és az erkölcs. Azt viszont pontosan tudja, hogy mit akar. Minden segítséget elfogad, érkezzék az bárhonnan. Ami bennünket illet, csak remélni lehet, hogy tisztában van a politikájába kódolt következményekkel. Hiszen a gyorsan változó világban elég akár csak egyetlen ugrást elvéteni, és az ország könnyen az Európai Unión meg a nyugati szövetségen kívül találhatja magát. Akárhogyan van is, javallanánk szusszanásnyi pihenést és egy csipetnyivel több óvatosságot. Herman János (Élet és Irodalom):
Egyik kirohanás a másik után. Valaki most már igazán megmondhatná, hogy mi a kormány baja Ukrajnával. De amúgy őszintén, handabanda nélkül. Mert én hiába hallgatom kellő odaadással a világméretű összefüggésekben kóborló főnököt és gyorsreagálású, konokul monoton külügyminiszterét. Tőlük nem érkezik válasz. Dráma van, nincs tartalom – ha Eörsi István megbocsátja, hogy átírom legendás verssorát.
Szóval más és tisztább forrásokból kell meríteni. Kezdjük a tényekkel. Azokat ugyanis hiba lenne figyelmen kívül hagyni, ha saját véleményt formálunk. Nos, a valós helyzet az, hogy Magyarország és Ukrajna között nincs nagyobb vagy nehezen áthidalható érdekellentét. Éppen ellenkezőleg, bőven akad lehetőség a közös érdekre alapozott együttműködésre. Ha meglenne hozzá a politikai akarat, akkor a felmerülő nézetkülönbségek zömét könnyen lehetne rendezni, a maradékot pedig félretenni a háború utáni, jobb időkre. Talán csak a mezőgazdaság szerkezetét és exportját tekintve vagyunk egymás ádáz versenytársai, ez azonban a többi szomszédunk esetében is igaz. Idővel Ukrajna az egyik legnagyobb gazdasági partnerünk és piacunk lehet. Az ország EU-felvétele a mérvadó elemzések és a józan mérlegelés szerint előnyös lenne Magyarországnak. Az kedvezőbb geopolitikai helyzetbe emelné át országunkat, új fejlesztési lehetőségeket teremtene, és lebontaná a határt Kárpátaljával. Ukrajnának igazodnia kellene az unió normáihoz és egységes piacához. Az Európai Bizottság számításai szerint az EU-tag, békében élő Ukrajnának jóval kevesebb támogatás járna annál, amennyit manapság kap tőlünk. Végezetül pedig: nehéz belátni, hogy az ukrán munkavállalók és a maffiózók miért és miként özönlenék el hazánkat. Ez a mostani, rendezetlen viszonyok közepette sem történt meg.
*
Magyarország jelentős humanitárius támogatást nyújt Ukrajnának, és menekülő ukránok százezrei tranzitálnak országunkon át. De a politikai és katonai támogatást teljesen beszüntettük. Pedig országunk ma még könnyen tehetne kifizetődő gesztusokat, hiszen a magyar–ukrán viszony kiegyensúlyozatlan. Abban az értelemben, hogy az EU-ba és a NATO védelme alá igyekvő Ukrajnának nagy szüksége lenne a támogató vagy legalább semleges magyar magatartásra. A három és fél éve folyó háború ezt az aszimmetriát tovább növelte. Élet-halál harcot folytató szomszédunknak van éppen elég baja, és nincs oka arra, hogy még Magyarországgal is viaskodjon.
Ha mindez igaz, akkor hogyan lehet oly sok összeütközés a két ország között? A válaszhoz csak ezen írás végén jutunk el. Egyelőre tekintsük röviden át az élesebb vitákat kiváltó ügyeket. Indulat és részrehajlás nélkül, követve Talleyrand örök érvényű tanácsát.
Elsőként itt vannak a kárpátaljai magyar kisebbség elleni atrocitások. Nincs vita, ezeket nem lehet tétlenül tűrni. De jó kapcsolat nélkül a tiltakozás mit sem ér. Ezért hiba azt rendre a nagyszínpadon, sikító magas C-vel kezdeni. A lényeg végül mindig az ukrán hatóságok fellépésének minőségében van. Ha ezt vizsgáljuk, akkor a mérleg nem olyan rossz, mint amilyennek azt a magyar oldal beállítja.
Jól ismert, hogy 2017-ben és 2018-ban Ukrajna az orosz nyelvhasználat visszaszorítására és a nemzeti egység erősítésére új oktatási, majd nyelvtörvényt fogadott el. Magam is úgy látom, hogy a két jogszabály erősen vitatható, azok több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hoztak. Ugyan egyik sem irányult a magyar kisebbség ellen, de az oktatási törvény szűkítette a magyar nyelvű oktatást. A kormány tiltakozása és az EU lépései nyomán Ukrajna a magyarok jogait érintő rendelkezéseket nem ültette át a gyakorlatba, majd 2024-ben azokat le is vette a napirendről. Budapest azonban ezt nem nyugtázta. Továbbra is követeli a 2015-ös állapot visszaállítását. Úgy gondolom, hogy ez fölösleges és ártalmas. Némi türelemmel és empátiával több eredményt lehetne elérni.
A magyar kisebbség helyzete valóban nehéz és ellentmondásos. De intézményei nagyjából-egészében átvészelték a háború első éveit. A magyarok – és persze az ukránok – legfőbb gondja ma az életkörülmények romlása és a háborús mozgások nyomán előállt bizonytalanság. A hangulatot tovább rontotta Munkács augusztusi orosz bombázása – amelyet a szelektíven tapintatos Budapest szó nélkül hagyott. Nem csoda, hogy folytatódik az elvándorlás. A régióban – főként a magyar határ menti vékony sávban – még megmaradt magyarok száma 80 ezer körül lehet.
Ami azt illeti, kisebbségi ügyekben egyik félnek sem ártana az alapos önvizsgálat. Magyar oldalon ez különösen hasznos lenne, mivel erősödik az a benyomás, hogy a kormány öncélúan és eszközként használja fel a kisebbséget – bel- és külpolitikában egyaránt.
Orbán immár nyolc éve hátráltatja Ukrajna NATO- és EU-csatlakozását. Tehát nem a háború idején kezdte. Az Ukrajna EU-tagságát, pénzügyi és katonai támogatását célzó javaslatokat máig rendre megvétózza. Utánanéztem: nem volt másik ország, amelynek a NATO- vagy EU-belépését ellenezte volna. A balkáni országoknak vagy Georgiának éppen ő a fő támogatója. Ezt kellene nekünk megmagyarázni.
*
Az abszurditástól átitatott véleménynyilvánító népszavazási kampányban Orbán és köre egyik cinikus hazugságot küldte harcba a másik után. Mint megcsúfolt ellenséget a középkori várurak a kapuk fölé, úgy plakátozták ki vétlen falainkra és oszlopainkra egy hősiesen küzdő szomszédos ország elnökét. Némelyik plakát még most is a helyén van. Tetején ott ülnek és forgatják okos fejüket azok a bámulatos madarak, a háború harmadik őszére készülő varjak. Igen, nagy kár. Talán lesz még egyszer mifelénk is tartás meg mértéktartás. És hozzá diplomácia.
Végezetül itt vannak még az orosz kőolajvezetékekre mért ukrán csapások, jelesül az unechai kompresszorállomás elleni dróntámadás. Ezek gyengítik az orosz hadsereget, és csökkentik Oroszország energiaexportját. Miért lennének ördögtől valók? Igen, a Magyarországra irányuló olajtranzit néhány napra leállt. Az ukránok azt mondják, hogy ez nem volt cél, csak járulékos következmény. Mit tegyek, ha ezt elhiszem? Hogy miért hiszem el? Azért, mert a vezeték hosszú, Ukrajnán keresztül futó szakaszán a tranzitot bármikor leállíthatnák. Könnyedén, úgy és addig, ahogy csak akarják. A Barátság néhány napos kiesés után újra üzemel. Lehet, hogy a rövid kiesésnél nagyobb kárt okozott az, hogy ötven szóval betárazott külügyminiszterünk az üzemzavarban sem állt le. Tényként közölte, hogy az akció Magyarország energiabiztonsága ellen irányult. Válaszintézkedéseket kell tennünk. Nem, nem az orosz olajról való leállás meggyorsításáról van szó. Ehelyett a magyar kormány úgymond kitiltotta a schengeni övezetből Robert Brovdit, az ukrán drónműveletek parancsnokát.
Tudjuk, hogy ki Robert Brovdi. Származása szerint félig magyar. Tettei szerint bátor és tehetséges ukrán hazafi. Magyarország büszke lehet rá ebben a sivár világban. Csak akkor persze, ha akar.
A kormány már a kitiltás módjának megválasztásában is csalárdnak bizonyult. A nemzetközi jogot vagy az EU normáit sértő cselekmények miatt foganatosított kitiltások ugyanis szankciós intézkedésnek minősülnek. Ezekről pedig a Tanács dönt. Emlékezzünk Kirill pátriárka esetére és Orbán vétójára. Világos a különbség: Kirillt nem lehet kitiltani, Robert Brovdit azonban ki kell. Méghozzá mindenáron. A magyar Külügy korábban már megégette magát egyes, ukrán állampolgárok szankcionálását célzó indítványaival. Ezért Szijjártó fogta magát, és a schengeni információs rendszerben regisztráltatta Brovdi kitiltását. Hirtelen felindulásból. Való igaz, hogy minden tagállamnak joga van az efféle lépéshez. De tudni kell, hogy ez nem a Brovdi-féle esetekre vonatkozik, hanem azon személyekre, akik időn túl maradtak az EU-ban, akiket kiutasítottak, akik veszélyeztetik a belső biztonságot, és akik ellen elfogatási parancs van érvényben. Talán egyszer eljön az idő, amikor a Bem rakparton is akad egy rettenthetetlen kolléga, aki vesz egy mély levegőt, és megkérdezi, hogy Brovdi melyik csoportba tartozik a négy közül.
Nos, így állunk. Ami ukrán barátainkat illeti, az első időkben tartózkodtak az ellentétek kiélezésétől. Saját csínytevéseik tudatában is bíztak abban, hogy az értékes magyar kapcsolatot át tudják jobb időkre menteni. Ezt a reményt foszlatta szét a kisebbség ügyében kirobbant vita. De az igazi fordulatot Orbán megnyilatkozásai, illetve Putyinnal lezajlott találkozói hozták meg. Ezek már éles és hangos tiltakozást váltottak ki Kijivben.
Orbán ma már bőszen kritizálja Ukrajnát, és megfogalmazásai azt sugallják, hogy szomszédunkat nem tartja tartós államalakulatnak. Oroszbarát, úgymond békepárti politikája ezt önmagában még nem követelné meg. Minden oroszok urának udvarában Ukrajna szapulása nélkül is fenn lehetne tartani a személye iránt való kegyes jóindulatot. Orbán tehát önként és szabad elhatározásból folytat hosszú hadjáratot Ukrajna ellen. Ennek eredőit nem másutt, hanem az ő hatalmi törekvéseiben lelhetjük meg.
Most már visszatérhetünk a bevezető kérdéshez: mi a baja Orbánnak Ukrajnával? Az egyetlen helyes válasz az, hogy Orbánnak nem baja van, hanem céljai vannak a szomszéd országgal. A mindent meghatározó kérdés inkább az, hogy milyen béke és milyen Ukrajna áll az Orbán-rezsim érdekében. És ez a béke hogyan hat az Európai Unióra.
Idézzük vissza a miniszterelnök július végi, Tusnádfürdőn elmondott számtanleckéjét: már nem kettő, hanem három nap van az égen, a világnak pedig hat központja van. Közülük öttel, az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal, Indiával és a türk világgal „jóban vagyunk”. Egyedül csak Európa bánik velünk cudarul.
Érdemes a kijelentés valódi tartalmát jobban megvilágítani – ha már úgyis tripla fényben fürdünk. Orbán valójában azt mondta, hogy a világ hat központjából öt támogatja az ő uralmát. Így ezek nem jelentenek veszélyt. Van azonban egy megátalkodott hatodik, amely pusztán a létével, működésének módjával is komoly fenyegetést jelent. Szerencsétlen módon országunk éppen ennek a tagja.
*
A miniszterelnöknek igaza van. Az EU lényegénél fogva nem férhet össze az orbáni autokráciával. Az ország EU-tagsága hosszabb távon is hátráltatja az orbáni uralom kiteljesedését, sőt megnehezíti a fennmaradását is. Félő, hogy így fiókban maradhat a nagy magyar stratégia, és fölöslegesnek bizonyulhatnak az éppen most épülő birodalmi díszletek. De még semmi nem dőlt el. És sok jel utal arra, hogy Ukrajna lehet a megoldás kulcsa.
Három lehetőség van. Az első az, hogy Ukrajna meg tudja védeni magát, és a Nyugat támogatásával előnyös kompromisszumot tud kötni. Ha kisebb területi veszteség árán is, de megfelelő biztonsági garanciákat kap, majd elkezdődhet csatlakozása az Európai Unióhoz. Ez egyben az EU győzelme is lenne. Következésképpen mozgásba hozhatná magát az uniót is, és új lendületet adhatna a politikai és a védelmi integrációnak. Ilyen kifejlet esetén Orbán egy erősödő és nagyobb követeléseket támasztó EU-val lenne kénytelen szembenézni. Félő, hogy végül választania kell a kilépés vagy hatalmának elvesztése között. Ezt pedig mindenképpen el akarja kerülni.
A második lehetőség az, hogy Oroszország megnyeri a háborút, és kiterjeszti a befolyását egész Ukrajnára. Márpedig Orbán maga is megmondta, hogy szükségünk van egy ütközőzónára, amely elválaszt bennünket Oroszországtól. Majd így folytatta: ez csak az a terület lehet, amely ma Ukrajna néven ismert. Legyünk most nagylelkűek, és tekintsünk el attól, hogy milyen szánalmas és nevetséges dolog, ha egy kis ország vezetője ekkora ütközőzónát igényel. A lényeg az, hogy Ukrajna szétzúzásának esetén országunk egy irdatlan stratégiai szakadék peremére kerülne. Orbán ezt sem tartja kívánatosnak. És joggal.
Elérkeztünk a harmadik forgatókönyvhöz. Ukrajna vereséget szenved, és lemond területének mintegy negyedéről. Ugyan megőrzi szuverén államiságát, de elfogadja, hogy nem léphet be a NATO-ba és az Európai Unióba. Ez olyan nagy vereség lenne, amely ország-világ előtt bizonyítaná az EU gyengeségét és tehetetlenségét. Ennek következtében felgyorsulna az unió hanyatlása és az Európát kormányzó centrum gyengülése. Az erőtlen puffer-Ukrajna, és így Kárpátalja újabb, előnyös befektetési területté válhatna a NER-es tőke számára. Ugyanúgy, mint manapság a balkáni válságterületek. Ezen forgatókönyvnek annál nagyobb az esélye, minél korábban születik megállapodás a békéről vagy legalább egy tűzszünetről. Ez azonban igen keserű lenne Ukrajna számára. Ezért azt legfeljebb csak Trump lenne képes az országra kényszeríteni. És még ő sem biztosan. De az világos, hogy Orbánnak ez a verzió lenne a legjobb. Nem csoda, hogy nagy hangon sürgeti a gyors békét és ösztönzi Trump aktív bekapcsolódását.
Összegzésképpen tehát elmondható, hogy Orbán viszonyát Ukrajnához a személyes hatalmi érdekei határozzák meg. A háború kimenetelével kapcsolatos várakozásai központi szerepet töltenek be gondolkodásában. Nem csoda tehát, hogy Magyarország vezetője a béke apostolának álarcában és Putyin fáradhatatlanul forgolódó fullajtárjaként nyüzsög az európai színtéren. De szavaiból és döntéseiből fájóan hiányzik az emberség, az empátia, a tartás és az erkölcs. Azt viszont pontosan tudja, hogy mit akar. Minden segítséget elfogad, érkezzék az bárhonnan. Ami bennünket illet, csak remélni lehet, hogy tisztában van a politikájába kódolt következményekkel. Hiszen a gyorsan változó világban elég akár csak egyetlen ugrást elvéteni, és az ország könnyen az Európai Unión meg a nyugati szövetségen kívül találhatja magát. Akárhogyan van is, javallanánk szusszanásnyi pihenést és egy csipetnyivel több óvatosságot.
Következő cikk: Egy megérdemelt díj, és ami beárnyékolja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >