Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
GYURI
Bódis Gábor
Példamutató volt az a kimeríthetetlen energia is, amellyel folyamatosan tájékozódtál, érdeklődtél, értelmes gondolatokkal, cselekvéssel és állandó tervezgetéssel töltötted a napjaidat. Bár a kor, de leginkább a betegség miatt a tested cserben hagyott, az elméddel nem tudott elbánni. Gyuri, kedves barátom, szegényebbek lettünk nélküled. És a polgári Szabadka is. Isten veled!
Kedves Gyuri!
„Én szerettem a várost és a polgárait” – Tőled idézek egy majd húsz évvel ezelőtti interjúdból. És azt hiszem, hogy ez egy teremtő embernek, mint amilyen te voltál, az életének jelmondata is lehetne. Nem arra készültél, hogy polgármester legyél, hiszen a tudásvágyad és tehetséged tudóspályára teremtett, ami maradéktalanul be is teljesedett. Mégis - a közélet már csak ilyen – a vajdasági közvélemény, mint Szabadka legsikeresebb újabbkori polgármesterét tiszteli benned. Talán olyan valakit, mint amilyen a belgrádi kortárs kollegád, Bogdan Bogdanović volt. Mind a ketten Neimarok, azaz Építők voltatok. Említetted is őt egyik 4 évvel ezelőtti interjúdban, amelyben Szabadka központjának újragondolását idézted fel és az ihletedet Bogdanović meg is erősítette, amikor azt mondta neked: „Önöknek itt a Városházán annyi fajta tulipánjuk van, hogy azt még egy számítógép sem tudná jobban megtervezni.” Ezek a színek – a sárga, a narancs… ezek a mozgások, ez a dinamika, ami a szecesszióban jelen van – olyasmi, amit a polgárok el tudnak fogadni. Na, de nézzük a kezdeteket! Idézlek ismét:
„1964-ben eszméltem rá, hogy én valójában matematikai optimalizálással akarok foglalkozni a közgazdaságtanon belül. Abban az időszakban készültem a magiszteri fokozatom megszerzésére Belgrádban, ahová meghívtak egy magyar tanárt, dr. Krekó Bélát, hogy tartson előadást a matematikai optimalizálás témájában. A közgazdászhallgatók addig a százalékszámításon és a kamatszámításon kívül semmilyen más matematikai tudománnyal nem foglalkoztak, vagyis mindannyiunk számára meglehetősen új volt ez a téma. Engem kértek fel, hogy vállaljam a magyar nyelvű előadás szerbhorvát nyelvre való fordítását. Hát, bizony nagyon nehéz dolgom volt, mert órákon át kellett egy olyan, szakkifejezésekkel teli szövegnek a hiteles fordítását végeznem, amelyet magam is először hallottam. Négy órán át fordítottam egy teljesen új tudományról szóló előadást. Ez a bizonyos tanárprofesszor végül meghívott engem Budapestre. Elfogadtam a meghívást, és három hónapot töltöttem el ott. Akkor ismertem meg a leendő feleségemet is, Marikát...”
Szabadka elismert tudósa, intézményvezetője, közéleti személyisége voltál majd’ két évtizeden keresztül, amikor jött a váratlan felkérés, hogy legyél polgármester. Akkor aztán elemedben érezted magad: a matematikai optimizálás városrendezési alkalmazása – így is nevezhetnénk azt a néhány éves munkádat, amely visszaadta a poros/sáros határváros polgári lüktetését.
„Bár Szórád viszonylag rövid ideig töltötte be a községi elnöki tisztséget, rendkívüli energiája és Szabadka általános megújításának eszméje iránti elkötelezettsége miatt maradt emlékezetes. A jelentős projektek közül, amelyekben részt vett, kiemelkedik a városközpont kiépítése (a sétálóövezet kialakítása, a Zöld szökőkút megépítése, a Strossmayer utca rendezése, a Belgrád Áruház felépítése, a belvárosi üzlethelyiségek átszervezése), a szecessziós épületek revitalizációja, Szabadka kulturális központként való megerősítése, az 1986-os Jugoszláv Városok Konferenciájának megszervezése, valamint a polgári tudatosság erősítése és nagyszámú polgár bevonása Szabadka fejlődésének kérdéseibe.” Ezt a szabadkai levéltár hivatalos honlapja írta rólad. Te pedig anekdotával szolgáltál:
- Mindegyikre büszke vagyok, de talán a régi, zöld szökőkút áll a szívemhez legközelebb. 1984. június 30-án adtuk át rendeltetésének, amely dátum egybeesett az Európai Női Ejtőernyős Bajnokság megnyitóünnepségével. Az eseményre több mint húszezer ember gyűlt össze a város főterén, az éppen felavatott szökőkútba pedig egy csinos ejtőernyős hölgy huppant bele, csupán a látványosság kedvéért. Emlékezetes nap volt a város polgárai számára.
Tudtál kritikus is lenne, főleg akkor, amikor, immár távolabbról láttad, hogy féltve őrzött kincseiddel mennyire mostohán bánnak az utódaid. Ezt írtad 2011-ben immár a mi digitalizált Naplónkban, amelyben több mint negyven írásod, karcolatod jelent meg. Ezt írod:
„Az eltelt 25-26 évben a nem szakszerű karbantartás (pl. savval!) tönkretette a kút gépezetét és állagát (megindult a víz ellenőrizetlen elfolyása, amit nem hárítottak el), mint ahogy elnézték, hogy a csempét biciklis meg gördeszkás gyerekek pályának, ill. fürdőzők medencének vegyék időről-időre birtokukba a patinás csempéket. Ez mára odavezetett, hogy egyes városi szakszolgálatok egyszerűen az egész szökőkút lebontását ajánlják ahelyett, hogy bevallanák rossz munkájukat, és az áldatlan állapotokat szakszerűen szanálnák. Sokak szerint – ezek közé tartozom én is, egykor polgármestere a városnak – a lebontás egyenlő a városkülső megcsonkításával, és ezért emeljük fel szavunkat a szökőkút megmentéséért. A szökőkút megmenthető, szanálható, és nem tüntethető el Szabadka városképéből.”
Az ismét polgáriasodó város pezsgéséhez hozzátartozott az is, hogy az akkor talán legismertebb jugoszláv színházi rendező érkezett a Népszínházba:
„Ristićet nem én hívtam Szabadkára, és azon kívül, hogy magam is elítéltem, semmi közöm nincs ahhoz, amit a színházépülettel művelt. De azt is el kell ismerni, hogy olyan reklámot csinált Szabadkának, amilyenre sem előtte, sem azóta nem volt példa. Nem tudom, hogyan csinálta, de amíg ő a városban tartózkodott, addig az ország minden tájáról özönlöttek ide az újságírók, tévések, és szétvitték Szabadka hírét, mint egy csodálatos városét. A Népszínházat pedig újjá kellett építeni.”
És akkor jöttek a fagyos, miloševići szelek. A város legsikeresebb polgármesterének távoznia kellett, méltánytalan körülmények között Szabadkáról: az akkori helyi hatalmasok megirigyelték alkotómunkádat és azt, hogy Te csak adni akartál és nem lopni. Ez utóbbi az ő műfajuk. Ez a szellemi száműzetés egészen 2007-ig tartott, amikor végre megkaptad a díszpolgári elismerést.
„Valahogy úgy érzem, mintha ez egyfajta kárpótlás, bocsánatkérés volna a várostól, amiért annak idején kitaszított magából. Most tudom csak, hogy nem a város tagadott meg engem, hanem csupán néhány személy, aki úgy gondolta, le kell járatnia engem. Ennek a díjnak az átvétele óta már ismét felemelt fővel járhatok Szabadka utcáin, amit 1990-ben történt elköltözésem óta tizenhárom hosszú éven át nem tehettem meg.”
A kilencvenes évek Szabadkája után egy rövid újvidéki kitérővel, Németország következett, ahol mindent az elejéről kellett kezdeni. De ment ez neked. Nyugdíjas éveid már Magyarországhoz kötnek, Hernádhoz, Budapesthez, meg természetesen Dunaharasztihoz, ahol Pénzes Gabi és Endre több mint két évtizeden keresztül megrendezte a külföldre szakadt és az itthonmaradt szabadkaiak felejthetetlen majálisait. Majd jöttek a ritka, de tartalmas esti együttlétek, amelyek során kifogyhatatlan voltál anekdotákból. És ahogyan emlékeztél a legapróbb részletekre, és a nevekre, az bámulatos volt.
Példamutató volt az a kimeríthetetlen energia is, amellyel folyamatosan tájékozódtál, érdeklődtél, értelmes gondolatokkal, cselekvéssel és állandó tervezgetéssel töltötted a napjaidat. Bár a kor, de leginkább a betegség miatt a tested cserben hagyott, az elméddel nem tudott elbánni.
Gyuri, kedves barátom, szegényebbek lettünk nélküled. És a polgári Szabadka is.
Isten veled!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csapdahelyzet a VMSZ számára
Ezek a kizárólagos mondatok az egész vajdasági magyar közösség üzenetét tolmácsolták és szembeállították a határon túli >
VMDK: Stop a politikai erőszaknak!
A megfélemlítés eszközei nem válhatnak a politikai küzdelem részévé! Követeljük a rendőrségtől és az illetékes hatóságoktól >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Radics Viktória: Pásztor és társai a csatlósok közé tartoznak, tehát cinkosok és bűnrészesek
Magyar Péter karakán, szavatartó politikusnak látszik, aki nem legyint elnézően a Fidesz bandavezéreinek és csatlósainak bűneire >
A VMSZ POLITIKAI ÉS ERKÖLCSI BUKÁSA
Pásztor Bálintnak és politikai körének vállalnia kellene a felelősséget, és távoznia a közéletből. Ha ezt nem >
A VMDK azt üzente Magyar Péternek, hogy ne melengesse keblén a viperát!
Felháborító, hogy azok beszélnek partnerségről, akik az utolsó pillanatig kétes körülmények között gyűjtötték a levélszavazatokat a >
Önök legnagyobb bűne, hogy minderről a vajdasági magyarság egy jelentős része még csak nem is hallott!
Az az igazság, hogy Önök morálisan olyan mélyre süllyesztették ezt a társadalmat, hogy évtizedekbe telik majd >
Jó lenne, ha a damaszkuszi úton a VMSZ nem tagadná meg önmagát
Miután a VMSZ vezetői a magyarországi parlamenti választások után azzal mosakodnak, hogy ők nem tehetnek róla, >
Szerbia a mérsékelt autokráciák között
Aleksandar Vučić elnök és a Szerb Haladó Párt uralja a politikai rendszert, hatékonyan ellenőrizve a kormányt, >
VMDK: Palics többet érdemel nem csak kirakatintézkedéseket
Juhász Bálint „stratégiai fejlesztésről” szóló kijelentései, valamint a VMSZ politikusainak – köztük Pásztor Bálint – támogatása >
VMP: A VESZTES POLITIKUSOK LEMONDÁSÁT KÖVETELJÜK
Miután Pásztor Bálint a VMSZ-t belerángatta egy vesztes politikába, és a végsőkig kitartott a FIDESZ támogatása mellett, akkor >
PÁSZTOR BÁLINT – BUKOTT POLITIKUS
A kialakult új helyzetben indokolt lenne, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség vezetése levonja a következtetéseket, ami >