Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Út a totalitarizmus felé
A legrosszabbak elvesztették a félelmüket, a legjobbak elvesztették a reményüket
Mi történik a Köztársaságunkban? Az igazságügyi törvényeket úgy módosítják, hogy a független igazságszolgáltatás maradékai is a rezsim csizmája alá kerüljenek. Hasonló sors vár a választási törvényekre is, példátlan mértékű választási csalást vetítve előre. A legerősebb rendőri egységek élére olyan verőlegény-figurák kerülnek, akik ultralojálisak a rezsimhez. Ugyanez történik a közszolgálati média élén is. Másfelől a még megmaradt ritka független médiumok „átszervezése” (értsd: felszámolása) teljes lendülettel zajlik. A rezsimpárti, „stabilitáspárti” kvázi-tudományos szakértői szervezetek pedig, amikor épp nem a költségvetési pénzeket szívják el, szemrebbenés nélkül tesznek közzé listákat a közéletből „kilövésre” szánt, nemkívánatos újságírókról. Egyetemi professzorokat bocsátanak el, a diákokat pedig verik. Kínzóikat szabadon engedik. És 190 évvel a demokratikus és liberális Sretenjei alkotmány elfogadása után a jelenlegi alkotmányt nap mint nap lábbal tiporják. Aleksej Kišjuhas (Danas):
Még 16 hónappal azután is, hogy 16 ember meghalt az újvidéki pályaudvar előtetője alatt, nincs felelősségre vonás ezért a bűncselekményért. Tonna számra kerül elő marihuána (és kokain az orrukban) a rezsimhez közel állók kezében, miközben gyerekek és felnőttek is meghalnak egy rutinszerű mandulaműtét után. Már a „Ćaciland” mint a rezsim fizikai-térbeli és bűnözői védelme sem szükséges. A „Hogyan győztem le a színes forradalmat” című tankönyv talán nincs bekötve, de társadalmi valóságunkban már meg van írva. A változás lendülete elmúlt, a rezsim pedig a védekezésből (emlékezzünk: megbukott Miloš Vučević kormánya) támadásba és megtorlásba váltott. Nyíltan radikális módon a hatalom kritikusait „usztasáknak” és a „nép és az állam” árulóinak nevezik. Szerbia európai uniós csatlakozási folyamata megakadt. A Bitef és a Fest elmaradt. A városokat az építkezések rombolják. Az olcsó, sekélyes és sértett etnonacionalizmus kulturális hegemóniája abszolút. A hatalom mélyrétegeiben egy (jól) szervezett csoport uralkodik, amelyben bűnözők és háborús bűnösök is vannak – nem csupán a jövőnket és jólétünket kifosztó korrupt szereplők. Mi pedig azt számolgatjuk, hány angyal fér el a Diáklista elején. A rezsim kegyetlensége hátborzongató, miközben az érzéketlen és illetéktelen intézmény TikTok-videókat készít és újvidéki „index” szendvicseket rágcsál. Ahogyan Vesna Mališić helyesen megjegyezte a Radar hetilap vezércikkében: „Aleksandar Vučić megmutatta, milyen irányba vezeti az országot. Ennek az útnak a végén nyilvánvalóan diktatúra áll.” Valóban, a független igazságszolgáltatás felszámolása megtörtént, az egyetemi autonómia és a szabad média felszámolása pedig kilátásban van. Talán még az internetet és a mobilhálózatot is megszüntetik – ki tudja. Üdvözöljük Fehéroroszországban, nem kell levenni a cipőt.
Túlzó ez a diagnózis? Aligha. Érdemes visszatérni a klasszikusokhoz, mint az értelem egyfajta „gyári beállításaihoz”. A demokratikus normák brutális eróziójának korában Hannah Arendt 1951-es „A totalitarizmus gyökerei” című műve ma is nyugtalanítóan aktuális politikai elemzés. Ez az alapmű prófétikusnak bizonyult a tömeges terror gyökereinek diagnózisában és annak megértésében, miként torzulhat a politikai rend uralmi rendszerré. Bár a könyv nagy része a nácizmus és a sztálinizmus elemzésével foglalkozik, Arendt tárgyalja az európai gyarmati imperializmust, valamint a totalitárius és populista mozgalmak működését általában. Ír a társadalmi osztályok alantas „tömeggé” vagy „néppé” alakításáról, a médiapropaganda fontos szerepéről, valamint az apátiáról, elidegenedésről, fragmentációról és sértettségről mint a totalitarizmus előfeltételeiről. Arendt 1975 decemberében bekövetkezett halála után ötven évvel Szerbia egyetlen párt nyers dominanciájával és a hatalom Aleksandar Vučić kezében történő konszolidációjával néz szembe. Gondolatai segítenek megvilágítani nemcsak a formális demokratikus visszaesést, hanem a pluralizmus és a nyilvános tér mélyebb erózióját is.
Arendt egyik központi érve szerint a totalitárius mozgalmak a hagyományos politikai struktúrák felbomlása és a társadalom atomizálódása nyomán jönnek létre. A „A totalitarizmus gyökerei” című műben leírja, miként táplálják a „népért és az államért” fellépő tömegmozgalmak a társadalmi elégedetlenséget, leegyszerűsített narratívákat kínálva, amelyek barátokra és ellenségekre osztják a világot, majd ezeket az érzelmeket a hatalom megszilárdítására mozgósítják. A totalitárius mozgalmak igyekeznek minden más szervezetet és egyesülést megsemmisíteni, és egyetlen csoport átfogó szolidaritásával helyettesíteni őket. Egyetlen politikai erő, a Szerb Haladó Párt dominanciája hasonló mintázatokat mutat a közterek és társadalmi erőforrások mozgósításában. Igen, a választásokat (majd meglátjuk?) megtartják, ellenzéki pártok léteznek, a formális szabadságjogokat nem törölték el – de a valódi politikai verseny tere drasztikusan beszűkült. A médiapluralizmus súlyosan sérült, mivel a média többsége a hatalom politikai ellenőrzése alatt áll, a független újságírást pedig hatalmas nyomás éri. A diktatúra felé sodródó rendszerekben a média a politikai hatalom megerősítésének csatornájává válik – erre Arendt különösen figyelmeztetett.
Arendt szerint a politikai leépülés ritkán következik be hirtelen. A képviseleti és független intézmények eróziójában csírázik ki, majd a polgári bizalom gyengülésében és abban, hogy a politika a nyilvános versengés szférájából az uralom szférájává alakul. A totalitarizmus Arendt számára nem pusztán a tömeges terror kérdése, hanem a politikai élet természetének minőségi változása – a nyilvános tér beszűkítése és alárendelése egy hegemón erőnek. És nem is az a helyzet, hogy ne lenne tömeges terror – csak lassan hozzászoktatnak minket hozzá. Az emberek már elveszítik az állásukat, „ellenzéki” boltokat és kávézókat vernek szét, újságírók halálos fenyegetéseket kapnak, a visszaéléseket feltáró rendőröket és ügyészeket félreállítják, politikailag konstruált perek zajlanak, a lehallgatás mindenütt jelen van, és számtalan polgárt vertek már meg békés tüntetések után. Elég totalitáriusan hangzik, nem? A mai Szerbiában több olyan elem látható, amely igazolja Arendt elemzési keretének alkalmazását: az állami intézmények kormánypárt általi elfoglalása, a független média gyengítése, a párt és az állam közötti határ elmosása, a közjavak privatizálása, a civil szervezetek és az egyetemi autonómia elleni nyomás, a kirakatválasztások, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének lerombolása.
A kumulatív hatás nem csupán választási dominancia, hanem azoknak a feltételeknek a fokozatos aláásása, amelyek a demokráciát lehetővé teszik. A hatalom abszolút – vagy nem lesz. Tanúi vagyunk a politika, az egyház, a média, a bűnözés és az erőszak harmóniájának. Ebben az értelemben a mai Szerbia olyan mintázatokat mutat, amelyeket Arendt felismert a politikai alárendeltségről szóló meglátásaiban. Az ő elméleti keretének alkalmazása nem jelenti a jelen egyenlővé tételét a nácizmussal vagy a sztálinizmussal mint a 20. század legsötétebb fejezeteivel, hanem az autoriter konszolidáció mintázatainak felismerését, amíg még bírálhatók és megváltoztathatók. Ha már nem ment minden a pokolba.
„Ha képet akarsz a jövőről, képzeld el, amint egy csizma egy emberi arcot tapos – örökké. Mindig lesz arc, amelyet taposni kell. Az eretnek, a társadalom ellensége mindig létezni fog, hogy újra legyőzhessük és megalázhassuk. A kémkedés, árulás, letartóztatás, kínzás, kivégzés, eltűnés soha nem fog megszűnni. Minél erősebb a Párt, annál kíméletlenebb; minél gyengébb az ellenállás, annál erősebb a despotizmus” – írta George Orwell a „1984”-ben (1948). „Ó, a borzalom… ó, a borzalom…” – mondta a haldokló Kurtz ezredes Joseph Conrad „A sötétség mélyén” (1899) című művében, illetve Marlon Brando az „Apokalipszis most” (1979) című filmben. A totális háború kontextusáról volt szó, amelyben Kurtz isteni uralkodóként jelenik meg a kambodzsai dzsungelben, erőszak, terror és karizma révén uralkodva. Tudatosan elutasítja a modern civilizációt, és elfogadja az elszigeteltséget és a „vadságot” mint minden erkölcsi korlát hiányát. Számára a háború feltárja az emberi természet mély igazságát és annak (banális) képességét a gonosz elkövetésére. Kurtz bűnöző nem „őrült” a szó hétköznapi értelmében, hanem valaki, aki lehántotta az illúziókat és szembenézett az emberi lélek elviselhetetlen mélységével. Ismerősen hangzik? A sötétség szívében vagy az apokalipszis mostjában élünk. Mi történik tehát a Köztársaságunkban? „A legrosszabbak elvesztették a félelmüket, a legjobbak elvesztették a reményüket” – írta Arendt. Ez történik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csapdahelyzet a VMSZ számára
Ezek a kizárólagos mondatok az egész vajdasági magyar közösség üzenetét tolmácsolták és szembeállították a határon túli >
VMDK: Stop a politikai erőszaknak!
A megfélemlítés eszközei nem válhatnak a politikai küzdelem részévé! Követeljük a rendőrségtől és az illetékes hatóságoktól >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Radics Viktória: Pásztor és társai a csatlósok közé tartoznak, tehát cinkosok és bűnrészesek
Magyar Péter karakán, szavatartó politikusnak látszik, aki nem legyint elnézően a Fidesz bandavezéreinek és csatlósainak bűneire >
A VMSZ POLITIKAI ÉS ERKÖLCSI BUKÁSA
Pásztor Bálintnak és politikai körének vállalnia kellene a felelősséget, és távoznia a közéletből. Ha ezt nem >
A VMDK azt üzente Magyar Péternek, hogy ne melengesse keblén a viperát!
Felháborító, hogy azok beszélnek partnerségről, akik az utolsó pillanatig kétes körülmények között gyűjtötték a levélszavazatokat a >
Önök legnagyobb bűne, hogy minderről a vajdasági magyarság egy jelentős része még csak nem is hallott!
Az az igazság, hogy Önök morálisan olyan mélyre süllyesztették ezt a társadalmat, hogy évtizedekbe telik majd >
Jó lenne, ha a damaszkuszi úton a VMSZ nem tagadná meg önmagát
Miután a VMSZ vezetői a magyarországi parlamenti választások után azzal mosakodnak, hogy ők nem tehetnek róla, >
Szerbia a mérsékelt autokráciák között
Aleksandar Vučić elnök és a Szerb Haladó Párt uralja a politikai rendszert, hatékonyan ellenőrizve a kormányt, >
VMDK: Palics többet érdemel nem csak kirakatintézkedéseket
Juhász Bálint „stratégiai fejlesztésről” szóló kijelentései, valamint a VMSZ politikusainak – köztük Pásztor Bálint – támogatása >
VMP: A VESZTES POLITIKUSOK LEMONDÁSÁT KÖVETELJÜK
Miután Pásztor Bálint a VMSZ-t belerángatta egy vesztes politikába, és a végsőkig kitartott a FIDESZ támogatása mellett, akkor >
PÁSZTOR BÁLINT – BUKOTT POLITIKUS
A kialakult új helyzetben indokolt lenne, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség vezetése levonja a következtetéseket, ami >