Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trump elveszítette a képességét a szórakoztatásra. Sajnos a sértegetés képességét nem veszítette el
A beszéd során Trump fáradtnak látszott. Nehezen olvasta a telepromptert; a pulpitusba kapaszkodott, már-már kétségbeesetten, és az adás végére hangja hallhatóan rekedtté vált. Mutatta a korát. Úgy tűnt, a beszédírók is kimerültek. A felszólalás Trump szokásos témáit érintette: a bevándorlók feltételezett bűnözését és alsóbbrendűségét; ellenfelei állítólagos hazugságait; saját erényeit és sérelmeit. Az elnök azonban alig kínált új szakpolitikai ötleteket, kulcskérdésekben ellentmondott önmagának, elferdítette a releváns tényeket, és érdemben kevéssé foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyeket a közvélemény-kutatások az ország legsürgetőbb gondjainak mutatnak. Moira Donegan (Guardian):
Donald Trump egyik sajátos tehetsége, hogy rámutat a régóta fennálló hagyományok abszurd elavultságára. Az elnökválasztási években a színpadon előadott, ordító szóáradatai értelmetlenné teszik a jelöltek összegyűjtésének egész gyakorlatát. Hatalmon pedig, amikor a tényeket leválasztja a döntéshozatalról, és helyettük mítoszokra és önérdekű ügyeskedésre támaszkodik, szakértelem egész területeit teszi feleslegessé és tehetetlenné.
Amikor nyilvánosan hazudik, és ragaszkodik ahhoz, hogy fantáziái és torzításai szabják meg a kormányzati cselekvés irányát, azok közülünk, akik a hírszolgáltatásban dolgoznak, elgondolkodnak azon, van-e még értelme egyáltalán összegyűjteni és közölni az igazságot.
Hasonlóképpen, sok amerikai, aki kedd este nézte az Unió helyzetéről szóló beszédet, talán elgondolkodott azon, mi értelme van ezeknek a beszédeknek manapság. Az alkotmány előírja, hogy az elnök időről időre tájékoztassa a Kongresszust az ország állapotáról.
Az alkotmány azonban sehol nem ír elő olyan személyes jelenléttel tartott, televíziós közvetítésű beszédet, amely a tömegmédia korszakában az elnökség éves rutinjává vált. És a „Alapító Atyák” bizonyosan nem tudták volna elképzelni azt a beszédet, amelyet Trump kedden elmondott: egy csapongó, közel kétórás felszólalást, amely hemzsegett a valótlanságoktól, rögtönzésektől és időhúzásnak tűnő kitérőktől – miközben feltűnően kevés konkrét szakpolitikai tartalmat kínált.
A beszéd során Trump fáradtnak látszott. Nehezen olvasta a telepromptert; a pulpitusba kapaszkodott, már-már kétségbeesetten, és az adás végére hangja hallhatóan rekedtté vált. Mutatta a korát. Úgy tűnt, a beszédírók is kimerültek.
A felszólalás Trump szokásos témáit érintette: a bevándorlók feltételezett bűnözését és alsóbbrendűségét; ellenfelei állítólagos hazugságait; saját erényeit és sérelmeit. Az elnök azonban alig kínált új szakpolitikai ötleteket, kulcskérdésekben ellentmondott önmagának, elferdítette a releváns tényeket, és érdemben kevéssé foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyeket a közvélemény-kutatások az ország legsürgetőbb gondjainak mutatnak.
Gyakran megszakította beszédét, hogy a teremben ülő veteránokat szólítsa meg, és a televíziós közvetítés kedvéért kitüntetéseket adjon át nekik; hosszú és furcsa kitérőt tett az amerikai férfi jégkorong-válogatott nemrég megnyert olimpiai aranyérmes mérkőzéséről, miközben a játékosok közül többen érmeikkel a nyakukban vonultak be a képviselőház üléstermébe. Egy évtizeddel ezelőtt Trump nyíltan összemosta a kormányzást és a szórakoztatást. A keddi, hosszan elnyúló és unalmas látványosság azonban azt mutatta, hogy még a szórakoztatás képességét is elveszítette.
A sértegetés képességét viszont nem veszítette el. Trump hazudott, amikor azt állította, hogy csökkentette az egészségügyi költségeket – miközben az Affordable Care Act támogatásai elleni támadásai az elmúlt két hónapban valójában jelentősen megemelték sok amerikai biztosítási díját. Oda nem illő kitérőben támadta a transznemű gyerekek jogait; sőt, nyers arcátlansággal azt állította, hogy a venezuelai vezető, Nicolás Maduro elrablása, valamint az ország elleni gazdasági zsarolás új lehetőségeket teremt a venezuelai nép számára.
Azt is állította, hogy a Demokraták azért nem biztosítanak forrást a Belbiztonsági Minisztériumnak a visszaélésszerű bevándorlási intézkedések miatt, és ez okozta az e heti keleti parti hóvihar következményeit, mert a minisztérium nem tudott segíteni a hó eltakarításában. (A szövetségi ügynökség nem végez ilyen feladatot.) Még az üres frázisai is képmutatást árasztottak. „Olyan nemzetet építünk – mondta –, ahol minden gyermeknek esélye van magasabbra jutni és messzebbre menni.” Ez a kijelentés Liam Ramosra és mindazokra a gyerekekre emlékeztetett, akiket az ICE fogva tartási központjaiban tartanak, és akiknek oktatását, ígéretes jövőjét, álmait és szabadságát feláldozták a kormányzat rasszizmusa oltárán.
Szokásos módon Trump beszéde nagy részét a bevándorlók támadására fordította, olyan kifejezésekkel bemocskolva őket, amelyek az algoritmusvezérelt közösségi médiát idézték, ahol ideje nagy részét tölti. Azt állította, hogy a felelőtlen vezetés azért van, mert a bevándorlók nem tudják elolvasni az angol nyelvű közlekedési táblákat. Őket okolta a bűnözésért is, részletekbe menően és kényelmetlenül hosszan időzve az erőszakos cselekmények áldozatainak testi sérülésein, fájdalmán és halálán – olyan tragédiákon, amelyeket kormányzata készségesen kihasznál.
Talán a legfelháborítóbb az volt, amikor a bevándorlókat – különösen a minnesotai szomáliai-amerikai közösséget – vádolta azzal, hogy ők „importálják” a korrupciót az Egyesült Államokba. „A világ nagy részén a megvesztegetés, csalás és korrupció a norma, nem a kivétel” – mondta Trump, rasszista érveléssel azt sugallva, hogy a korrupció veleszületett kulturális sajátosság, amelyet a bevándorlók magukkal hoznak Amerikába.
Pedig nem valamelyik szomáliai bevándorló, hanem Trump az, aki ismételten átlátszó ürügyeket fabrikált arra, hogy jelentős pénzösszegeket fogadjon el gazdag magánszemélyektől és cégektől, amelyek érdekeltek voltak a kormányzata döntéseiben. Ha Donald Trump meg akarja találni az amerikai korrupció forrását, elég, ha belenéz a tükörbe.
Problémát jelent a kormányzat számára, hogy Trump csak ilyen gyenge tartalmat tudott felmutatni, ráadásul ilyen lagymatag és meggyőzőtlen előadásban: támogatottsága zuhan. Jóváhagyási mutatója új mélypontra süllyedt: a CNN friss közvélemény-kutatásokat összesítő adatai szerint támogatottsága megdöbbentően alacsony, mindössze 38%. A gazdasági lehetőségek hiányoznak, és az infláció sem csökkent úgy, ahogy Trump ígérte. A vámok súlyosan érintették a fogyasztókat, és Trump eltökéltnek tűnik, hogy kitart mellettük még azután is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a múlt héten hatályon kívül helyezte azokat; az átlagos amerikai vásárlók ismét úgy tűnik, megfizetik az árát.
Trump és szövetségesei gyakran dicsekedtek a virágzó tőzsdével, de az amerikai gazdasági növekedés jelentős része az AI-ipar körüli spekulációkhoz kötődik – olyan befektetésekhez, amelyek eltűnnek, ha a technológia kudarcot vall, és amelyek csökkentik a fogyasztók vásárlóerejét, ha sikeresek lesznek. Akárhogy is, az amerikai munkavállaló megszorítva és szenvedve érzi magát. Trump beszéde közben gondtalanul azt hangoztatta, hogy minden rendben van. Semmit sem kínált számára.
A mélyen felejthető este talán legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Trump ismételten rendreutasította a Demokratákat. Miután a képviselőházi teremben rájuk mutatott, és „őrültnek” nevezte őket, így szólt: „Szerencsések vagyunk, hogy van országunk, ilyen emberekkel. A Demokraták tönkreteszik az országunkat, de mi éppen időben megállítottuk őket.”
A Republikánusok felállva tapsoltak, a Demokraták viszont csak ültek, udvarias türelemmel hallgatva a szidalmakat. Miért ültek ott, és tűrték? Miért voltak ott egyáltalán? Ez is egy újabb dolog, amelyről Trump megmutatta, hogy elavult: az udvariasság.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >
Fordulat és rendszerváltás a politikában
Ha az Orbán-rendszer győz, az a világ önkényuralmainak és diktatúráinak győzelme lesz. Ha a demokratikus Tisza-mozgalom >
Magyarország: Nyugtalanság, félelem és remény a választások előtt
Deutsche Welle: Az elmúlt hetekben nem Orbán uralta a kampányt, hanem az Orbán-rezsim sötét és piszkos >
Orbán, a megosztó konzervatív radikális, aki átformálta az európai politikát
A küszöbön álló választás – vélekedik az EurActiv – többről szól majd, mint Orbán, mint egyén >
Orbán sorsa figyelmeztetés: nem érdemes túl közel kerülni Trumphoz
Trump és Vance teljes körű támogatása „akár halálos csók is lehet” Orbán Viktor magyar miniszterelnök vasárnapi >
A VMDK a VMSZ és a Prosperitati összefonódására figyelmeztet
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége komoly aggodalmát fejezi ki a Prosperitati Alapítvány és a Vajdasági Magyar >
„Ha Viktor megy, megy a MAGA is?”
A felmérések szerint azonban Orbán abban is megelőzte a korát, hogy kezdi elveszíteni a népszerűségét. Fidesz >
JD Vance főszerepben: „A mi emberünk Budapesten”
„JD Vance alelnök kedden Budapestre utazott, hogy beavatkozzon Magyarország vasárnapi nemzeti választásába – és micsoda látvány: >