Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Újra inog lábunk alatt a talaj
Végel László
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, hiszen napjainkban is sokkhatások érnek bennünket... A bársonyos forradalom után a baloldal esélyei elapadtak, bár időnként ébredezik a remény a baloldal újjászületésében. A szociális különbségek egy nagyobbak. Közben újabbnál újabb nemzedékek sorakoznak fel. Egy részük vállalja az önfeladást, a másik rész mozgolódik, zsörtölődik, lázadozik, aztán megtorpan. Mindegyik csatatér tévesnek bizonyul. Kiderült: a 21. század elején a jobboldalon folynak a döntő jelentőségű konfliktusok: az egyik oldalon a liberális demokrácia hívei, vagy a liberális demokráciát mímelők elitje, a másikon az autokrácia. A kettő küzdelmének vagyok tanúja. A sokkhatások szaporodnak. Végel László:
2026. május 14., csütörtök
Újra inog lábunk alatt a talaj tehát újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, hiszen napjainkban is sokkhatások érnek bennünket. A tragikus 45-ös tömegsirok nyilván hosszú évtizedekre meghatározták szüleim nemzedékének lelkiállapotát. A Tájékoztató Iroda határozatát személyesen nem éltem át, csak a szüleim elbeszéléséből tudom, hogy a szomszédok is féltek. Szenttamás körül ásták a futóárkokat, a háború lesben állt, s joggal merült fel a kérdés: mi lesz velünk? Majd következtek az ötvenes évek, az idősebb nemzedék átélte a felejtés kínjait, az én nemzedékemre pedig a gondtalannak tűnő, naiv ifjúkor csapdája várt. Ennek jegyében következett az újvidéki gimnázium, találkozás a várossal. A titóizmus lassú puhulása. A francia újhullámos filmek, Belmondo és a Kifulladásig. Camus és Sartre. Godard. Az Egy makró emlékiratai című regényem és a feleszmélés kezdete. Az utolsó európai baloldali mozgalom, 1968: az emberarcú szocializmus reménye és gyors eltüntetése. 1971: ujabb fordulat, újabb bekeményítés. Vésztjósló antiliberális kampány. Tisztogatások mindenütt, az emberekbe beköltöző óvatosság, a kiegyezés keserűsége. Az enyhülés reménye és a, a reménytelenség gyakorlása. Tito halála. Ólomévek. Esszék a marginálisáról. Hosszú, kínos agónia, amelyben be kellett rendelkezni. Menekülés az esszékbe: a túlélés utolsó reménye. A hontalan lokálpatriotizmus és a plebejus kozmopolitizmus kínjai. Evickélés az ellentmondások tömkelegében. 1987: szerbül megjelenik a Parainézis, amelyben lezártam egy korszakot. Fantazmagória? Végül is nem az lett, bár a tényleges lezárásra várni kellett még egy-két évet. 1989: a naplóm tanúsága szerint szürke őszi napokban ünnepeltem a berlini fal ledöntését. Kezdődtek a kelet-közép-európai bársonyos forradalmak. Európa fellélegzett és az európai egységről álmodozott. Szerbiában a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Memoranduma elsőként megfogalmazta az autokráciába vezető koreszmét. A pártelit ez pártnyelvre lefordította: Nem bársonyos, hanem antibürokratikus forradalom. A délszláv háború sokkja. 1992: Eltávolítanak a munkahelyemről. Rövid ideig tartó kelet-közép-európai liberális intermezzo. Kezdetben mindenki liberális volt, de aztán szitokszó lett belőle. Nem a gátlástalan vadkapitalizmus pátyolgatása miatt, nem a közvagyon klientalista, pártalapú újraelosztása miatt érte a bírálat, hanem az emberi jogok melletti kiállása miatt. A tőkét az emberi jogok cseppet sem érdeklik. A szocializmus bukása egyeduralkodóvá tette a médiumokat bitorló az új tőkésosztályt. A Balkáni szépség avagy Schlemihl fattyúja című regényemben megjelentek a háború vérpöttyös szőnyegén bevonuló képviselői. Az új osztály, ha kivitelezhető volt akkor a represszív tolerancia keretében próbálta megőrizni a osztályhatalmát, de ha ez sem volt elegendő garancia, akkor a populista színezetű autokráciát részesítette előnyben. A bársonyos forradalom után a baloldal esélyei elapadtak, bár időnként ébredezik a remény a baloldal újjászületésében. A szociális különbségek egy nagyobbak. Közben újabbnál újabb nemzedékek sorakoznak fel. Egy részük vállalja az önfeladást, a másik rész mozgolódik, zsörtölődik, lázadozik, aztán megtorpan. Mindegyik csatatér tévesnek bizonyul. Kiderült: a 21. század elején a jobboldalon folynak a döntő jelentőségű konfliktusok: az egyik oldalon a liberális demokrácia hívei, vagy a liberális demokráciát mímelők elitje, a másikon az autokrácia. A kettő küzdelmének vagyok tanúja. A sokkhatások szaporodnak. A tévé hirdeti a kampányszólamot: Az ellenzéki párt győzelme esetén az apa az ukrán fronton leli a halálát. Egyre nehezebb józanul látni és mérlegelni. A történelem göcsörtös útján a legtöbbször hálásak vagyunk, ha a kevésbé rosszra szavazhatunk. Nyilván a polgárok ebben is találnak némi vigaszt – köztük én is. A magyarországi választások napján a zágrábi LupIga honlapon ez év április 20-án ezzel a címmel számoltam be a magyarországi választásokról: „Konfliktus a jobboldalon”. Attól tartok, hogy hosszú ideig, ez a konfliktus dominál, hol az egyik, hol a másik országban lángol fel. Előveszem a Temetetlen múltunk című regényem utolsó bekezdéseit. „A valóságról többé nem kell jelenteni, mert a valóságot kizsigerelték; hiába meresztegetem a szemem, kénytelen-kelletlen elismerem, minden rendben, beköszöntött a tökéletes behódolás kora, megvalósult az új osztály álma, a gondtalan nép többé nem képzelődik, a lelki gázkamrákban kipusztultak az utópiák, disszidáltak a forradalmak, a boldog apák szórakozottan simogatják a yuppie-fiókák kopasz fejét, nyugi-nyugi suttogja a nagyapa, az irodalom csendes, újra csendes, a temetetlen múltakra kiírták az elfogatóparancsot, nehogy véletlenül felriadjanak, esetleg feltámadjanak és ostobán fellázadjanak, a sírgödrök üresen tátonganak, a polgárok fegyelmezetten a boldogabb jövő felé masíroznak, tökéletes rend uralkodik”.
Következő cikk: Uglješa Bokić: Veselin Milić ugyanannál az asztalnál ült a lelőtt személlyel, majd segített eltüntetni a nyomokat
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >