Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
„Az antiszemitizmus orgiája söpör végig a nyugaton”
A Saul fia rendezője, Nemes Jeles László Hollywood képmutatásáról
Azokra a művészekre és filmesekre utal, akik Izrael bojkottjára szólítanak fel. – Szerintem ez mind antihumanista visszafejlődés. És mivel ezt nem azonosítják ilyennek, rendkívül hatékonyan terjed. Ennek egyik legerősebb hordozója az antiszemitizmus… A zsidót mindig is belső ellenségként ábrázolták, és szerintem most a „zsidó mint a Nyugat belső ellensége” gondolat elérte azt a szintet, amely Európában a nemzetiszocialisták hatalomra jutása előtt volt jellemző. Jonathan Freedland (Guardian):
Rendkívüli auschwitzi filmje minden létező díjat megnyert. Most a magyar rendező új drámájával, az Árva című filmmel tér vissza, miközben Cannes-ban bemutatják Jean Moulinről szóló életrajzi filmjét is. A világszerte újjáéledő előítéletekről beszél – és arról, hogy nem hajlandó elfogadni a filmipar „felső osztályának” kioktatását.
Kevesebb mint öt perce beszélgetünk, amikor észreveszem a horogkeresztet. Közvetlenül Nemes Jeles László feje fölött van, Európa egyik legelismertebb rendezője egy londoni hotelszobában ülve beszél az Árva című, mélyen személyes új filmjéről, amely – többek között – a holokauszt generációkon átívelő hatását vizsgálja. Egy ősi hindu szvasztika ez, egy falidísz része – de akkor is.
Épp egy kérdés közepén járok, amikor meglátom. Nemes nevet; természetesen azonnal kiszúrta.
– Meg akartam mutatni neked – mondja. – Olyan vicces. Mielőtt elhagyom ezt a szobát, lefotózom.
Persze volt már rosszabb élménye is.
– Amikor a Saul fiával a San Sebastián-i filmfesztiválon voltam, a Mel Gibson-szobában szállásoltak el.
„Szerintem a Saul fia ma még az Oscar-jelöltek rövidlistájára sem kerülne fel – senki nem nyúlna hozzá tízméteres bottal sem.”
A Saul fia volt az a film, amely elindította Nemes pályáját. A 2015-ben bemutatott alkotás volt első egész estés rendezése: döbbenetes, megalkuvást nem ismerő másfél nap Auschwitz egyik sonderkommandósának életéből. Ők azok a rabok voltak Auschwitz–Birkenauban, akiket arra kényszerítettek, hogy a lehető legborzalmasabb feladatot végezzék: a gázkamrákból eltávolítsák zsidó sorstársaik holttesteit, majd a testeket a krematóriumokba vigyék elégetésre. A Saul fia mert belenézni a soá szakadékába, és gyorsan minden idők egyik legnagyobb holokausztfilmjeként ismerték el. Minden jelentős díjat megnyert, köztük a legjobb idegen nyelvű film Oscarját is.
Az Árva mindössze a második film, amelyet az immár 49 éves Nemes azóta készített, hogy 11 éve bemutatták a Saul fiát (bár egy harmadik filmje, a Moulin – a francia ellenállás vezetőjének, Jean Moulinnek utolsó napjairól – ma debütál Cannes-ban). Természetesen kapott ajánlatokat: lehetett volna „bérrendező”, ahogy ő fogalmaz, de:
– Meg akartam tartani az irányítást. Rendező akartam lenni, nem csak valaki, aki végrehajt egy feladatot… Nehezen mondom azt, hogy „Igenis, főnök.”
Az eredmény az Árva lett – egy film, amelyet csak Nemes készíthetett volna el. A történet Andorról szól, egy kamasz zsidó fiúról, aki Magyarországon nő fel a második világháború és az 1956-os, szovjeturalom elleni levert forradalom árnyékában. Andor úgy élte túl a holokausztot, hogy egy árvaházban bujtatták, de az már kevésbé világos, hogyan menekült meg az édesanyja. Közben a fiú eltűnt apjára vágyakozik, akit háborús hősként képzel el, aki bármelyik nap hazatérhet.
Ehelyett egy brutális, faragatlan férfi – szó szerint egy hentes – jelenik meg, hogy átvegye az apaszerepet. Lassan összeáll a kép arról, milyen kompromisszumokat kötött az anya, és hogy valójában ki gyermeke a fiú.
Nyugtalanító, magával ragadó történet ez apákról és fiúkról, valamint arról, hogy szembe kell nézni önmagunk legtaszítóbb részeivel – és vállalni kell azokat. És ez Nemes saját története is. Kiderül, hogy ami Andorral történt, szinte pontosan ugyanúgy történt meg Nemes apjával, Nemes Andrással is. András – mondja Nemes – olyan fiú volt, aki azt hitte, egy bizonyos férfi fia, majd „meg kellett birkóznia egy bántalmazó apával, aki visszatért”.
András ma 81 éves, magyar színházi és filmrendező, akiben még mindig él „egy kis kétely” valódi apja kilétét illetően. Nemes maga igyekszik megszabadulni az efféle illúzióktól. Gyerekkorában főként a nagymamájától hallotta, hogy a múlt „tele van árnyakkal és traumákkal”. Az Árva részben annak a kísérlete, hogy megküzdjön ezekkel az árnyakkal.
– Megpróbáltam integrálni, elfogadni önmagam leggyűlöltebb részét. Ez volt az én utam. És azt hiszem, apám erre nem volt képes.
Ez a folyamat még Nemes saját nevében is benne van (a Nemes volt a hentes neve), és abban az őszinteségben is, amely különösen az ő iparágában rendkívül ritka. Ahogy hamar világossá válik: őt kevésbé érdekli a megfelelés, inkább az, hogy legyen bátorsága kimondani azt, amit kellemetlen igazságnak tart.
Amikor azt mondom neki, hogy a nagymamája valószínűleg úgy élte túl a holokausztot, hogy biológiai nagyapja szexuális foglya lett, nem tiltakozik. Amikor arról kérdezem, milyen hatással lehetett ez az örökség az apjára, teljes nyíltsággal beszél „minden pszichopatológiáról”, amely működött, és ezek rá gyakorolt hatásáról is.
Azt sugallja, hogy az apja „elhagyta” őt, újrajátszva azt az „elhagyatottságot”, amelyet ő maga gyermekként élt át – nemcsak a válás miatt, hanem azért a „gyűlöletért” is, amelyet András a fia iránt érzett, mert László „sokkal szerencsésebb volt nála”.
Mindez messze túlmutat a Nemes családon. A rendező úgy véli, Európa zsidói elárvultak – részben saját 19. századi döntéseik miatt, amikor „a zsidóságot feladva az asszimilációt választották”. Aztán jött a holokauszt kataklizmája, amely szó szerinti árvaságot hozott: „Másfél millió gyermeket öltek meg.” De volt egy háború utáni elhagyatottság is – mondja –, ahogy Európa kezelte a soát, ahogy nem hallgatta meg igazán azokat, akik átélték.
– Nem hiszem, hogy a holokauszt tapasztalata beépült volna Európa szövetébe. Van szégyen, de nincs megértés.
Az a benyomásom támad, hogy nemcsak a múltról beszél, hanem a jelenről is. Megkérdezem, szerinte hogyan fogadnák ma a Saul fiát.
– Szerintem ma még az Oscar rövidlistájára sem kerülne fel.
Miért?
– A film politizálódása miatt, mert ma minden, ami zsidó, úgy van kezelve, mint… – nem fejezi be a mondatot. – Senki nem nyúlna hozzá tízméteres bottal sem.
Szerinte ezért nem talált amerikai forgalmazót az Árva sem – amikor tavaly októberben találkoztak, még úgy gondolta, ez „eddigi legjobb munkája”. Senki nem akart ilyen jellegű zsidó témához közel kerülni.
– Tudni kellene beszélni ezekről a dolgokról anélkül, hogy az embert kiközösítenék.
Kiközösítették?
– Egy kicsit.
A filmjét „figyelmen kívül hagyták Velencében”, és „még a média egyes reakciói is ideológiai szagúak”. Miféle ideológiai álláspontra gondol?
Eltelik egy kis idő, mire végül kimondja:
– Az antiszemitizmus orgiája zajlik, egy teljesen szégyentelen antiszemitizmus-orgiája söpör végig a nyugaton.
Két tábor összecsapásáról beszél, amelyeket humanizmusnak és antihumanizmusnak nevez. Az utóbbihoz tartozik az identitáspolitika egy olyan formája, amely már nem egyéneket lát, csak csoportokat. Egy „faji megszállottság” és „puritán, moralizáló, önigazoló” szemlélet hajtja, amely szerinte eluralkodott a kulturális és online világon.
Azokra a művészekre és filmesekre utal, akik Izrael bojkottjára szólítanak fel.
– Szerintem ez mind antihumanista visszafejlődés. És mivel ezt nem azonosítják ilyennek, rendkívül hatékonyan terjed. Ennek egyik legerősebb hordozója az antiszemitizmus… A zsidót mindig is belső ellenségként ábrázolták, és szerintem most a „zsidó mint a Nyugat belső ellensége” gondolat elérte azt a szintet, amely Európában a nemzetiszocialisták hatalomra jutása előtt volt jellemző.
Azt gondolja, hogy tényleg ezen a szinten tartunk?
– Szerintem efelé haladunk.
De hát azok, akikre céloz, bizonyára azt mondanák, hogy egyáltalán nem a fajról vagy antiszemitizmusról van szó, hanem emberi jogokról.
– Tudjuk, hogyan működnek a totalitárius gondolkodásmódok… Az ilyen ideológiák mindig ahhoz a meggyőződéshez kapcsolódnak, hogy az ember „a történelem jó oldalán áll”, hogy erkölcsileg igaz. Van egy nagyon erős moralizáló, puritán felszín, amelyre ez az ideológia rá tud tapadni.
„A holokausztról filmet készíteni felelősséget ró az alkotóra.”
Ha azok a híres színészek és celebek, akik kulturális bojkottot követelnek Izraellel szemben vagy Gáza miatt tiltakoznak, itt lennének – mondom –, bizonyára azt állítanák, hogy kizárólag Izrael fellépése miatti felháborodás vezérli őket, beleértve a 70 ezer palesztin, köztük sok civil halálát is.
– És hol voltak ezek az emberek, amikor Bassár el-Aszad legalább 600 ezer embert ölt meg Szíriában? Hol voltak ezek a gyönyörű eszmékkel rendelkező emberek, amikor Jemenben gyerekek milliói szorultak ENSZ-élelmezésre? A lista végtelen. Hol voltak akkor ezek a csodálatosan erkölcsös emberek?
– Nyilván inkább egy régóta létező ideológiához kapcsolódnak, amely humanitáriusnak tetteti magát, de valójában nem az… Ha valóban törődnének az emberekkel ebben a térségben, fellázadtak volna az ellen, hogy ezeket az embereket egy totalitárius halálkultusz uralja, amely példátlan mértékben pusztítja a saját népét is.
Megkérdezem, kiről beszél. Hamaszról.
– Ez egy globalista dzsihadista ideológia, amely nagyon is a zsidók megölésére irányul.
De Nemes szerint ezek az emberek ezzel nem törődnek, ahogy a Közel-Kelet más szörnyű rezsimjeinek gyilkosságaival sem. Csak egyetlen ügy kelti fel a szenvedélyüket.
– Van ez a… megszállottság a zsidókkal kapcsolatban.
Példaként említi, milyen nehéz volt forgalmazót találni az Árvának, és hogy „az emberek Gázáról kérdeztek, ahelyett, hogy a filmről kérdeztek volna. Azt kérdezték, aláírtam-e ezt vagy azt a petíciót.”
Azt mondja, „fárasztó hallgatni, ahogy Hollywood felső osztálya erkölcsi leckéket ad nekünk. Tudod, a medencéik mellől és luxusvilláikból a Valley-ben meg Hollywood dombjain. Tényleg milliomosoktól kell hallgatnom erkölcsi prédikációkat? Szerintem ezt senki sem akarja.”
Meglep, hogy egy vezető filmrendező ilyen nyíltan beszél Hollywood „felső osztályáról”.
– Nemcsak Hollywoodban, hanem az egész világon létezik egy valóságtól elszakadt felső osztály, és nagyon szeretnek prédikálni nekünk.
Ritka, hogy valaki az ő szakmájában így beszéljen. Magányosnak érzi magát?
– Nem hiszem, hogy annyira egyedül lennék. Szerintem az emberek többnyire túl gyávák ahhoz, hogy beszéljenek erről. Meg akarják őrizni a pozíciójukat.
2024-ben Nemes bírálta Jonathan Glazer Oscar-beszédét, amelyet a The Zone of Interest (Érdekvédelmi terület) című újabb auschwitzi filmért kapott – ugyanúgy a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, mint nyolc évvel korábban a Saul fia. Ma Nemes hangsúlyozza, mennyire csodálta Glazer filmjét, de a beszédével – amely Gázáról és „a zsidóság és a holokauszt megszállás általi kisajátításáról” szólt – már kevésbé volt elégedett.
– A holokausztról filmet készíteni felelősséget ró az alkotóra – mondja Nemes. – Nem éreztem, hogy ő felelősen járt volna el. Azt éreztem, meg akarta nyerni Hollywood felső osztályának tetszését a „helyes és igazságos gondolat” hangoztatásával.
– Nem hiszem, hogy bármit is ért a térség valóságából, mégis szükségét érzi, hogy megszólaljon róla. Szerintem ez nagyon öntelt és lekezelő.
Nemes szerint a filmkészítőknek inkább jó filmeket kellene készíteniük, és ellenállniuk „a stúdiórendszer áruló és romboló erejének”. Ehelyett „mindenki valami ostoba önigazoló orgiát ünnepel”.
És ha a rendezőkkel szemben ilyen kritikus, a színészek sem kapnak felmentést.
– Néha azt gondolom, jobb lenne, ha a színészek nem szólalnának meg annyit, mert nem hiszem, hogy különösebben alkalmasak lennének arra, hogy bármiről beszéljenek. Inkább próbáljanak meg a lehető legjobb színészek lenni, és ne aktivisták. Nem igazán ez a szerepük.
Az egész helyzetet őrjítőnek találja: a leegyszerűsítő gondolkodást, azt, ahogy „az internet jókra és rosszakra akarja osztani a világot”, ahol bizonyos kultúrákat „angyalian jónak” állítanak be „csak azért, mert különböznek”, amit a viktoriánus kor „nemes vadember” eszméjéhez hasonlít. Ő inkább olyan kultúrát szeretne, amely felismeri, hogy az emberek összetettek, hogy „mindannyian egyszerre vagyunk jók és rosszak. Nem úgy működik, hogy mi rosszak vagyunk itt nyugaton, ők pedig jók keleten. Aki ezt hiszi, az idióta. Szerintem teljes erővel zajlik egy mozgalom az ostobaság és az intellektuális önpusztítás felé.”
Lehetséges, hogy Nemes nézetei valamelyest enyhültek azóta a beszélgetés óta. Legújabb filmjét, a Moulint ugyanis meghívták Cannes-ba. És hazája kilátásai is fényesebbnek tűnnek számára, miután Magyarország hosszú ideje regnáló vezetője, Orbán Viktor vereséget szenvedett – Nemes szerint ez „gyönyörű pillanat” volt, az 1848-as forradalmakhoz hasonló népfelkelés. Elismeri, hogy a világ jelenleg óriási felforduláson megy keresztül, tele veszélyekkel, de reményei szerint „nagy-nagy lehetőségekkel” is. De ha Nemes könnyebbnek is érzi magát valamivel, a sötétséget nem engedi el. A feladat épp az, hogy az ember elfogadja és magához ölelje mindkettőt. Ahogy az Árva kapcsán mondja: meg kell békélni „önmagad leggyűlöltebb részével”. Mert ahogy a film főhőse is megérti:
– Nem lehet megszabadulni tőle.
Következő cikk: Megakasztotta-e a „Senjak-ügy” Vučić választási matematikáját?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megakasztotta-e a „Senjak-ügy” Vučić választási matematikáját?
A Senjakban történt gyilkossági ügy késleltetheti a gyors, nyári választásokat, mert egyetlen kormánypárt sem akar úgy >
„Az antiszemitizmus orgiája söpör végig a nyugaton”
Azokra a művészekre és filmesekre utal, akik Izrael bojkottjára szólítanak fel. – Szerintem ez mind antihumanista >
A magyar hatóságok új szerv létrehozását jelentették be: hogyan hathat ez a magyar üzletemberek szerbiai cégeire?
„Ha ez az ügynökség bizonyítani tudja, hogy jogellenesen jutottak forrásokhoz, akkor ezeknek a cégeknek valószínűleg büntetőjogi >
Hogyan talált magára Európa
Az irónia az, hogy Trump talán véghez vitte azt, amire európai beszédek, stratégiai dokumentumok és nyilatkozatok >
Egy ráccsal kevesebb
A fideszesek egyelőre óvják magukat az önmegsemmisítéstől, annak tudatosításától, hogy politikai pályájuk és tekintélyes vagyonuk nem >
A „kisebbik rossz” elvéről
Az ellenzéki szavazók szemszögéből a „kisebbik rossz” elve azt diktálja, hogy arra a szereplőre adják a >
Út a börtönbe
Túl kellene lépni a Fidesz-éra tizenhat évén, de azért nehéz, mert csak Orbánék bukása után látható >
Uglješa Bokić: Veselin Milić ugyanannál az asztalnál ült a lelőtt személlyel, majd segített eltüntetni a nyomokat
A Danas újságírója és a szerb belügyminisztérium (MUP) egykori tagja, Uglješa Bokić az N1 televíziónak azt >
A magyar üzleti elit a szerb piacon is milliárd eurókat forgat
Szerbia tudatosan vált a történet részévé, amikor a jelenlegi hatalom úgy ítélte meg, hogy politikailag előnyös >
Putyin megmentésére kérni Ukrajnát
Ma már az a vita, hogy Ukrajnát be kell-e engedni a NATO-ba, átadta helyét annak a >
A vallomás szégyene és nehézsége
A fideszesek egyelőre óvják magukat az önmegsemmisítéstől, annak tudatosításától, hogy politikai pályájuk és tekintélyes vagyonuk egyaránt >
Fordul a kocka Oroszország ellen Ukrajnában?
Mindez azt jelenti, hogy most van itt az idő fokozni Ukrajna támogatását, hogy tovább növelhesse a >