Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
„Mindig egy forrásból ered, a koszovói út”
Jó, hagyjuk most Jugoszláviát, kit érdekel már az a csodálatos ország a távoli múltból. Nem Jugoszlávia lerombolása a lényeg, hanem a háborúk és bűntettek, amelyek utána következtek. Az az 1-es Memorandum nemcsak alapot adott arra, hogy a szerbek kilépjenek Jugoszláviából, hanem igazolásul szolgált az undorító tömegbűnök számára is, magában Koszovóban is. Az egész régi szerbiai rezsim, a kilencvenes éveké, a memorandum köpönyegéből bújt elő. És ugyanaz a régi rezsim ez is, amelyet 2012 óta nézünk. Most pedig a diákok mindannak a nevében, ami értékes, joggal akarják megdönteni ezt a rendszert. És eszükbe jut, hogy ezt egy Memorandummal tegyék. Azt mondják: mi mindenben különbözünk ettől a rendszertől. Mi mindent másképp akarunk csinálni. Erre tessék – az 1-es Memorandum és a 2-es Memorandum: ugyanaz. Dejan Ilić (Peščanik):
Ó, milyen jó lenne, ha valaki egyszerűen „rájuk sózta volna” a Koszovóról és Metóhiáról szóló Memorandumot a diákokra. Vagy ha most egyes hallgatók különböző karokról megszólalnának, és azt mondanák, hogy nekik semmi közük ehhez a memorandumhoz, mint amikor annak idején néhány diák gratulált valamihez Bosznia-Hercegovina egyik entitásában. Minden jel szerint ez nem fog megtörténni.
Abba a néhány tucat mondatba és valamivel több sorba belefért minden kollektív ostobaság Koszovóról. És nemcsak Koszovóról, hanem az identitásról is. Nem kell haragudni a diákokra – azokba az iskolákba jártak, amelyekbe jártak. Olyan médiával és kultúrával voltak körülvéve, amelyek egyik fő célja az volt, hogy vég nélkül ismételgessék ugyanazokat a hasonló képtelenségeket. (Beleértve a vér és föld retorikáját is.)
Azt akarom mondani: Szerbiában a nacionalizmust és a Koszovóról szóló ostobaságokat úgy lélegzik be az emberek, mint a levegőt. Nem látod, nem figyelsz rá, lélegezned kell… és így megy ez tovább. És ahogy a levegő, úgy ez a hazai történet Koszovóról is minden határon túl szennyezett. Koszovóról mint az identitás forrásáról beszélni, és azt állítani, hogy minden szerbiai lakos számára személyesen fontos, mert mindannyian a szerb kultúráért és történelemért élnek-halnak – tiszta ostobaság.
Sajnos ékesszóló ostobaság. A diákok tudják, hogy Szerbiában nem minden lakos kizárólag szerb, hanem albánok is élnek ott, és számukra Koszovó ugyanazt jelenti, mint nekünk. Mi és az albánok, ha Koszovóról van szó, csak egymás tükörképei vagyunk. Vagy hogy ezt a diákok számára talán közelebb álló retorikába csomagoljuk: minden szerbnek, aki a szerb álláspontra helyezkedik, csak el kell képzelnie ugyanilyen albánt az albán állásponton.
És most, amikor megfogalmaznak egy Memorandumot, valójában kihez beszélnek a diákok? Csak a szerbekhez? A szerbekhez és mindenki máshoz Szerbiában, de nem az albánokhoz? Vagy a szerbekhez és mindenki máshoz, beleértve az albánokat is? A probléma az, hogy minden koszovói albán, sőt minden szerbiai albán is, ugyanilyen Memorandumot tudna írni Koszovóról, szóról szóra, és valamilyen ködös, lényegében értelmetlen okból jogot formálna Koszovóra.
A diákok azt mondják – és remélni kell, hogy a „diákok” nem egy homogén, monolitikus kollektíva, az mindannyiunknak jobb lenne –, hogy Koszovó nem csupán terület, hanem a „szerb” identitás része is. Rendben, de ez valójában mit jelent? Koszovó terület, és szerencsétlen körülmények folytán két makacs kollektíva kizárólagos jogot követel rá. Ennek mi köze az identitáshoz?
A diákok valószínűleg azt akarták mondani: ez egy olyan terület, amely egyúttal identitásunk része is (tehát a vér és föld eszméje). És ebből szerintük annak kellene következnie, hogy mivel a terület identitásunk része, ezért Szerbia része is kell legyen. Csakhogy ez nem következik belőle. Egy terület lehet identitásunk része anélkül, hogy „a miénk” lenne. Mondjuk az Athosz-hegy, ugye? De nem is ez a lényeg – nem létezik egyetlen egységes „szerb” identitás. Egyes „szerb” identitások számára Koszovó nem jelent sokat, ha ugyan nem semmit.
Óóó, szentségtörés. Nem, ez az elemi józan ész és az identitásokról szóló alapvető tudás kérdése. A nemzeti identitás egy átfogó keret, inkább esernyőként szolgál, mint legkisebb közös nevezőként. Az, ami mindannyiunkat összeköt és közös bennünk, puszta formalitás kérdése – mindannyian ennek az országnak a lakói vagyunk. Ez az első és valószínűleg egyetlen közös tulajdonságunk. Minden más változékony.
Amikor az identitás forrásairól beszélnek, úgy tűnik, a diákok a kollektív identitásokat valamiféle kődaraboknak látják. Ahogy egyszer összeálltak, úgy kell örökre maradniuk: mereven, változhatatlanul, alkalmazkodásra képtelenül. Az identitások soha nem ilyenek, így ez a szerencsétlen „szerb” koszovói identitás sem az. Ez is változott, és gyökerei egyáltalán nem nyúlnak messzire. Ezek a gyökerek nem is szerbek, hanem éppen jugoszlávok.
Ne haragudjon rám sem az olvasó, sem a diákok – nem az a célom, hogy mint megátalkodott jugoszláv, provokáljam őket. Végül is ne higgyenek nekem semmit. Vegyék inkább kézbe Ivan Čolović kiváló könyvét Koszovóról. Čolović már 2016-ban megjelentette a „Halál a Rigómezőn” című könyvét. Ez a mű a Koszovóról szóló történet történetét meséli el: hogyan jött létre, hogyan változott, és mikor kapta meg nagyjából azt a formát, amelyet ma ismerünk.
Ha jól emlékszem, ez a 20. század elején történt, mégpedig a jugoszláv kollektív identitás szükségleteire. És egy horvát, Ivan Meštrović formálta meg. Később aztán mindenki meggondolta magát, és ezt az egy horvát által létrehozott jugoszláv történetet a szerbek átvették, és kizárólag a magukévá tették. Aztán ezt a koszovói sarokkövet, amely az új Jugoszlávia alapja volt, arra használták, hogy magát Jugoszláviát törjék szét vele.
Čolović más könyveket is írt a mi helyi kollektív identitásunkról. Ezekből sokat lehet tanulni. De úgy tűnik, a memorandumos diákok inkább iskolába jártak, mint könyveket olvastak. Így most megkaptuk a 2-es Memorandumot. Igen, igen, ezt tudniuk kellene a diákoknak: volt már 1-es Memorandum is. És az is arra szolgált a szerbek számára, hogy lerombolják Jugoszláviát.
Jó, hagyjuk most Jugoszláviát, kit érdekel már az a csodálatos ország a távoli múltból. Nem Jugoszlávia lerombolása a lényeg, hanem a háborúk és bűntettek, amelyek utána következtek. Az az 1-es Memorandum nemcsak alapot adott arra, hogy a szerbek kilépjenek Jugoszláviából, hanem igazolásul szolgált az undorító tömegbűnök számára is, magában Koszovóban is. Az egész régi szerbiai rezsim, a kilencvenes éveké, a memorandum köpönyegéből bújt elő.
És ugyanaz a régi rezsim ez is, amelyet 2012 óta nézünk. Most pedig a diákok mindannak a nevében, ami értékes, joggal akarják megdönteni ezt a rendszert. És eszükbe jut, hogy ezt egy Memorandummal tegyék. Azt mondják: mi mindenben különbözünk ettől a rendszertől. Mi mindent másképp akarunk csinálni. Erre tessék – az 1-es Memorandum és a 2-es Memorandum: ugyanaz.
Fiatalok, majd tanulnak – hallom, ahogy a gyűlések odaszólnak. Rendben van ez így. De van valami, amit nem értek. A diákok azt mondják – amíg más diákok nem határolódnak el, ha egyáltalán elhatárolódnak, addig így kell maradnia: „a diákok” – hogy mi értjük a helyzetet, és hogy a megoldást „releváns nemzetközi szervezetekkel” folytatott tárgyalások útján kell megtalálni (bármit is jelentsen ez, mert semmit sem jelent).
Az isten szerelmére, hát nem az albánokkal kellene beszélnünk Koszovóról?
Peščanik.net, 2026.05.18.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Mindig egy forrásból ered, a koszovói út”
Jó, hagyjuk most Jugoszláviát, kit érdekel már az a csodálatos ország a távoli múltból. Nem Jugoszlávia >
Megakasztotta-e a „Senjak-ügy” Vučić választási matematikáját?
A Senjakban történt gyilkossági ügy késleltetheti a gyors, nyári választásokat, mert egyetlen kormánypárt sem akar úgy >
„Az antiszemitizmus orgiája söpör végig a nyugaton”
Azokra a művészekre és filmesekre utal, akik Izrael bojkottjára szólítanak fel. – Szerintem ez mind antihumanista >
A magyar hatóságok új szerv létrehozását jelentették be: hogyan hathat ez a magyar üzletemberek szerbiai cégeire?
„Ha ez az ügynökség bizonyítani tudja, hogy jogellenesen jutottak forrásokhoz, akkor ezeknek a cégeknek valószínűleg büntetőjogi >
Hogyan talált magára Európa
Az irónia az, hogy Trump talán véghez vitte azt, amire európai beszédek, stratégiai dokumentumok és nyilatkozatok >
Egy ráccsal kevesebb
A fideszesek egyelőre óvják magukat az önmegsemmisítéstől, annak tudatosításától, hogy politikai pályájuk és tekintélyes vagyonuk nem >
A „kisebbik rossz” elvéről
Az ellenzéki szavazók szemszögéből a „kisebbik rossz” elve azt diktálja, hogy arra a szereplőre adják a >
Út a börtönbe
Túl kellene lépni a Fidesz-éra tizenhat évén, de azért nehéz, mert csak Orbánék bukása után látható >
Uglješa Bokić: Veselin Milić ugyanannál az asztalnál ült a lelőtt személlyel, majd segített eltüntetni a nyomokat
A Danas újságírója és a szerb belügyminisztérium (MUP) egykori tagja, Uglješa Bokić az N1 televíziónak azt >
A magyar üzleti elit a szerb piacon is milliárd eurókat forgat
Szerbia tudatosan vált a történet részévé, amikor a jelenlegi hatalom úgy ítélte meg, hogy politikailag előnyös >
Putyin megmentésére kérni Ukrajnát
Ma már az a vita, hogy Ukrajnát be kell-e engedni a NATO-ba, átadta helyét annak a >
A vallomás szégyene és nehézsége
A fideszesek egyelőre óvják magukat az önmegsemmisítéstől, annak tudatosításától, hogy politikai pályájuk és tekintélyes vagyonuk egyaránt >