Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szerbia Európa szemében
Végül is honnan ered ez az ellenszenvünk Európával szemben? Ez a kissé rosszindulatú hajlam, hogy állandóan értékeljük, bíráljuk és vádoljuk? A válasz egyszerű, de népszerűtlen. Nem hízelgő. A szerb fül számára sem kellemes. A kisebbrendűségi érzésünkből. Abból az érzésből, hogy az európaiakhoz képest gyengébbek, fejletlenebbek és szegényebbek vagyunk. Feltesszük-e valaha a kérdést, hogy Szlovénia és Horvátország miért régóta az Európai Unió tagja, Szerbia pedig miért nem? Miért előzött meg bennünket Magyarország, Románia és Bulgária? Miért jár Görögország mérföldekkel előttünk? Mit csináltunk az elmúlt negyven évben, hogy minden tekintetben a sor végére kerültünk? Mert nem az a lényeg, hogy ki tagja az Európai Uniónak és ki nem. Hanem az, hogy hol hogyan élnek az emberek. Hol nagyobb a jólét, rendezettebb az állam, erősebb a fejlődés. Hol van több szabadság és több demokrácia. Kevesebb visszaélés és kevesebb durvaság. Milan St. Protić (Danas):
Az igazság kedvéért: ez Amin Maalouf libanoni–francia író és akadémikus ismert könyvcímének parafrázisa. Tehát: hogyan látnak bennünket az európaiak?
Mi kizárólag a jelen pillanatot érzékeljük. Kitöröljük a múltat. Úgy viselkedünk, mintha semmi rossz nem történt volna. Ha pedig mégis történt valami, azért szerintünk semmilyen felelősség nem terhel bennünket. Vis maior. Azt várjuk, hogy Európa csak azt vegye észre, ami Szerbiában jó és pozitív. A szerb valóság sötét oldala, valamint a közelmúlt történelme a mi értelmezésünkben egyszerűen nem létezik.
Az európaiak nem felejtenek. Pontosan feljegyeznek minden eseményt, mindenki szerepét, valamint azt is, hogy később miként viszonyult ezekhez az eseményekhez és szerepekhez. Ez alapján alkotnak véleményt és mondanak ítéletet mindenkiről, rólunk is. Úgy emlékeznek, mint az elefántok.
Ők Szerbiát egyszerre szemlélik történelmi és jelenkori összefüggéseiben. Más szóval: visszatekintve és a jelenben egyaránt. A rólunk alkotott képük mindig teljes. Egységes. Átfogó. A hatalom, az ellenzék és a diáktüntető mozgalom számukra együtt alkotják Szerbia képét. Egyetlen benyomást keltenek.
Ahogyan egykor Milošević rendszere és annak ellenfelei is egyetlen, oszthatatlan képet jelentettek Szerbiáról. Az a tény, hogy az itteni polgárok jelentős része támogatja az autokráciát, a háborús retorikát és az erőszakot, csak tovább erősíti az európaiak meggyőződését – és előítéleteit is.
Európa szemében Szerbia nem érett arra, hogy az Európai Unió teljes jogú és egyenrangú tagja legyen. Természetesen az európaiak, jól ismert képmutatásuk és diplomáciai kifinomultságuk miatt, ezt soha nem fogják nyíltan kimondani. De egy szemernyi kétségük sincs efelől, tisztelt olvasó. Belül pontosan ezt gondolják. És ennek megfelelően is viszonyulnak hozzánk.
Európában nyilvántartják és megőrzik Szerbia politikájának folytonosságát. Ez a folytonosság pedig a következőkön alapul: a kilencvenes évek háborúinak és háborús bűneinek változatlan, tagadó és mentegető értelmezésén; a háborús bűnösök dicsőítésén és a legsúlyosabb emberiesség elleni bűncselekményekért – beleértve a népirtást is – elítéltek felelősségének tagadásán; Koszovó függetlenségének makacs és agresszív elutasításán; az Oroszországgal, Putyin rendszerével fenntartott állandó, testvérinek nevezett kapcsolatokon, valamint azon, hogy Szerbia nem vezetett be szankciókat az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt; a régió valamennyi államával szembeni következetesen bomlasztó magatartáson; a Bosznia-Hercegovinával kapcsolatos nem konstruktív politikán, a szerb szeparatizmus és önkényuralom támogatásán; az autoriter kormányzás és a személyi kultusz iránti hajlamon; a kétoldalú kapcsolatokban tanúsított megbízhatatlanságon és az ígéretek be nem tartásán; az általános nemzeti féktelenségen, neveletlenségen és gőgön; a szabályok és törvények megszegésére való hajlamon, a kiváltságok keresésén és a széles körben elterjedt korrupción.
Bárki is volt hatalmon Szerbiában az elmúlt négy évtized során, ugyanazt vagy nagyon hasonló makacsságot és kompromisszumképtelenséget mutatta ezeknek az előítéleteknek, beidegződéseknek és mentalitásnak a védelmében. Mindegy, hogy magukat demokratának nevező politikusokról, Milošević különböző profilú ellenfeleiről vagy a jelenlegi vezetőkről van szó. Az európaiak szemében mindannyian megátalkodott nacionalisták.
A diákmozgalommal kapcsolatban sem biztosak abban, milyen irányba halad. Melyik civilizációhoz akar tartozni. Maguk a diákok erről nem nyilatkoztak egyértelműen, amiről pedig igen, az nem töltötte el különösebb bizalommal az európaiakat. Lelkesedést sem váltott ki. Különösen a diákok Koszovóról szóló memorandumát és rendezvényeik felszólalóinak kiválasztását követően. Egyszer már megégették magukat azzal, hogy feltétel nélkül támogatták a DOS-t. Most sokkal óvatosabbak. És bizalmatlanabbak.
Ráadásul a szerb állampolgárok többsége nem táplál pozitív érzelmeket az Európai Unió iránt, és nem fejezi ki egyértelmű akaratát az európai integráció mellett.
Röviden: Európa szemében mi egy olyan állam és nemzet vagyunk, amely túlságosan távol áll az európai gondolkodásmódtól, az egymáshoz való viszonyulástól és az ott kialakult értékrendtől.
Ugyanilyen kétszínű a szerbiai hatalmi rezsim és annak vezetője is. Szavakban európainak mutatják magukat. Lényegüket tekintve azonban Európa-ellenesek. Egyszerre Európa- és Nyugat-ellenesek. Minden európai kudarcnak örülnek, kárörvendve figyelik az ottani problémákat, a szélsőjobboldalnak drukkolnak. Európa belső összeomlásában reménykednek.
Az európaiak mindezt tudják, és minden világos számukra.
Őszintén szólva, mi nem igaz ebből?
Mi mindenkiben hibát keresünk – és találunk is. Európában elsősorban a rosszat vesszük észre, a jót pedig relativizáljuk. Nem vagyunk – vagy nem akarunk – tudatában annak, hogy mindannak a nagy része, ami körülvesz bennünket, amit használunk és amit tudunk, ami segít minket, amire támaszkodunk és amiben hiszünk, európai eredmény. Ha lemondanánk az európai örökségről, nagyon kevés maradna belőlünk. Amikor Európát tagadjuk meg, önmagunkat tagadjuk meg.
Ez régi igazság.
Aki pénzt ad neked, aki segít, noha nem kötelessége, akihez segítségért fordulsz – annak joga van ítéletet mondani rólad. Ugyanezen logika szerint neked nincs jogod ítélkezni fölötte. Azért nincs, mert nem vagytok egyenrangúak. Az egyik ad, a másik kap. Az európaiak adnak, mi pedig kapunk. Nemcsak kapunk, hanem kérünk is. És azt képzeljük, hogy ez teljesen természetes.
„Akitől kérsz, azt ne szidd” – tartja a régi szerb közmondás.
Végül is honnan ered ez az ellenszenvünk Európával szemben? Ez a kissé rosszindulatú hajlam, hogy állandóan értékeljük, bíráljuk és vádoljuk?
A válasz egyszerű, de népszerűtlen. Nem hízelgő. A szerb fül számára sem kellemes.
A kisebbrendűségi érzésünkből. Abból az érzésből, hogy az európaiakhoz képest gyengébbek, fejletlenebbek és szegényebbek vagyunk.
Feltesszük-e valaha a kérdést, hogy Szlovénia és Horvátország miért régóta az Európai Unió tagja, Szerbia pedig miért nem? Miért előzött meg bennünket Magyarország, Románia és Bulgária? Miért jár Görögország mérföldekkel előttünk? Mit csináltunk az elmúlt negyven évben, hogy minden tekintetben a sor végére kerültünk? Mert nem az a lényeg, hogy ki tagja az Európai Uniónak és ki nem. Hanem az, hogy hol hogyan élnek az emberek. Hol nagyobb a jólét, rendezettebb az állam, erősebb a fejlődés. Hol van több szabadság és több demokrácia. Kevesebb visszaélés és kevesebb durvaság.
Kifogásokat keresünk, a balszerencsére és a rossz karmára hivatkozunk, kozmikus igazságtalanságról és Szerbia, illetve a szerbek elleni nemzetközi összeesküvésről beszélünk.
Ez rossz út. Oda vezetett, hogy az európaiak csak azt viszik el tőlünk, amire szükségük van. Mi magunk nem érdekeljük őket. A lítium érdekli őket, a tehetséges gyerekek, az olcsó munkaerő és minden más előny, amelyet a jelenlegi hatalom felkínál – sőt odadob nekik.
Az Európai Unióhoz vezető útról, a klaszterek megnyitásáról, az előrehaladásról és a jogharmonizációról szóló történet üres mese. A lehető legüresebb. Annyira üres, hogy kong – Európában és Szerbiában egyaránt.
Mi az európai jóindulat valódi oka a jelenlegi rezsimmel szemben?
Éppen ez. Ez a rezsim kifelé nézve veszélytelen, bármilyen harcias retorikát is használjon. Eléggé romlott ahhoz, hogy rajta keresztül mindenféle üzleteket lehessen lebonyolítani. Eléggé autoriter ahhoz, hogy az uniós tagságból ne legyen semmi.
Szerbia nem érdemel jobbat. Ellenőrzés alatt kell tartani. Fokozott felügyelet alatt. Megfelelő távolságban. Félúton Oroszország felé. Mintegy egészségügyi védőövezetként (cordon sanitaire). Durván és érzéketlenül hangzik, elismerem. De igaz.
Sajnos. És szégyenünkre. Mindkét fél szégyenére.
Megfordíthatjuk ezt?
Igen. Természetesen. Az igazi kérdés az, hogy akarjuk-e. Ez magában foglalja a rendszer megváltoztatását, a gondolkodás irányának megváltoztatását, az életmód és az értékrend megváltoztatását is. Ha nem akarjuk, akkor meg kell békélnünk a vegetálással. És a csendes eltűnéssel.
Végül pedig egy kérdés az úgynevezett „független” REM-tagokhoz:
Mi történt időközben, hölgyeim és uraim, hogy előbb benyújtották lemondásukat a REM-tagságról, majd elfogadták a rezsim döntését, amely a lemondásukat semmisnek nyilvánította, és hatályon kívül helyezte?
Következő cikk: Napjaink fő kérdése, hogy tekintélyuralmi irányba fordul-e Európa
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Szégyentelen hazugság, amellyel manipulálni próbálnak – ez veszélyes játék”
„A rezsim könnyelműen ragaszt címkéket emberekre, amelyek ellenszenvet és gyűlöletet kelthetnek egy olyan közvéleményben, amelyet a >
Orbán választási katasztrófája után a Fidesz szabadesésben van
Három hónappal a magyarországi parlamenti választások után a korábban kormányzó jobboldali populista Fidesz párton egyre komolyabb >
Visszhangok és reakciók
Mi zavarta fel ennyire a CRTA kutatásában? Aligha az, hogy a Diáklista támogatottsága (44,9%) meghaladja a >
FAZ: Szerbia elnökének háborús útja Boszniában
Aleksandar Vučić maga is büszkén beszélt boszniai háborús szerepéről. A német lap nyitva hagyja a kérdést, >
Albán testvérek
A keserű irónia pedig a következő: azt a népet, amelyet a szerb közbeszéd évtizedeken át láthatatlanná, >
Trump, nem Irán, a világ legnagyobb veszélye. Ő egy egyszemélyes tömegpusztító fegyver
Ki állíthatja meg Trumpot? A Kongresszus felszólította, hogy fejezze be a háborút, vagy kérjen hivatalos felhatalmazást. >
Szerbia megbukna
„Szerbiában jelentősen nőtt a politikai nyomás az igazságszolgáltatásra és az ügyészségre, miközben az állami szervek erre >
Napjaink fő kérdése, hogy tekintélyuralmi irányba fordul-e Európa
„Nem megoldás, ha abban reménykedünk, hogy az amerikai elnök jókedvű” – mondja a Süddeutsche Zeitungnak adott >
Szerbia Európa szemében
Végül is honnan ered ez az ellenszenvünk Európával szemben? Ez a kissé rosszindulatú hajlam, hogy állandóan >
Repedések az SNS-ben
Mindez nem meglepő. A korlátlan hatalom időszaka véget ért, számos személyes ambíció beteljesületlen maradt, és a >
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >