Ma Petra, örs névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
30 éve
Kortesbeszéd
Napló 1996. október 23.
Ez az ország – uraim és hölgyeim – soha nem volt háborúban, de ezt a cseppet sem tehetségtelen fiatalembert (férjet és családapát) mégis elhurcolták a frontra gyilkolni. Összeomlott, beteg testtel, beteg lélekkel tért vissza, éjszakánként kést tett a párnája alá, úgy mert aludni csupán, és folyton azt kiabálta, hogy gyűlöli a szerbeket, pedig félig szerb ő is. Amikor ismét a frontra akarták hurcolni abból az országból, amely soha nem volt háborúban, és amelynek akkori és mostani vezetője mindig ismert és elismert békeharcos volt, nos, akkor fogta magát és családostul elmenekült.
Hölgyeim és uraim, ismerek egy asszonyt. Idős, beteg anyját ápolja, beteg sógornőjéről gondoskodik. Gyakran fáj mindene, a csontjai törékenyek. Amikor a parkban sétál, nemegyszer sírva fakad: látja, amint nagyanyák sétálnak unokájukkal. Ő ugyanis nem teheti.
Hölgyeim és uraim, ismertem egy fiatalembert (a fenti asszony fiát), aki írói ambíciókat táplált (nem is ok nélkül), voltak kisebb-nagyobb sikerei, van felesége és gyermeke is. Csak hazája nincs.
Ez az ország – uraim és hölgyeim – soha nem volt háborúban, de ezt a cseppet sem tehetségtelen fiatalembert (férjet és családapát) mégis elhurcolták a frontra gyilkolni. Összeomlott, beteg testtel, beteg lélekkel tért vissza, éjszakánként kést tett a párnája alá, úgy mert aludni csupán, és folyton azt kiabálta, hogy gyűlöli a szerbeket, pedig félig szerb ő is.
Amikor ismét a frontra akarták hurcolni abból az országból, amely soha nem volt háborúban, és amelynek akkori és mostani vezetője mindig ismert és elismert békeharcos volt, nos, akkor fogta magát és családostul elmenekült.
Hölgyeim és uraim, boldog ez az ország. Már a jövő században él, vezetőinek demokratikus, békeszerető politikáját az egész világ elismeri. Ha jólétben, demokráciában, fejlődő gazdaságú, perspektivikus országban kívánunk élni, amelyben a nemzetiségeknek jóval több joguk van, mint bárhol a világon, amely, ha minden jól megy, alig 15 év múlva elérheti a húsz évvel ezelőtti gazdasági fejlettségi szintjét, akkor szavazatainkkal azokat kell támogatnunk, akik ezt az országot az elmúlt tíz évben irányították, előbb pluralista, egypártrendszerű, majd garantáltan többpárti demokrácia közepette.
Csak azt sajnálhatjuk, uraim és hölgyeim, hogy a fent említett fiatalember nem lehet itt, hogy boldogítóira és jótevőire szavazzon. Ő ugyanis azóta is földönfutó. Elúszott itthon összegyűjtött kis pénzecskéje az utolsó vasig, a gyermeke elfelejti mind anya-, mind pedig apanyelvét, idegen lesz nyelvben, lélekben egyaránt. Annak a földönfutónak nincs biztos állása, nincs jelene, de van gyomorfekélye és számtalan félelme.
Talán – még ha nincs is – visszajönne, ha nem rettegne attól, hogy hazája, ez az ország, amelyben született és sokáig élt, majd megint nem lesz háborúban, s akkor elviszik valahová egy frontra, ahol ölnie kellene, de mert képtelen rá, ismét összeroppan, beteg lesz testben és beteg lélekben, és majd kést tart a párnája alatt, és újból menekülni kényszerül.
A fenti szónoklat – hölgyeim és uraim – nyilván felnyitotta az önök szemét, és már tudják, kire szavazzanak.
Hölgyeim és uraim, ismerem magamat is. Kemény ember vagyok, engem nehéz megtörni, de – természetesen – nem lehetetlen. Nagyjából mindenemet oda kellett adnom: állásomtól, fiamtól a reményeimig. Beláthatják, hogy visszatekintve az elmúlt évek kimagasló eredményeire, tudni fogom, kire szavazzak!
Urak és hölgyek, fivérek, nővérek, szerbek!
Ezt az országot tönkretette az immár több mint fél évszázada tartó kommunista hatalom. Az eltaposott békára emlékeztető vörös csillagot végleg letapossuk, letöröljük mindenről; a szerb szimbólumok, a szerb himnusz, a szerb vallás és szellemiség végre megélheti reneszánszát ezen a tájon. Összekapcsoljuk a szerb földeket, visszaállítjuk a királyságot, létrehozzuk a szerb katonaságot, arany betűkkel lesz felírva a nemzet történelmébe diadalunk győzelme.
Szeretjük a más nemzetiségűeket is, és – ha nagyon inzisztálnak – hajlandóak vagyunk elismerni a tartományok autonómiáját is. Üdvözlünk, drága Vajdaság, kiáltjuk, s megértjük minden gondját, baját. Albán helyett néha ugyan még kicsúszik a „siptár” a szánkon, de azért (legalábbis a szavazatok összeszámlálásáig) igyekszünk az albán mellett megmaradni.
És tárgyalókészségünk is lankadatlan, nyilván egészen november 3-áig. Toleranciánk jele, hogy koalíciót voltunk képesek összehozni, amelybe szépen belepasszíroztuk a szalonfasisztákat csakúgy, mint a polgári gondolkodású politikusok ambiciózusabb egyedeit.
Mi szeretünk minden polgárt – Mađarka, tudom, tudom...
Hölgyeim és uraim, ha ránk szavaznak, már holnap Európában leszünk. És lesz szőlő és lesz lágy kenyér...
Hölgyeim és uraim.
Az elmúlt – többpárti, demokratikus – években volt érdekvédő szervezetünk. Ennek köszönhetően ismernek bennünket egész Európában, és az anyaországban is nagyon. Tudják, névről, hogy ki kit vádolt meg (és mennyi) segély, támogatás, alapítványi juttatás elsajátításával.
Eredményekben gazdag (érdekvédelmileg kiemelkedő) időszak áll mögöttünk. Több helyütt megszűntek a magyar osztályok, mert egyszerűen nem volt több magyar kisdiák. Megszűnt, átalakult, átköltözött az egyetlen magyar tanítóképző is. De igaz is, minek tanító, ha úgy sincs kit oktatni!
Hölgyeim és uraim!
Azt sajnos, az elmúlt öt év alatt nem sikerült felmérnünk, térképeznünk, pontos adatokkal kimutatnunk: hányan estek el a nem volt háborúban, hányan lettek rokkantak, és hány embernek kellett elmenekülnie.
Nem tudjuk, hogy melyik nagyobb, kisebb, többségében magyar lakta településen hogyan változott meg a lakosság nemzetiségi aránya. Nem tudjuk, hová szaladtak szét a kétségbeesett, földönfutóvá tett, frusztrált, örökre sérült lelkűvé lett emberek. Azt sem tudjuk, hányan jönnének vissza, ha tudnánk szavatolni nekik a békét és nyugalmat (még ha kenyeret nem is!).
Nem tudjuk, hányan betegedtek meg, súlyosan, hányan lettek alkoholisták, hány öregedett meg közülük idő előtt. Nem mértük fel, milyen óriási szellemi károkat okozott az elmúlt öt évben a magyar szellemi-etnikai tisztogatás, amelyet a hatalom (a nagy szerb álmokat szövő, nagy szerb birodalmat vérrel, fegyverrel építgető hatalom) a katonai behívókkal, a félelemkeltéssel, nyomásgyakorlással ily ügyesen és gyökeresen elvégzett.
Elég, persze, ha szemrevételezzük a magyar (nemzetiségi) médiát, olvassuk, hallgatjuk, nézzük, amit elénk tárnak. Szégyentelenül...
De most nem érünk rá statisztikákat készíteni, kutatásokat végezni. Pedig dolgunk volna elég, hiszen a beözönlők tovább taszítják, nyomják, nyomorgatják a még itt lévő egyre kisebb kisebbségieket.
Fontosabb dolgunk van: fel kell nyitnunk a potenciális szavazók szemét, hogy lássák, hogy a másik mennyivel rosszabb nálunk. Mennyivel hazugabb. Mennyivel tolvajabb.
Ha már mögöttünk lesz a nagy választás, akkor talán...
Hölgyeim és uraim (s ezt most a választó, s nem a választandó mondja), néhány évvel ezelőtt volt egy nagyon kellemetlen korszak, amikor több magyar kis katonát azzal vádoltak, hogy a kaszárnyákban szerb bajtársaikra támadtak.
Heves vita tört ki a parlamentben. És akkor felállt egy érdekvédő képviselő és a pulpitushoz lépett. S röviden ennyit mondott:
Növelni kellene a napidíjat, mert a képviselők képtelenek már tisztességesen megebédelni belőle.
Közeleg november 3-a. Előbb a halottak napja, azután egy szünnap, majd szavazunk.
Észnél kell ám lenni nagyon. Nagy a választék, vonzók a jelöltek, rózsaszínű, aranyozott, csodálatos a jövő.
Bármelyik aranyhalat is fogjuk ki, három kívánságunkat teljesíti.
Ha ugyan...
Keczeli Klára
Következő cikk: Ki hitelesítette a választási listákhoz gyűjtött aláírásokat?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?
Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >
A hatalom bűvöletében
A bűvölet szó meghatározása szerint „egy varázslatos állapot vagy érzés, amely elragadja az embert, gyakran egyvalami >
Miért nem ismertük fel mi rejlik „az ártatlan köntös” alatt
Attól tartok, hogy ötven év múlva az új nemzedékek nem fogják megérteni, hogy mi miért nem >
Kortesbeszéd
Ez az ország – uraim és hölgyeim – soha nem volt háborúban, de ezt a cseppet >
A „befagyasztott társadalom”
A vajdasági magyarok létszámcsökkenése azért is ellentmondásos, mert a Fidesz-vezérek szerint a vajdasági magyarok sosem voltak >
„EZEK UGYANAZOK”!
De az október 25-i választás tétje ennél jóval nagyobb. Szerbiában most arról is döntenek a polgárok, >
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >