Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Állampolgárság
Öreg Dezső
Divatba jött a kettős, sőt a többes állampolgárság, amióta betört a demokrácia ezekre a tájakra is. A múlt század viharos háborúi után, amikor csak úgy húzogatták ide-oda a határt az ember feje fölött, végre a kisebbségi sorsba kényszerítettek is hozzájuthatnak az anyaországi állampolgársághoz. A századvég balkáni háborúi, a délszláv mini birodalom széthullása újabb országokat, újabb kisebbségeket hozott létre. Magától értetődőnek tartották a vesztesek és a nyertesek is, hogy a kisebbségi sorsra jutottak más állam polgárai is lehetnek. Mindenkinek, minden nemzetnek szakadt ugyanis egy-egy része valahova. Ahol otthon maradt az új idegenben. Ha hagyták. Legtöbbször nem hagyták. Később nem nézték jó szemmel a régi idegen szomszédot. Akkor jött az egymásra utaltság meg a tolerancia divatja. Ahol jöhetett. Ahol befejezték vagy befejezettnek mondták a nemzeti projektumot. Mostanában stratégiának neveznék az új európai idők új divatja szerint. Majd elmúlik ez is.
Tehát eddig jobbára az kérte a kettős (többes) állampolgárságot, aki anyaországának melegére, vigaszára, megértésére, védelmére, segítségére számított vagy vágyott. Az „egyek vagyunk, egy a nyelvünk, egy a lelkünk”; „egy a múltunk és a jövőnk” jelszavak domináltak és dominálnak. Lehet, hogy egyes furfangos politikusok fejében más is megfordult, amikor a külhonba szakadt honfitársaik nevében kérték az anyaország segítő támaszát, vagy amikor anyaországi társaik nyújtották megértőn, önzetlenül karjukat, de ezt a napi politikai hordalékot megvetéssel söpörte le magáról a nemzet önérzetes fia. Légyen szó bármelyik itteni térségbeli anyácskáról, régen elhagyottról vagy újonnan elszakadtról.
Olyan azonban még nem volt, hogy új anyát keresett volna az árván maradt gyermek. Önnön akaratából elárvult. Félig meddig megtagadva, visszautasítva a szülői istápoló kezet. Tömegesen. Mint ahogy tette ezt az a majd 22 ezer észak-koszovói szerb, aki csoportosan fordult az Orosz Köztársasághoz állampolgársági igényléssel. És jelezték, hogy további kérelmezők aláírásit gyűjtik. Becslésük szerint a százezres létszámig. Egyedüli céljuk, hogy Oroszország megvédje őket, és szavatolja szabadságukat, amit Szerbia nem tud megtenni – mondják. Mindent megpróbáltunk, minden módon azon voltunk, hogy Szerbia védjen meg bennünket, de ehelyett egy olyan ország felé tol bennünket, amelyet a szerbek nem fogadnak el – mondják az orosz állampolgárságot kérők vezetői. A koszovói szerbek nem fogadnak el egyetlen olyan megállapodást sem, amely a Pristina és Belgrád közötti párbeszéd eredménye. Az egyik félhivatalos orosz válasz nem is Moszkvából, hanem Brüsszelből, a NATO székhelyéről érkezett. Az ottani orosz nagykövet azt üzente, nagyszerű! Az Ural hegységtől keletre fekvő területeken jeleskedhetnek a demográfiai mutatók javításában. Ott szavatolják számukra a genocídiumtól való védelmet.
Senki sem merte vagy akarta igazán minősíteni ezt a kétségkívül kegyetlen és cinikus választ. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – mondhatná valaki Szibéria felkínálására. Mert az egész történet egy kicsit hihetetlen. Szinte meseszerű. Annyira nem veszi figyelembe a politikai realitást, hogy rossz tréfának tűnhet, amely után csak megszégyenülő mosoly ülhet ki még a kívülálló szemlélő arcára is. A balkáni háborúk utáni sanyarú valóságtól való irracionális elrugaszkodást példázza az észak-koszovói szerbek cselekedete. Akik – a jelek szerint – még itt sem akarnak megállni. Egy új állam kikiáltását kezdték emlegetni. Annak idején Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában szaporodtak el a különböző SAO-k. Az autonóm területek. Az őket követő háborúk fészkei. Akkor még egy állam polgára volt mindenki. Akik közül most már soknak két-három útlevele is van. Orosz nemigen. Akkor még nem volt szó Európáról, európai felzárkózásról. Most igen. Csak az a kérdés, ki melyik állam polgáraként érkezik majd oda. Mert szerbiaiként – a jelek szerint – még sokáig csak útlevéllel látogathatunk a szomszédba, meghatározott időre.
Következő cikk: Úgy él, mintha sosem halna meg
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >