Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hiszek egy...
Bódis Gábor
Goebbels úr kiterjesztette a birodalmát. Amit Kosovóban a rohamrendőrség végzett el, azt Vajdaságban a rohamkormány.
Lerohanta a sajtószerveket. Szinte mindenütt olyan embereket nevezett ki igazgatónak vagy főszerkesztőnek, akik nem élvezik az ott dolgozók bizalmát. Tette ezt következetes pökhendiséggel, mint számos hasonló esetben az utóbbi egy-két évben. Ezzel is „öregbítvén” a kommunista humanizmus amúgy is világszerte közismert mivoltát. Azt, amit az elődök négy évtizeden át úgy-ahogy suttyomban csináltak, a tanulékony utódok a legdurvább nyíltsággal köpik az emberek szemébe. Ez a glasznoszty sajátságos, szerbiai kiadása.
Tehát a Szerb Szocialista Párt komolyan fogta fel a választási kampányt, olyannyira, hogy a sajtószervekben csak az Egyetlen Igaz Szó hangozhat el. A többi párt meg találja fel magát, ahogy tudja. A sajtó, az Mi vagyunk.
Sok bölcs sajtóelme töprengett e rónaságon azon nagy gond fölött, hogy vajon a vajdasági Kormányzó önkezdeményez csupán, és a Nagy Főnöknek erről nincs tudomása?! Mert ha tudná… Az ilyetén töprengőknek azt üzenem, hogy csak álmodozzanak tovább. Most sem érdemes felébredni.
Egyesek a feszült nemzetközi helyzettel magyarázzák, hogy ilyesmire egyáltalán sor kerülhetett. Van benne valami. Carl Gustaf Ströhm a most már egységes német Die Weltben a többi között azt írta: „A szerbekre az érvényes, amit Szolzsenyicin mondott az oroszokra: túlságosan gyöngék ahhoz, hogy fenntartsák a birodalmat”. Erre akarnak most rácáfolni? Az öbölválság árnyékában?
És mi köze mindennek a vajdasági sajtószervekhez? Csak annyi, hogy a tisztogatás is azt a célt szolgálja: ne halljék más szó, csak az, amely nemzeti és „szocialista”. A józan ész koponyáját fényképezőgéppel törik be a magát csetniknek nevező szervezet tagjai, akik távolról elkerülik a Hatalmon Lévő Párt orv- és dacszövetségének a tagjait. Tumultus lenne a szélsőjobboldalon?
A nagy tisztogatás azonban nem most kezdődött, hanem a Nagy Októberi Joghurtforradalom alkalmával, pontosan két évvel ezelőtt. Amiről méltóan megemlékeztek a forradalom még életben maradt gyermekei, százegy-néhányan. Hol van már a forradalom melengető tüze, parázslik-e még a lelkek mélyén? Mert szítani, azt aztán tudnak.
Szinte az első joghurtos doboz szétfröccsenésével egyidejűleg megkezdődött az ádáz frakcióharc itt, ez északi tartományban. Az újságírók is megosztottak. Egy kisebb bolsevik („rohamozzunk, mert különben rájönnek, hogy tehetségtelenek vagyunk”) csoport, belgrádi importtal kiegészítve a permanens forradalom (differencialás) zászlóvivői mögött sorakozott fel. Egy másik, valamivel tömegesebb tábor úgy vélte, hogy csak a képpen lehet az első csoporttól megvédeni a védtelen olvasó-, hallgató- és nézőtábort, ha az Egyetlen Párton belüli, liberálisabbnak vélt frakciót támogatja. És mi történt? Miként gazdáik, így a tollforgatók is egymásnak estek. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, ha a gyűlölet megmarad a házon belül.
Sajnos nem így történt, és a következményeket annak a legtömegesebb tábornak is vállalnia kell, amely tényleg függetlennek kezdte érezni magát ebben a furcsa sajtóvilágban.
Ennek az esetnek a legkirívóbb példája a Magyar Szó, amely általam szerencsésnek nevezhető körülmények jóvoltából a joghurtforradalomból nem megosztottan, megfélemlítve került ki, hanem fennállása óta először a hivatását kezdte ápolni. Ezért ütközik a Božović-dekrétum itt a legnagyobb ellenállásba, ezért tud egységesen fellépni a szerkesztőség és kivetni magából a konkolyt, és ezért kap osztatlan támogatást az olvasóktól.
A többi magyar nyelvű tájékoztatási eszközre ez már egyértelműen nem vonatkozik. Itt is van kirívó példa: az Újvidéki Televízió. Eddigi vezetősége, kötődve a Párt már említett liberálisabbnak vélt szárnyához, az „egy lépést hátra, két lépést előre” taktikát szerette volna alkalmazni. Nem tanult viszont a történelmi leckéből, hogy kommunistáéknál az a szokás: először a legközelebbivel számolnak le. Ennek a taktikának az egyenes következménye, hogy az ingadozó többség a leváltások után a „nincs olyan rossz ideológia, amit én ki ne tudnék szolgálná” jelszóval rukkolt élő.
Maradt a Független Újságírók Egyesülete, amelynek megmozdulásairól az újvidéki RTV-ben nem szabad beszámolni. Legfeljebb csak néhány röpke, semmitmondó mondattal, nehogy a lényeg a napvilágra kerüljön. Ez is csak olyan esetben fordul elő, amikor százegynéhányan a kormány épülete elé vonulunk, és petíciót adunk át. És akkor is arról szól a hír, hogy a kormány miként cáfol. Pedig erre nem kérte fel senki sem, mert erről a Képviselőháznak kell döntenie. Más kérdés, hogy a képviselő elvtársak megint báránykákat játszanak-e vagy végre kinyitják a szájukat.
Addig se bízzunk abban, hogy minden csoda három napig tart, mert ha így lenne, akkor a kommunizmust már itt Kelet-Jugoszláviában is elsöpörte volna a népakarat. A baj itt azonban az volt, hogy mielőtt ez megtörtént volna, kifogták a szelet a vitorlákból, és mellékvágányra terelték a nép figyelmét, Vigaszul talán csak az szolgálhat, hogy a közülünk túlélők eldicsekedhetnek majd unokáiknak: átvészeltük a kommunizmus utolsó szakaszát, a féktelen nacionalizmust.
Hiszek égy Istenben,
Hiszek egy hazában,
Hiszek a Sajtószabadság feltámadáséban.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >