Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Via Kelebia
Csöpike vívódása
Végel László
Csöpike már huzamosabb ideje készülődött Magyarországra. Két fiát szerette volna meglátogatni, akik több mint tíz éve, valahol még ’92 kora tavaszán lépték át a szerb-magyar határt, és azóta egyszer sem jöttek vissza. Nem jöhettek, hiszen mindketten katonakötelesnek számítottak, s attól féltek, ha átlépik a határt, azonnal hadbíróság elé állítják őket. Csöpike többször is járt a katonai ügyosztályon, hogy kérelmezze, hagyják békén a gyerekeket, hiszen már régen nem élnek itt, de a hivatalnok a vállát vonogatva közölte, lehetetlen, mivel a fiúk nem jelentkeztek ki, és addig, amíg ezt személyesen nem teszik meg, Szerbiában katonaköteleseknek számítanak.
De ha átlépik a határt, hogy itthon kijelentkezzenek, akkor elviszik őket katonának, motyogta inkább csak maga elé.
Úgy van, válaszolta a hivatalnok. A törvény az törvény, tette hozzá, majd ha megváltozik a törvény, akkor nem lesz gondjuk. Vagy pedig várják ki, hogy betöltsék a 33. életévüket.
Csöpike levelet írt a gyerekeknek, hogy a törvény, az törvény.
A két fiú kérlelte Csöpikét, hogy azonnal üljön vonatra, utazzon el Szegedig, ahol majd ők kocsival bevárják.
De Csöpike csak nem indult el, pedig folyton arról beszélt, hogy Pestre készülődik. A magyarországi beutazási vízum bevezetésekor, egy hideg októberi reggelen, az elsők között állt be a konzulátus előtti sorba. Még aznap este kezében volt a vízum, amelyet büszkén mutogatott a szomszédoknak. Úgy érezte, hogy ezzel sokkal többet ér az útlevele.
Látod Sári, milyen szép vízum, dicsekedett a szomszédasszonynak, aki elismerően bólogatott. Szép, mondta. Ha Szabadkán járok, én is kiváltom, jelentette ki. Ha ő egyszer a beutazási engedély birtokában lesz, akkor biztosan útra kel, nem úgy, mint Csöpike, aki folyton csak ismételgeti, hogy készülődik, de soha sem indul el, gondolta magában.
Az utcabeliek heccelődve faggatták Csöpikét. Mikor utazol? Ő pedig bizonygatta hogy, a jövő héten biztosan neki vág.
Amióta olyan hirtelen elvesztette a férjét, Csöpikének mintha elment volna az esze, sutyorogtak egymás között a szomszédok.
A háború kezdetén ugyanis Csöpike férje útnak indította a gyerekeket, nehogy elcipeljék őket katonának. Eladta az Opelt, a motorkerékpárt és a morzsológépet, a pénzt pedig – nagy titokban – a sógorasszony utánuk vitte.
Alig néhány nap múlva jöttek is a katonai ügyosztályról. Nem a gyerekeket keresték, hanem az apjukat. Rendben van, így már igazságos, mondta az apa, és becsomagolt.
Tüzérek kellenek, Vukovárt ostromoljuk, te meg valamikor a tüzérségen szolgáltál, ezért viszünk téged, mondták az ügyosztályon.
Hat hónap múlva tért haza.
Nem akart látni senkit, egész nap a magyar műsorokat bámulta. Ha hazajött a munkából, izgatottan nyomogatta a keresőgombokat, s csak akkor nyugodott meg, ha a magyar politikusokat látta a képernyőn. Főleg Antall Józsefet, Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt. Olyankor nem is volt szabad szólni hozzá.
– Érted, miről beszélnek? – kíváncsiskodott Csöpike.
– Persze – mondta a férje.
– Én nem – válaszolta Sárika duzzogva.
– Rólam beszélnek – motyogta a férj.
– És mit mondanak?
– Hát, nem hallod? Azt, hogy milyen rossz magyar vagyok.
Aztán ágynak esett. Onnan is csak a tévét bámulta, amellyel mind gyakrabban perlekedett.
A szíve mondta fel a szolgálatot. Az orvos azt mondta, nem volt segítség. Halála előtt valami olyasmit magyarázott Csöpikének, hogy fogadja meg: a gyerekeknek soha, semmi pénzért se árulja el, mit művelt ő akkor, ott Vukováron.
Azóta Csöpike reggelente bekapcsolja a televíziót. Ugyanazokat a műsorokat nézi, mint megboldogult férje, de az ablak előtt hallgatódzó kíváncsi szomszédok csak értelmetlen szavak kiszüremlését hallják.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
Srdanović tegnap először megelőzte Vučićot a Polimarketen: nagyot ugrott a szerbiai választásokra irányuló „fogadás”
Egyelőre korai következtetéseket levonni a Polimarketen zajló kereskedésből, azon túl, hogy a szerbiai választások egyre nagyobb >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
„Elítélt háborús bűnös”
Az a bizonyos „megbékélés” pedig akkor fog bekövetkezni, amikor az emberek bensőleg is felhagynak önmaguk hazudozásával. >
Mi az a „Szerbia-törvény”, az amerikai törvényjavaslat a Nyugat-Balkán „káros” szereplői ellen?
A szerbiai választásokon sok minden forog kockán a demokrácia állapotát, a jogállamiságot, a független intézményeket, a >
Hajsza
Lehet, hogy ez az egész csak egy kétségbeesett választási fogás. Lehet, hogy a fenyegetések végül nem >
Hiába a sok aláírás
A valódi politikai erő ugyanis nem a papíron lévő számokból születik. Hanem abból, hogy az emberek >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >
(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL
Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna >