Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Könnyek egy országért
Csíkos Zsuzsa
Hitehagyott világunkban elképzelhetetlennek látszik, pedig biztos, hogy vannak, és lesznek, akik könnyet ejtenek Jugoszláviáéit. És ezek a pillanatok vészesen közeliek.
A politikusok így mondják: a végkifejlet küszöbén állunk. Mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, valamivel már többet tudunk arról, hogy az államelnökség, amely véglegesen úgy döntött, hogy teljesen megosztja ezt a megfáradt és rettegő országot, kirukkol javaslatával a Képviselőházban. Borisav Jović államelnök terjeszti be az elképzelést az alkotmányos válság megoldásáról, amely a horvátok és a szlovénok óriási felháborodására nem tartalmazza az általuk javasolt konföderális szerződés alapvető tételeit. Zágrábból tiltakoztak, mert Jović a horvát államelnökségi tagok nélkül hívja össze az államelnökséget, Drnovšek kilátásba helyezte lemondását „mert a kollektív államfő kizárólag a szerb politika lépéseinek végrehajtására és szentesítésére ül össze”, Milán Kučan tiltakozott, hogy Jović kijátszotta őket, pedig ígéretet tett, hogy minden javaslat egyenrangúan szerepel majd a küldöttek előtt.
Vannak azonban olyan hangok is, miszerint nem is biztos, hogy a konföderáció annyira megfelel a horvátoknak. Ez a kitapintható ingadozás a knini szerbek „harci” tevékenységével magyarázható. Mert hiába a meggyőződés, hogy mindez a szerbiai választásokat hivatott támogatni és Milošević kilátásait megerősíteni, a robbantások, aláaknázások, az éjszakai őrségek, az állandó fegyvercsörgetés mégiscsak rossz tényt vetnek a horvát vezetőségre, elsősorban külföldön, bár ott azért többé-kevésbé tisztában vannak a dolgok hátterével… Most, hogy a kniniek bejelentették: az írek és a baszkok módjára fognak harcolni autonómiájukért, a polgárháború kirobbanása közelebbinek tűnik, mint bármikor. Sajnos van némi igazság abban is, amit Tuđman mondott a napokban: nem valószínű, hogy a szerbiai választások (ha az ellenzék győz) feltételeket teremtenek a dialógushoz, mert az oppozíció sem gondolkodik másként.
Az elképzelés ugyanis megvan: Szerbia két tartományával meg a horvátországival (sőt egy bosznia-hercegovinai sincs kizárva, mert ott is megalakult a Szerb Nemzeti Tanács, és referendumot helyezett kilátásba), hozzáadva még a másik szeme fényét, Crna Gorát, biztosíthatja teljes fölényét egy jövendőbeli Jugoszláviában. Nem csoda tehát; hogy a szlovénok nem ismerik el a bejelentett referendum legalitását, hogy nem akarnák tárgyalni Jovićtyal (mert az részese a „szerb szavazási masinériának”), hogy katonai beavatkozástól tartanak. És nemcsak ők, mások is. Jugoszlávia szétesését senki sem akarja igazán, mindenki fél is tőle, bár nem biztos, hogy a konföderációs modell olyan tragikus lenne, mint ahogy innen, keletről látják. Úgyszintén senki sem hiteti el velünk hogy a Szerbia kínálta föderáció az egyetlen lehetséges megoldás.
A tartományok sorsa viszont bennünket is érint, mégpedig nagyon is közelről. A szerb alkotmány a területi autonómia szintjére süllyesztette őket, minden önállóság nélkül, de szavazati jogokkal a föderációban (ld.: mint fent). Erre a „nagyszerű” elképzelésre cáfolt rá Ante Marković a reformerők szövetségének szombati alakuló ülésén, amikor kijelentette: mi az igazi autonómiát, a köztársaságok szuverenitását akarjuk. Nos, szeparatistának ugyan nem minősítette ezért az újvidéki televízió újsütetű vezetősége, de készen állt az elítélő válasz: hát még mindig nem világos mindenkinek, hogy ilyesmiről szó sem lehet többé?
Világos, mint sok minden más. Egyebek között az, hogy a tájékoztatásban végrehajtott puccs után – tisztelet a kivételnek – minden a belgrádi körülményekkel azonos. Nálunk is az van most már, hogy amit nem akarok, az nem történi meg. Egyszerűen nem kap helyet a híradókban, az újság hasábjain vagy olyan formában kommentálva, amely egy szűkebb csoport szemléletét tükrözi. Föltételezem, hogy a közvélemény most már politizálódott annyira, hogy ezeket a dolgokat nagyon is jól látja, tisztában van velük, és a szavazáson tudni fogja, kire adja le voksát. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezért nem fordulhat elő – reméljük – többé Mihalj Kertes esete a kanizsaiakkal, amikor ott a legtöbb szavazatot kapta. Ezért sem tudok egyetérteni azzal a kanizsai megjegyzéssel – a Napló élőújságján hangzott el –, hogy hagyjuk már ki az újságból. Tudnák-e akkor, „kiről” is van szó. A szajániak is, lám, milyen nagyon várták, hátha beszél majd magyarul, ehelyett azonban sértődötten – mert provokálták – elvonult.
Visszakanyarodva tájékoztatásunkra, állítólag nem változott semmi a cserével. Mindent szabad továbbra is, csak az ellenzéket minél kevesebbszer lehet a képernyőre meg az újság hasábjaira engedni, Božovićot pedig nem szabad támadni. Mert honnan vesznek maguknak annyi bátorságot a független újságírók, hogy ilyen „apró” dologért, mint az egész tájékoztatási vezetőség menesztése, valaki, mégpedig a „szerző” feleljen? Az persze föl sem merül, hogy csupa szolgálatkész embert gyűjtött maga köré, pedig az igazi vezérek (mert annak tartja magát) azért nagyok, mert a bólogatókat messze elkerülik. Nem csodálkoztam hát azon, hogy állítólag az itteni kormányelnök nagyon jót nevetett a múlt heti karikatúránkon, amelyen guillotine-nal aprítja a televíziót, a sajtót; és közben a Képviselőház elnöke csiripel a fülébe. Hát bizony, ezen inkább sírni lehetne mintsem nevetni. De hát, vannak, akik fel sem fogják a helyzet tragikumát…
Hogy milyen időkre számíthatunk, azt bizonyítja az utolsó sorokból az elsőbe került kormányember igyekezete is. Máris elkészítette a feljelentést a VMDK Hírmondója ellen. Buzgóságában csak arról feledkezett meg, hogy ez a párt belső tájékoztatási eszköze, és ehhez van papír. Nagy igyekezetében azonban nincs egyedül. Ádám Bokros Verona – ki tudja, miért – ismét színt vallott, ezúttal a reformerők újvidéki alakuló ülésén. A karikatúra valóban találó. Sajnos.
Volt még egy utolsó remény. Hátha a Képviselőház tehet valamit. De, tisztelet a kivételnek, ott ezzel nem sokat törődnek. Božović egyszerűen minden további vitát elutasított azzal, hogy ha már a tájékoztatás egységes a köztársaságban, akkora fellebezés sem tartozhat Vajdaságra. Hallgatott mindenki akkor is, amikor Božović kifejtette, hogy mégiscsak mellőzhető a „népakarat”, mármint a szerkesztőségek elvárása. Ő talán csak jobban „tudja”, hogy mi kell nekik, mint ők maguk. És ez ellen nincs apelláta.
A 7 Nap szerint van. A sztrájk. Féltem őket, és velük együtt magunkat is. Mert az a hatalom, amely képes ilyen zsarnoki módon fitogtatni erejét, az nem riad vissza a menesztésektől sem. Nemcsak a sztrájkolok közül... Mert Kosovo példája is bizonyítja, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >