Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Via Kelebia
Vegyünk példát!
Végel László
Kecskés Elemér a belgrádi televízió esti hírműsorát nézte, és szokás szerint mérgében az asztalt verte.
Felháborító, dühöngte, ezek másról sem szónokolnak, mint a nemzetegyesítésről. Folyton azon siránkoznak, hogy a szerbek széthúznak, nincs köztük összetartás. Pocskondiázzák a liberálisokat meg a kozmopolitákat. Még hogy azok a nemzetárulók! Közben nem akad egyetlen liberális vagy kozmopolita sem. Pedig milyen jó lenne, ha lenne, akkor bezzeg megnyugodnék. Még szavaznék is rájuk. Arról nem is beszélve, hogy folyton a pópákat szerepeltetik a televízióban. A pópák maradjanak a templomaikban. Európában ez a normális. Elképesztő, hogy mi történik Belgrádban. A múltkoriban fényes nappal agyba-főbe verték a jogaikért tüntető melegeket. A CNN meg a BBC kamerái előtt ütlegelték őket, hogy az egész világ lássa. Így aztán soha sem fogunk az EU-ba kerülni.
– De apám iszonyodik a melegektől – szakította félbe hőbörgését a fia, aki éppen a diszkóba készülődött.
Kecskés Elemér felkapta a fejét.
– Te zöldfülű, nem értesz a politikához – hördült fel az öreg. – Arról van szó, hogy vannak hasznos melegek, és vannak káros melegek. Én a budapesti káros melegekről beszéltem neked. A belgrádi melegek hasznosak. Nem lehet csak úgy általánosítani a melegeket, érted?
A fiú nem értette, de bólintott.
– Én bizony be sem teszem a lábam abba a Belgrádba. Harminc évvel ezelőtt jártam ott utoljára, amikor május 25-én Tito születésnapját és az ifjúság napját ünnepeltük. Autóbusszal szállítottak bennünket, a párttagoknak ildomos volt megjelenniük.
– Kényszeríttettek? – kíváncsiskodott a fia.
– Hát nem éppen, de nem volt tanácsos távol maradni, egyszóval menni kellett – legyintett az apja türelmetlenül, mert a hírek kötötték le a figyelmét.
– Na itt van, megjósoltam, a szerb radikálisok egyre népszerűbbek, tudtam én, hogy így lesz.
– Ha jól értem, apám is párttag volt – használta ki a fiú a kedvező alkalmat, mivel az elmúlt években sehogy sem tudta felfogni, hogy miért szidja az apja a kommunistákat, ha ő is kommunista volt. Miért mondogatja unos-untalan, hogy a kommunisták a legnagyobb nemzetárulók?
– Hányszor mondtam már, hogy igen is, meg nem is – fortyant fel Kecskés Elemér. – Látszik, hogy nem értesz a politikához – legyintett, és csatornát váltott, mert kezdődött a Duna Televízió esti híradója.
– Így már jobban érzem magam – jegyezte meg, és intett a feleségének, hogy hozza már a szokásos esti söradagját.
– Nagyon helyes – folytatta a nedűt kortyolgatva –, felháborító, hogy egyesek azt a hazugságot merészelik terjeszteni, a vallás magánügy. Végre, akad egy politikus, aki az arcukba vágja az igazságot, miszerint a vallás a legszemélyesebb közügy. Ezt akarom, hallani. Vallás nélkül nincs összetartás! Egyetértés, ez a fontos! Viszont, felfoghatatlan, hogy miért szavaznak az emberek az anyaországban olyanokra, akik az ellenkezőjét vallják. Én állítom neked fiam, hogy az a Budapest tele van liberálissal és kozmopolitával, akikből hiányzik az igazi nemzeti érzés. Ez lesz a vesztünk. Végső ideje, hogy példát vegyünk a szerbektől. Köztük bezzeg nincs egy árva liberális sem, és mégis folyton őket szidják, Pesten meg kesztyűs kézzel bánnak velük. Nem is csoda, hogy Pesten egész nap dübörög a techno, az ifjúság meg virradatig össze-vissza ugrál a diszkókban. A kommunisták megrontják az ifjúságot – csapott újra az asztalra, aztán gyanakodva a fiára nézett. Az anyádtól hallom, hogy te is jársz diszkóba.
– Szóba sem kerülhet – válaszol a fiú. Mifelénk nincs olyan diszkó. – Ellenben azt hallottam, hogy volt a kommunisták idején, de becsukták, mert üresen tátongtak. Vagy nem az apám mondta, hogy Szerbiában nincsenek nemzetárulók. Ha pedig nincsenek, akkor nyilvánvalóan a diszkókat nincs, ki látogassa.
Pedig célszerű lehetne, ha minden utcában legalább egy diszkó működne, morfondírozott az apa, és ahol egész nap technót hallgatva elidőzne az ifjúság.
– Hasznos lenne – helyeselt sebtében a fiú. Majdnem kiszaladt a száján, hogy nem kell apjának emiatt aggódni, akad minden utcában legalább egy. De nem akart illúzióromboló lenni, mert akkor arról vitáztak volna, hogy neki szabad-e oda betérni vagy sem. – Megyek a hagyományápoló szakkörbe – mondta, és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Értek én is a politikához, töprengett magában a diszkó felé tartva.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A zsarnokság gazdasága
A médiapolitikai hatalom, a nagyvállalkozói-tőkés érdekek és a csendőrség összefonódása mindig a kutlerajhoz vezet, ahhoz a >
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
Srdanović tegnap először megelőzte Vučićot a Polimarketen: nagyot ugrott a szerbiai választásokra irányuló „fogadás”
Egyelőre korai következtetéseket levonni a Polimarketen zajló kereskedésből, azon túl, hogy a szerbiai választások egyre nagyobb >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
„Elítélt háborús bűnös”
Az a bizonyos „megbékélés” pedig akkor fog bekövetkezni, amikor az emberek bensőleg is felhagynak önmaguk hazudozásával. >
Mi az a „Szerbia-törvény”, az amerikai törvényjavaslat a Nyugat-Balkán „káros” szereplői ellen?
A szerbiai választásokon sok minden forog kockán a demokrácia állapotát, a jogállamiságot, a független intézményeket, a >
Hajsza
Lehet, hogy ez az egész csak egy kétségbeesett választási fogás. Lehet, hogy a fenyegetések végül nem >
Hiába a sok aláírás
A valódi politikai erő ugyanis nem a papíron lévő számokból születik. Hanem abból, hogy az emberek >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >