2025. július 2. Szerda
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Lárma

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Lárma
Gyanú (billyunderscorebwa fotója)

Botladozik ez a demokrácia. Meg egyesek gáncsolják is. Keresztbe tesznek neki meg nekünk, akik a nép négyévenkénti megkérdezését komolyan vesszük. Persze vessünk magunkra, ha szem elől tévesztjük, hogy hol és mikor élünk. Sajátosan fogják föl, tolmácsolják itt a Balkánon, de legalábbis Szerbiában a politikai kultúrát. Helyi színek, helyi szokások. A politikai folklór, a hagyomány erősebben él itt, mint Európa más vidékein. Politikai etnobiznisz, szerbiai couleur locale. Nemzetiségi beütésekkel.

Mert ugye mindenki, szinte mindenki, úgy vág neki a választásoknak, hogy valamennyit nyerni is szeretne. Legalább annyit, amennyi elég ahhoz, hogy bejusson valamelyik parlamentbe. Országosba, tartományiba, önkormányzatiba. Egyeseknek mindegy. Nem válogatósak, csak hatalom szaga legyen. Mások igényesebbek. És van elképzelésük meg elvárásuk arról, mennyit nyerhetnek. Szeretnének nyerni. Politikai meg anyagi tekintetben. A második a hangsúlyosabb. Aztán ha ez nem teljesül, akkor követelik. Egyesek magukban, szűk pártkörben morognak, mások hangosabban okolják azt, aki többet szerzett, megint mások félreverik a harangot, de olyan is akad, aki az utcán keresné igazát. Holott Szerbiában is vannak már bíróságok meg idevágó törvények. De félreértés ne essék, ott még nem tartunk, hogy ne kelljen félni, tartani a választók akaratának az átszabásától. A szándék, csalási szándék is ott csücsül minden politikusocskában. Ezért is nézik egymást olyan árgus szemmel a választások napján a pártellenőrök és a megfigyelők. Ismerik az itteni politikus fajtáját. Ezért nem meglepő, hogy minden szavazás után panaszkodik a vesztes. De komolyabb botrány idestova már 12 éve nem volt. Mindenki belenyugodott a vereségbe és az agresszív energiát a parlamentben élte ki, hol a képviselőtársak untatásával, hol bekiabálásokkal, hol a honatyák felmenőinek meg egyéb, sem oda, sem ide nem illő dolog, testrész emlegetésével. Időnként cipő is röpült meg elhangzott egy-két átok. Helyi színek, helyi ízek.

Most azonban oda jutottunk, ismét, hogy az utcán követelik a vélt győzelmet. Mint a kilencvenes évek választásai után, amikor az akkori hatalom rendre meglopta az ellenzéket. Ez utóbbi a választási jegyzőkönyvekkel bizonyította igazát. Az utcán, esőben, hóban. Fazekakkal, lábasokkal, fakanalakkal és fedőkkel felfegyverkezve. Amikor Milošević szocialistái, na meg Šešelj radikálisai hirdették az igazságot a bíróságon és a sajtóban. Meg osztották az utcán rendőreik. A bizonytalanság évei voltak azok. Meg a félelemé. Az üres boltok, a benzinhiány miatt veszteglő gépkocsik, a világgal való dacolás évei. Visszagondolni is rossz azokra az időkre, amelyeket az utcai tiltakozások idéznek. Nem az utcában, nem a tiltakozásban van a baj. Ez demokratikus jog, vívmány, szórakozás, indulat-levezető módszer, terápia. Hanem abban, hogy egy választási folyamat háromnegyedén, napokkal a parlamenti és az önkormányzati választások eredményeinek közzététele után kiáltanak tolvajt a vesztesek, akkor, amikor körvonalazódik az új hatalom, amelyből kimaradhatnak. Nem megvárva a folyamatban levő választás végét. Bizonytalanságot, a gyanú alattomos magját ültetve az emberekbe. Azt üzenve szimpatizánsaiknak, azoknak, akik rájuk szavaztak, hogy pont az ő szavazatukat lopta el valaki, valahol, valahogyan. Nem pontosítva sem a helyet, sem az időt, sem a bűncselekmény módját. Nem nevezve meg elkövetőjét. Szabadjára engedve azok haragját, akik meglopottnak érezhetik magukat, akiktől, az uszítók szerint, elrabolták demokratikus akaratukat. Amelyet az utcán kell visszavenni. Valakitől. Nyilván a nyertesektől. Mert ebben a történetben csak ők lehetnek a tolvajok. Bizonyítékokkal vagy azok nélkül. A nép haragja sohasem volt válogatós és az igazság sem mindig érdekelte. A bizonyítás még kevésbé.

A tolvajt kiáltók pedig megbújhatnak e mögött a harag mögött. Hátha nem kell elszámolni a téves politikával, annak következményeivel. Hátha nem kérik rajtuk számon az elveszített vagy meg nem szerzett pozíciókat, amelyekre a préda osztásakor számítottak volna a zsoldosok. Hátha ki lehet védeni az esetleges belső támadásokat, el lehet terelni a figyelmet a nagy lármázással. Zsebmetszők és piaci kofák taktikája.

2012. május 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Magyarországtól Szerbiáig: Az emberek keserűen harcolnak a szabadságuk védelméért

Délkelet-Európa országaira súlyos teherként nehezednek az autoriter irányzatok, az oroszbarát populisták. Felszámolják a hatalmi ágak megosztását, >

Tovább

Pride – gyáva volt-e Magyar Péter?

És persze Magyar Péter Pride-ügyben is megtette, ami tőle elvárható volt: nem többet és nem kevesebbet. >

Tovább

Netanjahu célja az, hogy sose érjen véget a háború

Senki se gondolja, hogy tartós lesz a tűzszünet Irán és Izrael között, mivel Netanjahu célja az, >

Tovább

Orbán Viktor ma hivatalosan is bohóccá vált

És a valóság kiröhögte. Mert soha ennyien nem vonultak. Soha nem volt ilyen vidám, önfeledt, békés >

Tovább

Pofon a magyar kormánynak

Így számol be az eseményről a Neue Zürcher Zeitung. A hatalom az utóbbi évek legnagyobb tömegmegmozdulását >

Tovább

Igen, Trump szeszélyes és narcisztikus, ám éppen most tette Európát biztonságosabbá

Ezt állapítja meg Brüsszelből Hubert Wetzel a Süddeutsche Zeitungban. Mert az jó, hogy továbbra is távol >

Tovább

Hogy Budapesten indexre tették a Pride-ot, az szembesíti a Bizottságot saját mulasztásaival

Merthogy a testület sokáig tétlennek bizonyult, amikor alapjogokat kellett volna megvédenie és ez gyengíti mind a >

Tovább

A gonoszság ellenanyaga

Amúgy Magyar Péter már nem egyszer elmondta, hogy a gyülekezési jog mindenkié, de egy néppárt vezetője, >

Tovább

A NATO éppen most engedte át Ukrajnát Putyinnak

Ezt hangsúlyozza Samuel Ramani egyetemi tanár, a RUSI, a brit fegyveres erők kutató intézetének munkatársa a >

Tovább

Ezúttal Fico blokkolt az uniós csúcson az új szankciós csomag ügyében

Orbán az érkezés után büszkén beszámolt az ún. népszavazás eredményéről, de azt valahogy nem említette, hogy >

Tovább

A felsőoktatás stratégiai átalakulása Magyarországon

A magyar példa világossá teszi, hogy a tekintélyelvű oktatási stratégiák hogyan mutatkoznak meg nem csupán represszív >

Tovább

Patyomkin büszke lenne a mostani NATO-csúcs láttán

Edward Lucas úgy gondolja, hogy a néhai orosz herceg, Patyomkin büszke lenne a mostani NATO-csúcs láttán, >

Tovább