Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A sócsempész-ág
Radics Viktória
Tolnai Ottó múltjának kevésbé ismert részleteit idézi fel az Édes Otthon mai számában Radics Viktória:
Tolnai Ottó sosem fog Lear király sorsára jutni, hiszen nagyon is megbecsüli a sót, mely szó művészetének egyik fontos matériája és metaforája, szava-borsa, de hogy pöszének ne higgyenek, tisztázzuk: az ótatája sócsempészettel, ő viszont szócsempészettel foglalkozott. Ha az ótata „a császár sócsempésze”, akkor ő a Kádár-kori aczélos magyar ellenzék szócsempésze volt, és ez nem üres játék a szavakkal, hanem szóhivatal-béli tény.
Megjelent egy kétezer-kétszáz oldalas történészi munka, Szőnyei Tamás írta, a címe: Titkos írás, és azokat a besúgói jelentéseket és sóhivatali intézkedéseket dolgozza fel nagyon alaposan, amelyek 1956 és 1990 között behálózták a magyar irodalmi, egyáltalán a szellemi életet, azzal a céllal, hogy „ellenőrzés alatt” tartsák az írókat és irodalmárokat, megfojtsanak minden szabadság-kezdeményezést és útját állják az értelmiségi függetlenségnek. Ez a háló nagyon sűrű volt, s a kedvetlen – hogy ne mondjam: sótlan –, buzgó és túlbuzgó besúgóknak se szeri, se száma.
Egyébként nem igaz, hogy nem lehetett kilépni vagy be se lépni. Aki nemet mondott, azt életveszélyes bántódás nem érte, annál több kellemetlenség. Aki viszont igent mondott, annak nemcsak „hasznos információkkal” kellett szolgálnia a rendőrtiszteknek, hanem „a kapcsolat elmélyítésére” is törekednie illett a kiszemelt páciensekkel. Ami a színjátszás shakespeare-i bugyraiba vezetett.
Visszatérve Tolnai Ottóra, akire a vámosok és a magyar állambiztonsági szolgálat emberei is vissza-visszatértek (derül ki a fenti könyvből), akit követtek, lestek, lehallgattak, figyeltek, letartóztattak, faggattak, inzultáltak – az Új Symposion fiatal főszerkesztője, a legműveltebb vajdasági homo aestheticus szolidaritás, vagyis, ahogy mondani szoktuk, „kiállás” ügyében volt olyan csöndes és kitartó, mint Cordelia. Ma is az. Miközben édes otthonunkban az írók és írónők (na meg a kultúrtantik!) gátlástalanul politizálnak és színjátszanak (ki profi, ki amatőr mód), a sócsempész onokája pontosan tudja, hogy mikor kell nemet mondani az Illetékeseknek. És ennek súlya van.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >