Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Méretes
Öreg Dezső
Az enyém nagyobb volt, mint az övé – mondta büszkén a szerb kormányfő, arról szólva, hogy a koszovói kollégájával való találkozón mindketten nemzeti lobogós kitűzőt viseltek. Nem semmi – mondaná a rég közhellyé kopott zsargon. Mert ha, ugye, kisebb lenne, akkor lehorgasztott fővel távozhatott volna a párviadalról. De így dagadó mellel hagyhatta el a bajvívás színhelyét. Mert az övé volt a nagyobb.
Nem az a baj, hogy ilyeneket mondanak egymásnak a balkáni vezetők. Mert ezt állítólag ellenfelének is megemlítette – ő nyilatkozta. Inkább az a sértő, hogy ezzel nyilvánosan dicsekednek. A sajtó révén, nekünk, alattvalóknak. Nem tudható, hogy érvként hozzák-e fel, vagy jópofaságnak szánják. Biztos a kettő keverékéből adódik a hányaveti modortalanság. Nem baj, nagyobb volt, győztünk. Mint ahogy az is fontos teret kapott az itteni sajtóban, hogy volt-e kézfogás. Biztos meginogna a brüsszeli iroda mennyezete, ha két miniszterelnök egy uniós csúcsdiplomata társaságában egymás mellett ülve úgy beszélgetne egymással, hogy az európai külügyminisztert sükettelefonos kontaktusként kezelné. Még akkor is, ha ez a két kormányfő a Balkánról érkezett. Európából – ahogy gyakran nagy előszeretettel hangsúlyozzák. Az sem kutya, hogy ugyanezen a találkozón, gondolom, úgy megértő figyelmeztetésként azt találta mondani a szerb miniszterelnök, hogy Koszovó ugyanannyira az övé, mint tárgyalópartneréé. Kisé bratyizó hangnemben, az itteni sajtó beszámolója szerint tegeződve. Ezeken a tájakon, különösen Koszovóban, a tegeződés tényleg nem számít sértésnek, sőt, a magázódás jelenti a távolságtartást, a szintkülönbség érzékeltetését. Az utca emberénél. Miniszterelnökök esetében, nem hiszem, hogy a legmegfelelőbb módja a közvetlen hangnem megütésének vagy erőltetésének. Biztos zavarának palástolásaként botlott tegeződésre a nyelve a kormányfőnek, aki egy héttel korábban még arról oktatta ki az Európai Uniót, hogy „mindenki, aki (Szerbiában) elesett a második világháborúban, beleszőtte életét az új Európába és az Európai Unióba, ahol most feltételekhez kötik az ország csatlakozását”. Meg, hogy: „Szerbia sokkal több (áldozatot) hozott, mint egyes olyan államok, amelyek nagyon könnyen lettek uniós tagok, most pedig arról beszélnek, hogy Szerbiának nincs ott a helye”. Senki sem cáfolta azokat a híreket, hogy ezek után a miniszterelnök saját kezdeményezésére ellátogatott a német nagykövetségre, hogy tisztázza, milyen módon ragadták ki szavait a szövegkörnyezetből és prezentálták oly módon, amely akár sértőnek is tűnhetett volna Berlinben, ha az ottani diplomaták és politikusok sértődékenyek lennének. Csupán két dolgot tévesztett szem elől a kormányfő. Az egyik, hogy Európában (is) nagyon emlékeznek még az ilyen hangnemű beszédekre, amilyeneket az elhíresült gazimesztáni emlékünnepségen elhangzott miloševići szónoklat után oly gyakran hallhatott a szerbiai ember. Amelyek éle, bujtogató ereje és célja a következő háborúkat szolgálta. A másik, hogy Szerbiát nem a második világháborúban szerzett érdemei miatt büntetik, hanem az imént említett újabb kori balkáni háborúk jelentenek szálkát Európa szemében. Amelyeknek a következményeként kellett egyebek között sort keríteni a minapi brüsszeli szerb-koszovói csúcstalálkozóra is. Európai közvetítéssel.
Amúgy igazat mondott a miniszterelnök. Olyanok szabnak feltételeket, olyanok is, Szerbiának, akik néhány évvel a második világháború elvesztése után, egy új Európa eszméjével kezdeményezték a mostani Európai Unió magvának a létrehozását. Hogy valami teljesen újat, az ókontinensen addig nem látott szövetséget hozzanak létre az egység, a kölcsönös nyugalom és béke, a fejlődés és prosperitás, az emberi, kisebbségi és még tengernyi más jog tiszteletének érdekében. Mondom, kisebb zavart érezhetett a kormányfő, hogy tegeződésre botlott a nyelve. Szokni kell még ezt az új szerepet, amelynek gyakorlására – a jelek és a nyilatkozatok szerint – rövidesen ismét adódik alkalma. Mert Brüsszelben biztosan tudják, hogy a Balkánon is addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Amíg ilyen a hangulat és ilyenek a hatalmi erőviszonyok Szerbiában. Mert ki tudja, mit hoz a holnap.
Következő cikk: Viktorral mostak padlót Brüsszelben
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >
Trump bumeránghatást vált ki Európában
Ahelyett, hogy sikerülne neki destabilizálnia a földrészt, a szüntelen támadásokkal inkább azt éri el, hogy felriad >