Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Egynapos hír
Öreg Dezső
A mi szakmában vannak egynapos hírek. Amelyek egy napig élnek. Esetleg kettőig. Ezek azok, amelyekre nem kell odafigyelnie mindenkinek. Esetenként senkinek. Amelyek csak egy vékony réteget érintenek, azt is ideiglenesen. Olyanok is vannak, amelyek közérdekűek lennének, de elsatnyulnak, elvesznek a hírrengetegben. Meg a sajtó hagyományos felületességében. Meg olyanok, amelyeket túlírunk, méltatlanul és indokolatlanul nagy teret, jelentőséget adunk nekik, mi újságírók. Legalábbis egyesek (meg kettesek is) közülünk. Egyrészt szakmai tudatlanság, felkészületlenség, másrészt elkötelezettségi – mondjuk politikai elkötelezettségi – okokból. A kettő nem ritkán keveredik. Nem kell ehhez nagy tapasztalat, csak bele kell olvasni, hallgatni, nézni az itteni médiába.
Ilyen egy-két napos hírnek bizonyult az is, mely szerint a német nagykövet új feltételhez kötötte Szerbia uniós csatlakozását. Mert azt találta mondani, hogy Belgrádnak előbb utóbb nyilatkoznia kell Koszovó ENSZ-tagságáról. Heinz Wilhelm nagykövet a Večernje Novostinak adott interjúban egyebek között azt nyilatkozta: „Koszovó ENSZ-tagsága egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeknek az asztalra kell kerülniük Brüsszelben”. Miután a szerbiai miniszterelnök korábban már mondott valami hasonlót, miszerint Belgrád – egy átfogó megoldás keretében – akár erről is hajlandó tárgyalni. Akkor is felbolydult a politikai bazár, most is. Vele együtt természetesen a sajtó. Vagy fordítva. Mindegy. Következett a már annyiszor látott előadás ugyanazzal a szöveggel, identikus díszlettel, a korábbiakkal egybevágó rendezésben és szereposztással. A hatalom elismételte, sohasem ismerjük el Koszovót; a jobboldal árulást, hazaárulást kiáltott; a nemrégi hatalom, amely most állítólag a legerősebb ellenzéki párt, aggódik amiatt, hogy a brüsszeli tárgyalások menete meg témái nem eléggé áttekinthetőek. A miniszterelnök pártjának egyik képviselője viszont nyugodtan kijelentette, mint ahogy Ivica Dačić kormányfő korábban már mondta, minden lehetőség az asztalon van, mindenről tárgyalni kell, semmitől sem kell megfutamodni, hiszen a parlament által nemrég szentesített Koszovó határozat is kimondja, az átfogó megoldás a cél. A legerősebb kormánypárt szerint viszont a nagykövet provokált. Nem is a nagykövet, hanem Németország. Ebben az utóbbiban igaza lehet. Nem a provokáció tekintetében, hanem abban, hogy Berlin következetes politikáját közvetíti a nagykövet. És nem csak ő. Legutóbb tavaly szeptemberben mondta Martin Schulz, az Európai Parlament Elnöke, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovót. Történetesen ugye, ő is német. Aki, ugyan, ebben a tisztségben „európai” meg még szocialista is, tehát otthon ellenzéki. De ugyanazt mondta, amit a kereszténydemokrata kormány belgrádi nagykövete. Tehát Berlin komolyan gondolja. Meg egységesen. Nagyhatalmi módon. Európai nagyhatalmin. Ami, tetszik ez vagy sem, nagyon fontos tényező. Angela Dorothea Merkel kancellár Belgrádban mondta evangélikus szigorral az akkori államfő szemébe, hogy nem tűrik meg a párhuzamos intézményeket Észak-Koszovóban. Vagy, ha valaki elfelejtette volna, tavalyelőtt karácsonyt megelőzően Németország állította le Szerbia tagjelölt státusának a megadását. Amit tavaly márciusban elnyertünk, de a csatlakozási tárgyalások kezdetére még várunk. Annak reményében folynak Brüsszelben a közvetlen szerbiai-koszovói kormányfői megbeszélések. Amelyekhez, nyomatékként, úgy tűnik inkább hazai használatra, csatolják a bő egy hét múlva esedékes elnöki találkozót.
Nem csoda hát, hogy a német nagykövet kijelentése körüli kakofóniát igyekeztek minél gyorsabban elcsitítani. Meg is találták a módját, a miniszterelnök és Wilhelm nagykövet már másnap együtt nyitott meg Versecen egy gyárrészleget, ahol mindketten tisztázták, mit is akartak mondani. Megmagyarázták, sikerült. Mert a másnapi sajtó már egyéb témákkal foglalkozott. Más egynaposokkal. Mindegyik a magáéval. Jobbára attól függően, melyik politikai párttól függ. Egyelőre. Erős a gyanúm azonban, hogy ezzel a tárggyal még foglalkozunk. Nem egynapos témaként.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >
Trump bumeránghatást vált ki Európában
Ahelyett, hogy sikerülne neki destabilizálnia a földrészt, a szüntelen támadásokkal inkább azt éri el, hogy felriad >