Ma Ottó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Délvidéki főhajtás
Bódis Gábor
„Emlékezni kell, de mértéket tartva – mondta nekem a szegedi kutató, aki éppen emiatt ellenzi, hogy Újvidéken felállítsák Makovecz Imre hivalkodó méretű Csonka-kápolnáját.“ Tanács István cikkéből idézünk (Népszabadság):
„Úgy tűnik, lesz idén tavasszal közös magyar–szerb elnöki főhajtás a második világháború délvidéki áldozatainak emlékére. Valószínűleg áprilisban, és minden bizonnyal Csúrogon kerül sor arra a kegyeletes aktusra.“ (...)
„A visszacsatolt terület etnikailag rendkívül kevert volt: a népesség 26 százaléka volt magyar, 21 százaléka szerb, 19 százaléka horvát, 17 százaléka német – a többi szlovén, szlovák, ruszin és zsidó. A magyarok örültek a magyar bevonulásnak, de alig a negyedét adták a teljes lakosságnak. Nem örültek viszont a szerbek; gyakran fegyveresen támadtak a magyar honvédekre, akik persze visszalőttek. A különböző típusú fegyveres csetepatéknak csaknem annyi civil áldozata volt, mint a sajkásvidéki razziának.“
„A. Sajti Enikő megemlíti, hogy magyar adatok szerint 2870 civil áldozata volt a lövöldözéseknek (köztük az a 313 személy, akit statáriális bíráskodás keretében kivégeztek a magyar hatóságok). A bevonulás után a magyar hatóságok is azzal kezdték, hogy megbízható helyi magyarokat toboroztak, és velük vizsgáltatták felül a helyiek „nemzethűségét”. A megbízható magyarok házról házra jártak, hogy megmutassák a honvédeknek, melyikben élnek jó magyarok, és melyikben gyanús elemek. A szerb telepesek mind gyanúsak voltak, a közigazgatásban dolgozó szerbek úgyszintén. Aki tudott, elmenekült, aki nem tudott, vagy nem akart, azt táborba zárták. Megpróbálták átdobni őket Szerbia területére, de azt a németek nem engedték.
Ezzel sem tudták visszaszorítani a partizánok tevékenységét. A kommunista ellenállók Horvátországból kapták a fegyvereiket, de többségük a németek által megszállt Bánátból szivárgott be az úgynevezett Sajkás-vidékre, ahol Zsablya községben 1942. január 6-án megindult a razzia. Ezt terjesztették ki 12-én Újvidékre, egyrészt, mert oda menekültek a szétszórt partizáncsoportok és szimpatizánsaik, másrészt, mert a megszállók vezetői Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy vezetésével jó lehetőséget láttak arra, hogy a partizánfelkelés leverése ürügyén likvidálják azokat, akiktől nagyon szerettek volna megszabadulni. Ez a történet ismert, mert még a háború idején kivizsgálták, a bűnösök egy részét felelősségre vonták, más részüket később kiadták Jugoszláviának. A razzia során 3340 személy tűnt el, közülük 2550 szerb, 743 zsidó, 11 magyar, 13 orosz, 7 német, 2 horvát, 1 szlovák és 13 ruszin. Magyarországon ezt több nemzedék tudatába beleégette Cseres Tibor Hideg napok című regénye és a belőle készült film.“ (...)
„Srdjan Cvetkovics történész, a sírfeltáró bizottság titkára egy januári szegedi előadásában arról beszélt, hogy a háború végén a titói állampárt a sztálini módszereket alkalmazta: az egypártrendszer bevezetése érdekében kíméletlenül leszámolt politikai ellenfeleivel. Megszüntette a magántulajdont. Megszüntette a szólásszabadságot, a tudomány és a művészet szabadságát. A kommunista szerb partizánok a szabad gondolkodáshoz szokott szerb művészek, újságírók, tudósok sokaságát mészárolták le. Cvetkovics szerint Szerbiában több mint 210 tömegsírt tartanak nyilván. Több mint 40 ezer áldozat nevét ismerik, de az adott időszak összes veszteségét 70 ezerre becsülik. Ebből a Vajdaság területén gyilkoltak meg körülbelül 45 ezer embert. Cvetkovics januárban közzétett listáján szereplő 26 618 áldozat közül 14 432 a német és 5584 a magyar.“ (...)
„Az akadémiai vegyes bizottságnak mind a magyar, mind a szerb tagozata megosztott. Cseres Tibor Vérbosszú Bácskában című könyvéből származik az az adat, hogy a Bácskában 40 ezer, zömében magyar áldozata volt a partizánmegtorlásnak. A magyarországi szélsőjobboldal, illetve a személyes megemlékezéseket feldolgozó egyes vajdasági értelmiségiek nem akarják elhinni, hogy a tényleges, névvel azonosítható magyar áldozatok száma talán a 10 ezret sem éri el. Korábban közéjük tartozott Forró Lajos, a Szeged Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának oktatója is, akinek a nagyapját 1944. november 21-én megölték a partizánok. Forró az 1990-es évek elején települt át Magyarországra, elvégezte a történelem szakot, közben pedig több könyvet is kiadott a Magyarkanizsa területén elkövetett gyilkosságokról.“
– Jó, hogy botcsinálta helytörténészként megtörtük a hallgatást, de át kell adni a terepet a tudománynak – állította Forró, aki első könyveit ma már kritikával szemléli. Hozzátette: feltételezések alapján nem lehet tárgyalni. Ha csak azt veszik számba, ami bizonyíthatóan megtörtént, akkor is éppen elég szörnyűség marad. Az ő nagyapját és számos más martonosi magyar embert ártatlanul öltek meg – ezt ma már a szerb bíróság rehabilitáló ítélete is elismeri. A háborús gépezet előbb ölt – de aztán meglehetős aprólékossággal utólag legyártotta az iratokat. (...)
„Ám e gyilkosságok elkövetői kivonultak a honvédséggel együtt, és a bosszút olyanok szenvedték el, akik ott maradtak, mert bíztak az ártatlanságukban. Szinte minden település esete más és más. Magyarkanizsán például a helyi szerbek meg sem várták az OZNA-t, a halálszázadot, maguk kínozták és gyilkolták meg a foglyul ejtett magyarokat. Be sem temették a sírgödröt, csak leöntötték mésszel az újabb és újabb tetemeket. Forró Lajos úgy véli: nem kerülhetett volna sor a boszniai rémtettekre, ha nem borítja el a jugoszláviai valóságot a hamis partizánmitológia. A háború után ezeket a bűnöket csak kivételesen büntették – például a kommunista hatóságok olykor megtorolták azt, amit királypárti szerbek követtek el.“ (...)
„Forró Lajos szerint a halottakat megilleti a kegyelet – az fontosabb, mint néhány épület sorsa. Mások tagadják ezt. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy emlékhelyeket állítsanak az áldozatoknak. Az elmúlt években Vajdaság-szerte számos helyen emeltek kereszteket, síremlékeket – egy részüket a nacionalista szerbek megrongálták. Emlékezni kell, de mértéket tartva – mondta nekem a szegedi kutató, aki éppen emiatt ellenzi, hogy Újvidéken felállítsák Makovecz Imre hivalkodó méretű Csonka-kápolnáját. Forró mostanában emlékhelyeket állít a megtorlások során megölt magyar papoknak. A templomkertben, nem provokáló, de a lelkipásztorra méltó módon emlékező domborműveket helyeznek el.“
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legija, Bokan, Vučić...
Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >
Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele
Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >
Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad
A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >
A VMP színrelépése
A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >