Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hajpánt-ügy
Bódis Gábor
„Teli szájjal oláhozó, bozgorozó, jobb sorsa érdemes jelképekkel demonstráló, harcias kis növendék szélsőjobbosaink: a mieink. A tiétek. Neveltük. Neveltétek.” Bakk-Dávid Tímea blogjából (Transindex):
„Az egyszeri felső-háromszéki székely bácsit a kilencvenes években megkérdezik, miért szeret részt venni a kézdivásárhelyi március 15-i felvonuláson? „Hát, fiam, amikor ereszkedünk bé jó lassan a szekérrel Bereck felől, s jőnek szembe az autók s mennek haza a hegyen túlra, meg-meglengetem az orruk előtt a magyar zászlót, s olyan jól esik.”
„Ha a 15 éves kovásznai román kislány december 1-jén köt trikolór-hajpántot, senki egy szót sem szólt volna. Abból viszont nyilván botrány lenne, ha december elsején mondjuk nagyváradi magyar középiskolások piros-fehér-zöldre festett arccal jelennek meg a vegyes tannyelvű suliban. Aki most azzal az érvvel jönne, hogy jó, de az más, mert a hivatalos zászló a román trikolór, és a hivatalos országos nemzeti ünnep az december 1., azt arra kérném, hogy csak egy pillanatra játsszon el azzal a gondolattal, mi lenne, ha nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyenlő jogokkal rendelkeznénk. Mindaddig, amíg ezzel másokat szándékosan nem bánt, nem provokál, addig mindenki azt viseljen, amit csak akar. Nyilván nem az a baj, hogy mindannyian ragaszkodunk nemzeti színeinkhez – hanem ha demonstratívan egymás ellenében, direkt negatív reakciók kiprovokálása reményében tesszük ezt.” (…)
„Március 15. és december 1. – két dátum, két nemzeti ünnep, két „unió Erdéllyel”, két összeegyeztethetetlennek tűnő paradigma. A történelem két párhuzamos álma különböző nyelveken szól a kollektív álmodókhoz, hát basszus, ébredjetek már fel. Itt élünk mind, jól-rosszul, erdélyiek, nekünk jelentenie kell valamit ennek a létnek, nemcsak olcsó kelet-európai munkaerő vagyunk az EU-nak, és nemcsak a romantikus nacionalizmus a megváltás a mindennapokból, hé, figyu, magyarok, románok, székelyek, cigányok, kedves testvéreim! Ahelyett, hogy szaktörténészekre bíznánk a tények feltárását, a sérelmek, visszaélések, tragédiák, áldozatok számlálását, s felismernénk: a másik ember, aki a másik három színt viseli homlokán, nem bűnös, legfeljebb saját „öröklött” ressentimentjének áldozata – ahelyett, hogy tiszteletben tartanánk egymás szimbólumait, ünnepeit, s miért ne: elmebaját, hát itt és most online szájkaratézunk, trollkodunk, gyerekeket fenyegetünk, tüntetni készülünk?! Miért ez az oldal a hangosabb? Magyarok, románok, székelyek: csemetéitek eltorzított elf-gyerekekből orkokká cseperednek a szemetek előtt – kiálthatná már valaki. De akit esetleg aggaszt is ez az egész, inkább hallgat, s amíg nem muszáj megszólalni, inkább elnéz az újjobboldalas-vármegyés betyár- és hajdú-apródok provokatív gesztusai, megjegyzései fölött. Esetenként legyint, hogy „feltűnési viszketegség” vagy próbálja nyugtatni magát, hogy „ó, hát nem is csinálnak semmi rosszat, csak mindenféle zászlókat lengetve felvonulnak” vagy „voltaképpen nem rasszisták, csak nemzeti érzelműek, és érdekli őket a történelem”. Felháborító, szívfájdító, és egyszerre hisztérikus és tehetetlen röhögésre késztető.” (…)
„Tavaly ősszel voltam egy nemzetközi, balkáni multikulti képzésen, rengeteg ex-jugoszlávval, akik mellesleg állandóan közös nyelvükön beszélgettek, ha többségben voltak. Első este, érkezéskor felfigyeltem egy feldúlt, magas lányra. Tört angolsággal közölte, megy haza. Kosovska Mitrovicából érkezett, ő volt az egyetlen koszovói szerb résztvevő. Kiderült, a szervezők egy koszovói albán lánnyal rakták egy szobába. Ő cserélni akart, egy másik szerb lánnyal egy szobában lakni. Erre a belgrádi HQ azt találta mondani neki: te „túlságosan” szerb vagy, ez nem fér össze a workshop szellemiségével. Lenackózták és lerasszistázták tehát, eközben meg két macedón lány, aki együtt akart lenni egy szobában, simán lepasszolta eredetileg kiosztott szobatársait a szervezők megkérdezése nélkül. Eltökéltem magamban, én megoldom ezt a helyzetet: győzködtem, maradjon, hiszen ha ezt a konfliktust sem tudjuk kezelni, mi a fenének gyűltünk itt össze, akkor hamis az egész multikultiság. Nézd, mondtam neki, Magyarországtól is elvették Erdélyt, mint Szerbiától Koszovót, mégis, itt vagyunk románok és magyarok, együtt utaztunk ide, megférünk, elférünk, neked is itt a helyed. De nem ez volt számára a kérdéses – hanem az igazságtalanságnak érzett megbélyegzés háborította fel, ami ráadásul egy másik szerb részéről érte arculcsapásként.”
„Gondolhatjátok, hogy azután – hazautazva a kettéosztott városba, abba a pattanásig feszült etnikai stresszbe, amiből vette a bátorságot kiszakadni azáltal, hogy egyáltalán jelentkezett erre a nemzetközi cuccra – mi volt a véleménye az egészről.”
„Amerikai résztvevőtársunk utilitarista megközelítésére már sajnos nem volt igény senki részéről. Ő azt kérdezte csodálkozva, hogy de hogy is gondolták már első körben, hogy egy szobába teszik őket?”
„Hát, mit mondjak, csúfos kudarcot vallottam nemzetközi konfliktuskezelésből. Román kollégám vigasztalt, hogy „hagyd, mi ezt nem érthetjük”.
„Nem tudom, nem vagyok biztos benne. Sabinát vagy a vele egykorú HVIM-es gyerekeket, akik az eseményekkel sodródva új, vonzó, törékeny, fiatal jelképeivé válnak manipulált románok és magyarok tömegeinek, muszáj megértenünk. Nem tudom, mi a megoldás. Sok bölcs ember kéne, de honnan? Aki csak okos, az vigasztalan hiábavalóságnak látja az egészet. Feloldhatatlan értékkonfliktusok, senkinek nincs igaza, mindenkinek igaza van. Ami egyre biztosabbnak tűnik, hogy a megbélyegző felháborodás sehova sem vezet, csak tovább radikalizál.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >