Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ogoljavanje: 25 godina samoće
Bódis Gábor
25 év magány – a szerbiai fundamentális politikai változásról szól Srđan Kusovacnak, a podgoricai Pobjeda napilap főszerkesztőjének vezércikke:
„Pope, ako ćeš da se zanimaš politikom osnuj stranku” – jedna je od najčuvenijih javno izrečenih poruka jednog od najuspješnijih vladara Srbije, četvorostrukog predsjednika vlade, Nikole Pašića. Upućena je 1910. tadašnjem mitropolitu i arhiepiskopu beogradskom, kasnijem patrijarhu Dimitriju Pavloviću. Više od vijeka trebalo je da prođe da se onaj ko se pita i čija se u Srbiji sluša „drzne” da uputi identičnu više nego jasnu poruku Srpskoj crkvi. Učinio je to 25. aprila 2013, dan pred usvajanje u parlamentu Briselskog sporazuma sa Kosovom, najmoćniji političar Srbije, prvi vicepremijer Aleksandar Vučić rekavši na konferenciji za medije: „Nemam ništa protiv da gospodin Amfilofije izađe na izbore i pobedi, ali pre nego što se to desi neće voditi politiku ove zemlje”.
„Vučićeva poruka primljena je i shvaćena u vrhu Srpske crkve. Da nije tako ne bi patrijarh Irinej onako munjevito reagovao i to preko službene agencije Tanjug da se ogradi od Amfilohijeve molitve ili čega već za „upokojenje Vlade i Skupštine” Srbije. To uz činjenicu da je izjašnjavanje na ostale aktuelne teme, Kačavendu na primjer, bilo daleko sporije i umjerenije, da medij-služinče puca iz dana u dan na naslovnice dosijee tajne policije o vladikama ukazuje da onih nekoliko hiljada ljudi u subotu u Beogradu valja shvatiti samo kao rekvijem za viševjekovni džihad SPC.” (…)
„Dok se Vučić bavio Crkvom i Amfilohijem, predsjednik Srbije Tomislav Nikolić poslao je ništa manje važnu poruku. Odabran je intervju državnoj televiziji BiH da se obznani da današnji Beograd Srbe u Bosni i Hercegovini smatra „Bosancima”. To je ista ona od Zapada očekivana poruka koju je Stjepan Mesić poslao 2000, neposredno po preuzimanju predsjedničke dužnosti, Hrvatima iz Bosne i što je važnije Hercegovine: „Vaša adresa za dogovor je Sarajevo, a ne Zagreb”. (…)
„Na to koliko su u regionu jake predrasude prema Srbiji na kojima neke politike lako jašu, ukazuje činjenica da ovu fundamentalnu promjenu u Srbiji nijesu na vrijeme uočili analitičari vodećih državnika Slovenije, Hrvatske i BiH. Glupo su od početka zatezali sa Nikolićem, ponižavajući ga i omalovažavajući, te je sada više nego zanimljivo posmatrati kako Zagreb i Ljubljana pokušavaju da se iščupaju iz gliba u koji su se sami uvalili. Sarajevo je posipanje pepelom, Izetbegovićevom posjetom Beogradu i riječima uglavnom već obavilo.”
Következő cikk: The House of Árpád and nationalism
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >