Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Ex Symposion
Marx Újvidéken
Tamás Gáspár Miklós
isteni dolog lehet
ma valamit elárulni
(Tolnai Ottó, 1968/2010)
A magyarokat még mindig a liberalizmus és az (autoritárius) etnicizmus unalmas és kilátástalan konfliktusa foglalkoztatja. Pedig a problémákra egyik se javasol – szellemi kimerültsége folytán – semmi érdekeset.
Az Ex Symposion Magyarországon megjelenő folyóirat, a híres vajdasági, ex-jugoszláviai Új Symposion utóda (ez a lap volt az egyetlen legálisan kapható ellenzéki kiadvány az ún. magyar nyelvterületen, 1965-től 1983-ig, utána elsorvasztották), kiadója Veszprémben van, szerkesztői – ahogy írják: „…a háború elől emigrált vajdasági alapítókon kívül Ceauşescutól elüldözött erdélyiek és »anyaországi« »gyüttmentek«…” – meg mindenfelé. Az Ex Symposion 1993 óta jelenik meg, 2004-ig Tolnai Ottó volt a főszerkesztője, 2005-től Bozsik Péter szerkeszti, jelenleg Pályi Márkkal és Krusovszky Dénessel egyetemben (végig részt vett a szerkesztésben Balázs Attila és Fenyvesi Ottó).
Tudni való, hogy az egyes kisebbségi magyar kultúrák különféle kapcsolatban álltak-állnak az „utódállamok” többségi kultúráival ott, ahol működniük kell. A két szélső eset: Románia és Jugoszlávia (majd Szerbia; a horvátországi és szlovéniai magyar kultúratöredékeknek nincs a vajdaságiétól erősen különböző karakterük). Az erdélyi magyar (magas)kultúrára a román nem volt mélyebb hatással, és az a kevés, ami volt, is eltűnni látszik mostanában.
A horvát, szerb, szlovén, sőt: boszniai, montenegrói kultúra elemei eljutnak Magyarországra (számtalan exjugoszláv könyv jelenik meg folyton, olyan elismert értelmiségi fordít sokat, mint Radics Viktória, aki jelentős kritikusnak, esszéírónak, irodalomtudósnak számít Magyarországon), de az erdélyi magyar írók – otthon vagy Pesten – föladták a kultúraközvetítő funkciót; a román kultúra (meg a szlovák) többé-kevésbé feledésbe merült Magyarországon, csak a szerbhorvát-szlovénnek és a lengyelnek (sokkal kisebb mértékben a csehnek) vannak nyomai.
Arról nem is szólva, hogy az Ex Symposion olyasmikre vállalkozik, amik Erdélyben vagy Felvidéken (vagy mondjuk Erdéllyel foglalkozó magyarországi folyóiratokban) elgondolhatatlanok lennének. Különszámot adott ki Sinkó Ervinről. Képzeljünk el egy-egy Gaál Gábor- vagy Fábry Zoltán-emlékszámot! (Igaz, Sinkó Ervin életműve romolhatatlanabb.) Közölt az Ex Symposion szatirikus „exjugó lexikont” is, amely ugyan igazán nem barátságos a Tito-rezsimmel, de tele van az egykori ország iránti aprólékos figyelemmel, amely már-már a szeretet szinonimája.
Kolozsvárt és Pesten olyan históriai és művelődéstörténeti könyvek és tanulmányok jelennek meg Erdély utóbbi évtizedeiről, amelyekben egyetlen román nyelvű munkára utaló lapalji jegyzet vagy hivatkozás sincs. Alig hallunk kétnyelvű szerzőkről.
A Gerusija-különszám (Ex Symposion 81, megj. 2013) pedig még nagyobb anomália. Hiszen nem pusztán arról nem nagyon érkezik hír Magyarországra, hogy van új, korszerű és fiatal radikális baloldal Kelet-Európában – elsősorban a volt Jugoszlávia országaiban és Lengyelországban (no meg persze Kelet-Németországban), de Romániában, Csehországban, Bulgáriában, Ukrajnában is – , de néhány marginális szektakiadványon kívül arról se, hogy Magyarországon (vagy legalábbis magyar nyelven) is akad efféle.
A Gerusija mindenféle (szerb, bosnyák, magyar, horvát) eredetű vajdasági ifjú balosok (többnyire marxisták) csoportja. (Persze a kilenc emberből hárman Belgrádban élnek, ketten meg Németországban: de Újvidéken alakultak meg.) A szó görög, és öregséget jelent. Ezt mondja a csoport kiáltványa: „…Hegel és Marx is azt sulykolja, hogy fiatal emberek nem érthetik meg a dialektika legfontosabb elveit, a tagadás erejét és az ellentmondás feszültségét, ezért át kell alakítanunk őket: az öreggé válás a radikális elmélet kiterjesztése. A bölcselet alapvetően öreg! Nem is kíván fiatal lenni, se lendületes, se lobogó, se az élvezet helye – a neoliberalizmus ideális helye – , ahol az örök ifjúság hirdetői árulják a ráncosodás elleni szereiket… […] Mi nem vagyunk gerontológusok. Mi nem az öregedés tüneteit vizsgáljuk, hanem kihasználjuk minden előnyét. Mi öregek vagyunk. Az öregség nem biológia, az öregség az új szubjektivitás. Változtassuk meg a szubjektivitást, változzunk geruziánusokká! Nem az évek számától függ, hogy valaki öreg-e. Az öregséghez bátorság kell! We can’t change the country. Let us change the subject!”
Egy másik kollektív írásban, amely a csoport lapja (Stvar, a. m. „Dolog”) 3. számának vezércikke: „Mivel az ország, ahol a kiadványunk megjelenik – Szerbia – , két domináns politikai tömbre oszlik – jobboldalira és liberálisra (az Első és a Második Szerbiára) – , az a feladat várt ránk, hogy egyértelműen a Harmadik lehetetlen szerepét, a baloldali elméletek világos megfogalmazását vállaljuk.”
Saša Hrnjez tanulmánya a kurrens uralkodó ideológiákkal szemben határozza meg a pozícióját, Kant „tájékozódni a gondolatok között” stratégiáját alkalmazva: „…az ész politikai használatát az a szükséglet vezérli, hogy a kapitalizmus túloldalán léteznek föl nem fedezett terek. Belépni az ismeretlen sűrű éjszakájának e mérhetetlen terébe – olyan alapvetés ez, amely megnyitja a lehetőségek lehetőségét a történelmi praxis mezején. Antikapitalista kantiánusság az antikapitalista spinozizmus helyett?”
Đorđe Hristov dolgozatát a kommunizmusról – egészen képtelen tömörsége miatt – lehetetlen összefoglalni, de számtalan elődéhez hasonlóan ez is az utópizmust próbálja elkerülni: „A jelenlegi rendszer már bizonyára nem viseli el a komplexitás és az elkerülhetetlen transzformabilitás óhatatlanul elkövetkező fokát; ámde ugyanilyen alkalmatlan a posztmodern neolitikum nem regulatív képzete, vagy a természettel harmonizáló élet elképzelése, amelyek a kommunizmus nevének hallatán megszállják a jelenkort.”
Losoncz Márk szép esszéje az anarchizmusról kategorikusan kijelenti: „Foucault diagnózisát, miszerint többé már nem lesz melankolikus, szomorú lázadás, az anarchisták megelőzték, és ők is valósítják meg.” Losoncz Márkkal, a csoport magyar tagjával (aki többedmagával még egyetemista) interjú is készült, elmondja a Gerusija és a Stvar izgalmas történetét, elmagyarázza az egész galeri szembehelyezkedését a nálunk egyedül ismert jugoszláviai baloldali irányzattal, az ún. praxisfilozófiával, itt fontos Althusser közvetett hatása (a szlovén neomarxistákon – Rastko Močnik, Mladen Dolar, Slavoj Žižek, Alenka Zupančič – keresztül). Losoncz Márk azt is leszögezi, hogy menekülnek a kizárólagos elméletiségtől, mint ördög a tömjénfüsttől. (Tanúság erre az Ex Symposion különszámában a sok kitűnő írás a diákmozgalmakról. Kiemelkedik közülük a figyelemre méltó versekkel is szereplő Maja Solar költő cikke az akadémiai prekariátusról.)
Losoncz Márk nagyon fontos dolgokat mond a többi kelet- európai országban ma is zömmel ismeretlen „titói” Jugoszlávia hagyatékáról és a Ðinđić-féle neoliberális kurzus rémségeiről (ezt a korszakot és a meggyilkolt Ðinđić miniszterelnök szerepét az összmagyar sajtó teljesen félreértette, pedig Ðinđić nem volt kevésbé nacionalista – Frankfurtban képzett ultrabalos volt pedig valaha, még le is csukták Ljubljanában 1974-ben –, mint etatista ellenfelei).
Losoncz Márk „az utópikus többletről” beszél, majd: „A kételyekre pedig igazi választ csak a valóság adhat – ez kifejezetten kellemes arculcsapás.”
A szám talán legprovokatívabb, a weimari kommunista avant-garde hangulatát idéző fejezete Ivan Radenković esszéje, „A zene, a piac és a munkásosztály”, amely engem ugyan nem győzött meg, de bevallom: élveztem. Úgy odacsördít, hogy még.
A legszenzációsabb tanulmány pedig szerintem Aleksandar Matković műve az adósságról (ez is az elviselhetőség határáig tömörített, iszonyúan sűrű munka), amelyet egyszerűen elolvasásra ajánlok. Remélhetőleg világnyelveken is megjelenik, mert a témáról szóló – egyre terjedelmesebb – irodalom egyik legeredetibb és legmélyebb darabja.
Az ilyen kurta ismertetés természeténél fogva igazságtalan és elégtelen. De talán meggyőztem az olvasót, hogy szerezze meg ezt a folyóiratszámot – a múlt héten még kapható volt az Írók Boltjában a budapesti Andrássy úton – , és remélem, hogy egyre több dolog terjed el majd belőle az interneten is.
És talán azt is észreveszi majd valaki, hogy Kolozsvárt két (!) baloldali könyvkiadó is működik – az Idea és a Tact – , döbbenetesen jó könyveket adnak ki (persze csak románul), és hogy egész Kelet-Európa világnézeti térképe megváltozott, s erről mintha csak a magyarok nem tudnának. A magyarokat még mindig a liberalizmus és az (autoritárius) etnicizmus unalmas és kilátástalan konfliktusa foglalkoztatja. Pedig a problémákra egyik se javasol – szellemi kimerültsége folytán – semmi érdekeset.
*
Az írást a Transindexről tallóztuk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >