Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az a baj, ha gagyi
„Az a probléma, hogy a nemzeti oldalon ezek posztkommunista emberek, átugrottak a széteső MSZMP kocsikból a nemzeti szerelvényre.” Rácz Tímea interjújából Szörényi Leventével (Transindex):
„A közönségtalálkozón nagyjából elmondta már a gondolatait az István, a király Alföldi-féle rendezéséről. Én inkább konkrét jelenetekre kérdeznék rá, például a Trabantos volt az, amelyik nagy indulatokat váltott ki.”
– Óriási! Az egy óriási jelenet, percekig röhögtem, amikor bejöttek.
Én konzervatív ember vagyok, de a művészet tekintetében nem. Én ha nem lettem volna annak idején kezdeményező, akkor az sincs, ami idáig lett. Én csak úgy választom el a dolgokat, hogy tehetséges vagy sem, művészet vagy sem. Ezen belül persze számtalan kategória van. Én, sajnos, úgy néz ki, hogy szembemegyek a közönség beidegződéseivel, az általános elvárásaival. De az az ötlet, hogy a Nagy Feró meg a Varga Miki egy retró, 30 évvel ezelőtti pillanatba belép, nem is tudják, hogy hol vannak – hadd ne magyarázzam –, zseniális, ez a kis apró ötlet. Ha valaki nem tudná, hogy miről van szó, még a rendszám is emlékeztet rá. Amikor az Istvánt bemutattuk, még Trabantok pöfögtek a városban, de hát más nem is nagyon volt, és annak is örült az ember. (…)
„Különben miért van ez a nyomás – nem is tudom, az emberek, vagy a művészek részéről – hogy mindenképpen felvállalják a politikai hovatartozásukat?”
- Ez abból fakadt, amit szintén elmondok abban az interjúban, és mumus lettem, mások szerint meg végre valaki kimondta a frankót. Az a probléma, hogy a nemzeti oldalon ezek posztkommunista emberek, átugrottak a széteső MSZMP kocsikból a nemzeti szerelvényre. A mai napig sem adják fel, uralkodni akarnak az úgynevezett nemzeti oldalon. Ez az én meglátásom szerint megalapozza ezt az állapotot, amire rákérdezett. Ők akkor érzik jól magukat, ha nagyon keményen deklarálják, hogy ők a zsinóros nemzetiek. Ez már az istváni időben fontossá vált, akkor még a Maróti elvtárs járta ki, hogy bemutathassuk, de már húzódott ki a későbbi nemzeti oldalra, hogy a további érvényesülése meglegyen. Ettől válik ilyen megoldhatatlan politikai katyvasszá az egész.
„Beszélhetünk-e arról, hogy a nemzeti oldal kisajátítaná magának Szörényi Leventét, csak azért, mert tud az Ön politikai nézeteiről?”
- Én azért nem vagyok ideges a különböző vélemények kapcsán, mert mindenki tudja, hogy az én hozzáállásom nem politikafüggő, hanem mély gyökerei vannak. Nézzék meg a zenémet, a könyveimet, egyáltalán az egész életművemet. De ha megszólalok, akkor persze ellenséggé válok. Csak mondok egy példát. A Magyar Nemzet véleményrovatában lejött egy cikk, Szavakkal ölni címmel, amelynek az írója nemes egyszerűséggel összehoz Daniel Cohn-Bendittel. Nem tudom, hogy szándékosan-e, de így sikerült. Azért korhol, hogy az előbb említett cikkben kellő magabiztossággal, nagyképűen legyilkolom a másikat, jelesül Koltayt, aztán mindjárt jön, hogy Cohn-Bendit hogy öli meg Orbánt szavakkal. Nem biztos, hogy szándékosan, de ha így van, akkor én lennék Cohn-Bendit, a Koltay meg Orbán Viktor? Álljon már meg a világ.
„Bayer Zsolt éppen tegnap írt Önnek nyílt levelet, olvasta már?”
- Nem, csak hallottam, hogy vissza akar adni valami olyan díjat, amit nem is én adtam neki, csak én voltam az átadó, a „díszpinty”...
„Mások meg azt írják, hogy vonja vissza az előadást.”
- Ezt az előadást nem én rendeltem, nem én fizettem, csak a bemutatót láttam. Nem szívesen játszom ki ezt a kártyát, de technikai feledékenységből még a nevünk is lemaradt a budapesti plakátokról, csak annyi áll ott, hogy István, a király, rendezte Alföldi Róbert. Ha cinikus akarok lenni, akkor felhozom, hogy nem is vagyok ott. Erre mit mondanak? Egyszerre fölébredtek? A dicső nemzeti oldal csak nézi a kínlódásaimat, de ha valami baj van, én vagyok a rossz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >