Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Milyen hősök tere?
Végel könyve egy város balladája. Népszabadság:
Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret Földje címő könyvéről írt kritikát Pető Péter:
„Sok fejezeten át úgy tetszett, hiába az eseményeknek otthont adó különleges miliő, a szöveg nem dermeszt, s ráz meg. Sőt akadtak pillanatok, amikor az óvatlan olvasó már kottából játszott. Azután, hogy a fiákeres a kocsin kapott a szívéhez, s halt meg, csöppet csalódottá is válhatott, elvégre igen közhelyesnek tűnt a finálé. Nem szólva arról: az üzenetet még akár didaktikusnak is érezhette. És a Miért nem tartott Horthy ünnepi beszédet Újvidéken? című fejezet meg egyenesen publicisztikai fordulattal zárult. De a kocka, mint arra az egyetemes história megtanított, fordul.“
„A sztori csúcspontja ugyanis egyszeriben, mintegy visszamenőleges hatállyal tesz helyre mindent, s egyúttal arra késztet: a kezünkben tartott könyvet a térdünkre vagy az asztalra pozícionáljuk, s újragondoljuk mindazt, ami fölött esetleg elsiklottunk. A főszereplő – itt most nem részletezett – különös sorsa hirtelen, s mellbevágóan tudatosítja a kisebbségi lét traumáinak kezelhetetlenségét, s szimbolizálja a huszadik század Kelet-Európájának szörnyű kínjait és abszurdba hajló realitásait. Végel könyve egy város balladája. Olyan közösségé, amelynek történetében akadtak szakaszok, amikor egyik etnikum sem volt többségben, azaz mindegyik kisebbségben volt.“
„Újvidék úgy volt senkié, hogy mindenkié volt. Kevésbé idealisztikus megfogalmazásban: úgy volt senkié, hogy mindenki magának akarta. (Ennek a helyzetnek a feszültsége aligha fogadható be teljességében azoknak, akik nem éltek tartósan valamely kisebbség tagjaként.) Erre mutat rá e kötet is, amelyből nem derű és optimizmus sugárzik. Ez persze nem meglepetés. Túlságosan sok uralkodó, eszme, birodalom és vezér nevében mentek a vonatkozó városba katonák, politikusok és besúgók, akiknek visszataszító vagy kevésbé undorító regnálása idején túl kellett élni. Nem véletlen, hogy a regény karaktereinek egyike megemlíti: régen volt, amikor azt hitte, valaki vagy hős, vagy gyáva.“ (...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >