Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nemzet a koronában
Gerold László
„Ne feledkezzünk meg az előadás nonverbális összetevőiről, amelyek olykor többet mondanak el annál, ami szavakkal elmondható.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):
„Ahogy közhely az, miszerint a színházi előadásban elhangzó szónak cselekvés értéke van, tett helyett tett, hasonlóképpen igaz, jóllehet szintén közhely, hogy az előadás látvány elemei, a díszlet, teljes egészében vagy részleteiben, illetve egy-egy kellék is egyetlen szó nélkül, némán „beszél”. Így, a funkciók kölcsönös átvállalásától, hogy a szó cselekvésként hat, a díszlet pedig megszólal, szervesül egységes egésszé egy előadás. Most erről szeretnék írni a számomra legérdekesebb nyári színházi élmény, a szegedi szabadtéri óriásszínpadon bemutatott – tévéközvetítésben látott – István, a király című rockopera egyetlen részlete kapcsán. Az Alföldi Róbert rendezte előadás részben éppen a rendező személye és a vele történt politikai játék folytán, ahogy erről mindannyian olvastunk, hallottunk, részben pedig a sajátos rendezői olvasat folytán heteken át izgalmas témája volt a magyarországi köz- és szaksajtónak, s ilyetén nem is lenne érdektelen foglalkozni vele. Lenne is mit mondani, mind az előadásról, mind pedig a körülötte zajló véleményháborúról, akárcsak az Alföldi körüli hercehurcáról, de ezúttal mégis inkább arról szeretnék írni, amit fentebb, jegyzetem bevezetőjében már említettem. Nevezetesen arról a kifejezetten színházi kérdésről, hogyan szólal meg az előadás díszlete. Miképp képes egy holt elem szónál is, dalnál is többet mondani.” (...)
„Az viszont várható volt, hogy Alföldi a történetet másként olvassa, és fogja interpretálni. Így is történt. Az ő olvasatában a darab inkább a nemzetről szól, mint a múlt és a jelen szempontjából kiemelt helyzetbe hozott személyi konfliktusokról, bár ezt a mozzanatot az előadás nem eliminálhatja. És az, hogy a szegedi változat igazi főszereplője a nemzet, éppen a díszlet által jut kifejezésre. Nevezetesen a Dóm előtti tágas teret kitöltő óriási korona által, amely az előadás folyamán is játszik, de igazi funkcióját a zárójelenetben tölti be. Ekkor már egyértelműen nem a történelmi múltra utaló illusztrációja, hanem a jelenre utaló szereplője az előadásnak. Amikor akár az országot is jelképező színpadot belakó statisztéria a korona alá húzódik (szorul, menekül?), akkor ez a központi látványelem azzal, hogy egybezárja a tömeget, sajátos szimbolikus jelentést kap. Ebben a pillanatban az előadás azt a kérdést szegezi a néző mellének, pontosabban talán eszének: mi a teendő, mi a helyes? Vállalni az egybezárást, az elzárkózást, vagy kitörni a szűkös nemzeti keretek közül és integrálódni egy szélesebb közösségbe, mondjuk Európába? Hogy ez nem a műre erőltetett afféle rendezői okoskodás, eltúlzott aktualitás, azt mind a Szent István-i múlt, mind pedig napjaink országos dilemmája egyaránt alátámasztja. Annak tanulsága, hogy az előadás nem ragad le a múltban, illetve hogy a jelen számára sorsdöntő kérdést fogalmaz meg, melyre válaszolni nem akar, lévén hogy nem ez a dolga, de ugyanakkor összeköti a történelmet és a jelent, ami arra utal, hogy a kérdés: külön vagy másokkal együtt ősi magyar probléma, amit talán ideje lenne most már évszázadok múltán megoldani. Mivel magától kínálkozik az alkalom, nem tehetem meg, hogy hallgassak arról, ami évek során rögeszmémmé vált, de ami csak elvétve valósul meg. Hogy előadásról ne úgy beszéljünk, ahogy egy elolvasott regényről beszélünk. Miközben valakivel az előadás tartalmát szeretnénk ismertetni, élménybeszámolót tartunk, akkor ne feledkezzünk meg az előadás nonverbális összetevőiről, amelyek olykor többet mondanak el annál, ami szavakkal elmondható. Ezúttal a korona szerepbe hozása erre nyújtott alkalmat, mutatott követendő példát.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >