Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ötperces tűnődés
A szabad levegőről
Radics Viktória
A szabad levegő nem semmi. Magam, rusztikus alkat lévén, mindenekelőtt a szó szoros értelmében veszem – a levegőt –, és a nagyvárosoktól messze eső vidékre, kisváros peremére, falu szélére asszociálok a szabadságról, tájra tehát, baktatásra, sétára és futásra. Én csak a szabadban érzem a szabadság leheletét. A Népkertben, a Népligetben, a töltésen, folyók, tavak és csatornák partján. Csakhogy ezt azt érzést és ezt a gondolatot nyilván belevetítem és beleolvasom a tájba, mely sem nem szabad, sem nem nem-szabad, hanem csak úgy van, sem telten, sem üresen. Honnét olvasok bele ilyen dolgokat a levegőbe? Nyilvánvalóan valami kultúrából, a „második természetünkből”.
Egy bizonyos kultúrának, melyet nem muszáj „baloldalinak” nevezni, felőlem nevezhető akár „európainak” is, „nyugatinak” is, „magyarnak” is (ennek különösen örvendenék), a szabadság a vezérfogalma és szellemi természetünk vágyának a tárgya. Nem olyan régóta, a XVIII. század mindjárt itt van, a XIX. századi eszmék pedig még meg sem valósultak, el lettek halasztva. Csakhogy a mellettem szaladó kölyökkutya is viháncol és vihorászik a szabad levegőn, pedig neki dehogy vannak eszméi, ő nem olvas és nem vetít bele semmit a természetbe. A szabadság fogalma bizonyára nem egyszerű, hanem igen sokrétű, és mindenféle metszetei lennének, ha fölszeletelnénk, van ösztönös komponense – lásd a kutyát, keresd a nőt, figyeld meg a férjedet! --, van pszichés fertálya körkörös akadálypályákkal, van társas, társadalmi, politikai, esztétikai, misztikus összetevője.
Léteznek urbánus alkatok, akik a nagyvárosban érzik a „szabadság nehéz mámorát”, ahogy Esterházy Péter írta, a névtelenek tömegében vagy a neves kávéházakban, melyekből az Unió kitiltotta a szivarfüstöt. Vannak, akik a templomban, térdepelve szabadulnak fel. Mások meg az otthoni kényelemben, pizsamában, pongyolán. A szabadságérzetnek azonban mindig van erős politikai kerete, mindig akad politikai megszomorítója – arra a bizonyos lappangó vagy direkt nyomasztásra gondolok, meg a félelemre, hogy mit hoz a holnap. Ha egy társadalmi rendszer nem képes minimális biztonságot nyújtani a polgároknak – márpedig a mostani nem képes --, a nyomasztás megmérgezi a lelkeket. Illyés Gyula azt írta, hogy „ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van” mindenütt és minden porcikánkban, a családi tűzhely mellett és az ágyban, beszivárog a hétköznapokba és az ártatlan cselekvéseinkbe is.
A borzalmas létbizonytalanságból eredő nyomasztás ennél ravaszabb. Ez megfoszt az álmainktól, megfoszt a derűtől és két vállra fektet a gondok által. Alacsony a plafon ilyenkor, és minden órában ránk szakadhat. Nem szabadságról és boldogságról, hanem minimálbérről álmodunk, vagy az adóhatóságtól rémülünk. Az új cipő ilyenkor álom, nem beszélve egy jó futócipőről. Az örökös létbizonytalansággal manipuláló társadalmi rend – mely, ahogy mondani szokták, versengésen alapul és megveti, kiskorúnak, azaz „paternalisztikus igényűnek” csúfolja a megbízhatóságra vágyó embert – pedig ez nem is vágy, ez szükséglet! – a lelküknél fogva csavargatja a kiszolgáltatott polgárokat. Kicsavarja belőlük a szabadságvágyat, csöppre csöpp, s ennek helyébe éppenséggel a rab(szolga)ságot csempészi: ó, ha bejárhatnék dolgozni nyolc-tíz órát naponta! Bárcsak megúsznám a létszámcsökkentést! Hamarjában nem találkoztam emberrel, aki fölött ne függne Damoklész kardja – igaz, nem elit társaságba járok.
Ezek gondolatok, ergo sosem biztosak. Szó mi szó, a fogalmaink is rozoga lábakon állnak; fene se tudja már, mi volt az a szocializmus, a mai politika pedig, így vagy úgy, de letérdepeltet. Ezért jó sárban és latyakban is futni, mert a futás felvilágosít arra nézvést, hogy mennyire bizonytalan talajon állunk. Így hát boldog vagyok, ha felveszem a nyúlcipőt, és kiszaladok a társadalomból. A szabad levegő nem semmi. Egyenesen isteni. Karácsonyra egy jó edzőcipőt szeretnék. S hogy egy harmadik kitűnő magyar írót is idézzek: Nádas Péter a szabadság tréningjeiről beszélt valamikor az ezredfordulón, amikor még nem volt ekkora a reménydeficit. -- Bízni? Edzeni rá, ez minden.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >