Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Balkáni Davos
Öreg Dezső
A sors úgy hozta, hogy az idén egybeesett a kopaoniki gazdasági találkozó és a választási kampány hajrája. A politika úgy alakította, hogy a választási kampány hajrájában a legesélyesebbnek mondott párt miniszterei távol maradtak arról a fórumáról, amelyet nem kis önbizalommal megáldott megálmodói már régen szerb Davosként emlegetnek.
A svájci síparadicsomban és a kopaoniki sípályák melletti szállodákban megtartott tanácskozás között csupán annyi a különbség, hogy Svájcban volt hó, itt pedig nem – írták néhány nappal a megnyitó előtt az itteni találkozóról tudósítók. Aztán ez az apróság is elhárult, miután csupán egy nappal kezdet előtt 20 egynéhány centis hótakaró képződött. Amit csak a síelők kevesellettek, a közgazdászoknak kedvjavítóként elegendő volt. Talán. Hogy az üzletemberek kedve jobb lett-e tőle, nehezen ellenőrizhető. A politikusok pedig, mint említettem volt, igyekeztek távol maradni. Tisztelet a kivételnek. Mondjuk, megjelent a kormányfő és ott volt a pénzügyminiszter is. Ugyanaz, aki már alá is írta az Arab Emírségekkel az 1 milliárd dolláros kölcsönről szóló szerződést. Amire, mármint az aláírásra a kormány – ez a technikai – rendkívüli ülésen hatalmazta fel. Amelyet, mármint az ülést, országos sugárzási engedéllyel rendelkező több TV csatorna is élőben közvetített. Így megy ez a választási kampány hajrájában. Annak a kampánynak a célegyenesében, amely szinte kizárólag a gazdaságról, a szociális és egyéb juttatásokról, pardon, ígéretekről szólt, szól. És a feltartóztathatatlan szárnyalásról. Gazdaságiról természetesen. A televíziók – és itt meg kell mondani, hogy a magán meg a közszolgálatiak is vállvetve szorgoskodnak, de nem csak a televíziók, hanem szinte a teljes itteni média másról sem tudósít, mint gyárak megnyitásáról, alapkőletételről (naponta legalább egyről), alapkő-elhelyezésre tett ígéretekről és hát természetesen a sikeresebbnél sikeresebb vállalatokról. Amelyek kiérdemlik a legrangosabb állami tisztségviselők látogatását. Szóval apait anyait beleadva dübörög a kampány, mint a korábbi választások hajrájában. Vagy talán még jobban. Ezt már csak a kilencvenes évek választási hadjáratai múlták felül – ha felülmúlták –, amikor ugyanazt a befejezetlen létesítményt többször is átadtak az akkori hatalom akkori széltolói. Újvidéken még mindig áll és időnként működik is az a rendező pályaudvar, amelyet már rég le kellett volna bontani, hiszen az újat többször is átadta az akkori uralkodó párt itteni mindenhatója. Egy a baj, hogy sohasem épült fel. Szerencsére a Vajdasági Klinikai Központ néhány éve félig elkészült. Merthogy annak betonvázát is többször felavatták, így, kampányzáró hajrában. Lehet, hogy egyszer teljesen befejezik. A remény hal meg utoljára. Most csak a páciensek. Erről jut eszembe, hogy az egészségügyről nem sok szó esett ebben a kampányban. Én sem feszegetném sem hatalmi, sem ellenzéki pozícióból. A korábbi hatalom is derekasan kivette részét annak lezüllesztéséből. A gyógyszergyárak privatizációja okozta károk (is) milliókban mérendőek. A nemrég bevezetett szolidaritási adó viszont többek között az orvosokat sújtja. Az egészségügyi munkások hétfőre jelezték az egynapos sztrájkot. Mondván, őket mentesíteni kell az alól a törvény alól, amely szerint a 60 ezer dináron felüli béreknek azt a részét, amely meghaladja ezt az összeget, 20 százalékkal csökkentik. Tudják a törvény megalkotói is, hogy ezzel az amúgy is elszegényített és ellehetetlenített középréteget sújtják. De e nélkül, na meg – gondolom – a külföldi kölcsönök nélkül elapadna az államkassza. Akkor pedig nem csak az orvosok és a tanárok, az állami tisztségviselők és esetenként a tisztviselők elégedetlenkednének, hanem a nyugdíjak és az egész közszféra bérei kérdőjeleződnének meg. Ami, ugye, sokkal kellemetlenebb lenne. Nem kell piszkálni a témát. Mármint az egészségügyet. Ha nem muszáj. Benne van a programban, aki akarja, olvassa.
Ne csodáljuk hát, hogy a szerb Davosról távol maradt az energiaügyi, a mezőgazdasági és a gazdasági miniszter is. Ki tudja, ki mit kérdezhetett volna tőlük, ki mit rótt volna fel nekik. Olyasmit, ami fölöttébb kellemetlen lenne egy hurráoptimista kampányzáróban.
Következő cikk: A rafinált krími népszavazás kérdése: igen vagy igen?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >