Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Akikre büszkék vagyunk
„Ez az ország veszni látszik, de Budapest nem illeszthető bele abba a provinciális, hazug, álszent giccsbe, ami körülötte épül.” Tóta W. Árpád (hvg.hu):
Még ma is sokan képzelik azt, hogy a Pride a melegek ügye. De nem: ez a közös büszkeségünk napja, amikor azt ünnepeljük, hogy nálunk ilyen is van. Mert ahol ilyen van, ott sok minden más is elfér.
Ilyenkor emlékezünk arra is, hogy nem volt ez mindig így. Alig huszonöt éve ért véget az a rendszer, amelyben kontraszelektált, buta pártkáderek mondták meg, milyennek szabad lenni. Illendő hajhossz, megengedett társastánc, tűrt, tiltott és támogatott hobbik és életformák. Gyanús volt nekik mindenki, aki többre volt képes, mint hogy felmondja a központi kottát. Mivel tudták magukról, hogy érdemtelenül kerültek magas polcra, hamar megtaláltak mindenféle kisebbségeket és szubkultúrákat, hogy azokhoz képest ők lehessenek a normálisak. Pedig már akkor se voltak azok.
Különös vicc, hogy némelyikük még mindig ezen pörög.
Maguk sem hiszik egyébként, amit receptként írnak fel egy országnak. Nem úgy élnek, nem is próbálnak úgy élni, és jobban fosnak a gyerekeiktől, mint hogy felvessék nekik a szüzességi fogadalmat. Egymás között cserélgetik nevetséges érveiket, cölibátusban élő papokkal igyekeznek összekapaszkodni a szent szaporodás nevében, ószövetségi hülyeségeket ismételgetnek tokaszalonna meg töpörtyű fölött, és gerincüket törik az igyekezetben, hogy felmutassanak bármit, amivel bizonyíthatnák, hogy az elnyomás, a jogok megtagadása indokolt.
Mert ciki volna bevallani, hogy egyszerűen zavarja őket, ha mások másképp boldogok.
A Pride ma végképp nemcsak a melegekről szól. Ők a példabeszéd bárányai vagy bármilyen ártatlan állatkái, akiknek csak azért nehezebb az életük, mert valakik így döntenek. Politikai aljasságból, bűnbakképzés végett, vagy saját korlátoltságuk, esetleg furcsa, ám egyáltalán nem ártalmatlan másságukból kifolyólag. Azt jelképezik, hogy ahol őket nem hagyják békén, ott senki sincs biztonságban.
A budapesti Pride különösen fontos, és ismét nem elsősorban a melegeknek, hanem Budapestnek. Világváros ugyanis csak egymás mellett élő szubkultúrák által létezhet. Itt magától értetődik, hogy különbözőek vagyunk, viszont a különbözőek sincsenek egyedül, mert másfél millió közül mindenki talál barátokat és sorstársakat. Budapest az a hely, amelyet sehogy sem tud lenyelni olyan rendszer, amely mindenkit egyformává szeretne tenni. Itt működött ellenzék a fent említett buta pártkáderek országlása alatt. És itt talált otthonra és észveszejtő kalandokra Tormay Cecile, a fasiszta leszbikus, mert elfér itt mindenféle csodabogár.
Egyszer már majdnem megcsináltunk egy országot, ahol bárki lehet az, ami. Homoszexuális, vagy latin rítusú katolikus, ha úgy érzi jól magát. Ez az ország veszni látszik, de Budapest nem illeszthető bele abba a provinciális, hazug, álszent giccsbe, ami körülötte épül. Kicsit több a lézerblokkolós pasaparki seggfej meg a trafikos, de a buli marad.
Nem leszünk egyformák, ha a seggedet is vered a stadionod közepén a földhöz.
Kevés vagy te ahhoz.
Ezt üzeni a Pride, és ezt üzeni minden egyéb, amiről az itt felejtett, továbbszolgáló, pállott szájú funkcik még mindig ümmögik, hogy nem tetszik nekik. De megakadályozni nem merik, nem tudják. Vereség nekik minden alkalom, amikor Magyarország polgárai megmutatják, hogy kinevetik és leszarják az értékrendjüket, vagy amit annak hazudnak. Hogy felkel a nap nélkülük és akaratuk ellenére.
Ez a Pride nemcsak a melegeké. Mindenkié, aki ki akarja mondani, hogy igenis van még Magyarországon élet. Hogy nem kell ezeknek megfelelni. Hogy át lehet nézni rajtuk. Körberöhögni az ócska babonáikat és aljas hazugságaikat, aztán élni úgy, ahogy az nekünk tetszik, és győzelemnek megélni minden percét a boldogságnak. Mert győzelem valóban minden boldogság, győzelem az örömtelen, patetikus gagyi fölött. Megmutatni, hogy van nagyobb hatalom az életemben nálatok, és az a hatalom én vagyok magam.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >