Ma Pongrác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A szivárvány másik végén
„Ezek a dolgok (homofóbia) általában önmagukban bizonytalan heteroszexuálisoktól erednek.” Donáth Mirjam (Magyar Narancs):
A Mátyás-király mesében Katica, az okos lány a király legfortélyosabb kihívásaira is sziporkázva felel, míg végül lehetetlennek tűnő feladatot kap: menjen is el a királyhoz meg ne is, köszönjön is neki meg ne is, hozzon is neki ajándékot meg ne is. Valahogy így, katicásan oldotta meg a Heti Válasz is a feladatot: úgy közölt homofób írást, mintha nem is azt közölt volna, megérvelve a megérvelhetetlent, miszerint a kirekesztést lehet tisztességesen is csinálni.
Egy queensi fürdőkádban olvasom a 46 éves, fehér, katolikus, heteroszexuális főszerkesztő-helyettes, a minőségi újságírás díjat nyert Szőnyi Szilárd 11 pontba szedett vallomását az emberi tolerancia határairól, és az a felismerés költözik belém, hogy ha gondjaim lennének a homoszexualitással, milyen hálás is lennék ilyen cikkekért. Alternatív univerzumot kínál ugyanis, olyat, amelyben a többség a fenyegetett kisebbség, a neves hetilap vezetője a véleménynyílvánításban-korlátozott, és a fehér, hímnemű hetero az emberi jogaiban sértett. Mint valami groteszk mesében.
Június vége, július eleje a szivárványszínű események szezonja. Itt a másság fővárosában múlt vasárnap dübörgött a melegfelvonulás az Ötödik Avenue-n a Greenwich Village felé. Negyvenöt éve így van ez, amióta 1969-ben, amikor Szőnyi Szilárd kétéves volt, a New York-i meleg közösség megszorongatta a razziázó rendőrséget a Village-beli Stonewall Inn-ben. Mesebelibben hangzik, ha úgy írom, hogy a falubeli Kőfal fogadóban – és valóban: a Manhattan szigetének délnyugati sarkában elhelyezkedő “Greenwich Village” faluként létezett a sziget szupergyors fejlődésnek induló déli része mellett. Görbe utcáiban a már gyakorlott turista is könnyedén elveszhet, hiába vágta még a labirintusba-lépte előtt, hogy merre volt észak és merre dél. Itt, a 19. században bohém művésznegyeddé alakult kerületben él a legtöbb saját neméhez vonzódó New York-i, de aki nem, az is idejár társaságba. A Kőfal fogadóban esett incidenst háromnapos tüntetéssorozat követte, és ezekre az eseményekre való megemlékezésként született az első melegfelvonulás 1970-ben.
A New York-i nem rózsaszín inges menet, hanem a hardcore bőrtangás, csipkés harisnyás, melyben félmeztelen férfiak és nők – és mindenki a kettő között – öleli-csókolja egymást és a rendőröket, táncol rivalkodó tollakban, fülrepesztő diszkózajra a másság ünneplésére. 2011 júniusa óta azt is ünneplik a New Yorkiak, hogy szabadon házasodhatnak. Más kérdés, hogy ebben a városban a munkába menet felér egy másságparádéval: a Queens végéből induló F vonat arab-kínai-fekete közönségének reggeli ricsajától át az irodámhoz vezető Times Square-i emberkertig, ahol ami a földön emberi viselkedésből létezik, képviselteti és konfrontáltatja magát. A legtöbb New York-i személyes viszolygásait magánügynek tekinti, és békében él a másik, kitudja, honnan és milyen szokásokkal jött New York-i mellett, és minderre legalább olyan büszke, mint a fegyverére a széfben. Előfordul mindennek az ellentéte is: legutóbb tavaly májusban, amikor a Village-ben valaki egy meleg pár nyomába eredt és rövid buzizós sértegetést követően lelőtte az egyiküket, a 32 éves Marc Carsont.
Fontos dátum még Szőnyi Szilárd hatodik születésnapja, mert 1973 decemberén az Amerikai Pszichiátriai Egyesület – a világ legnagyobb szakmabeli társulata – törölte a homoszexualitást a mentális betegségek sorából. Azt az összefoglaló jelentést, mely eredménytelennek ítélte a kezeléseket, melyek kiutat ígérnek a homoszexualitásból, 2009-ben az Egészségügyi Világszervezet is saját álláspontjává tette.
Erről a betegség / nem betegség kérdésről egyébként mindig beugrik a Para-Kovács-elemzés a homofóbiáról mint betegségről, mellyel vannak, akik kimennek tüntetni az utcára. „... mert például más betegségek esetében ez szinte sohasem történik meg, én legalábbis még nem láttam egyenruhába bújt csoportot a Kossuth téren, akik azt kiabálták, hogy „Aranyerünk van! Aranyerünk van!”. Mondhatnám: nem jellemző.”
Legbölcsebb lenne megkérni a Parát, hogy írjon egy rendes paródiát abból, hogy egyszer volt, hol nem volt egy fehér, hetero, katolikus főszerk. helyettes, aki a tolerancia diktatúrájáról hirdetett, de az egészséges nevetésen túl azt is fontos fejben tartani, hogy mire képesek a szégyellt előítéletekre építő katicás írások.
“Ezek a dolgok (homofóbia) általában önmagukban bizonytalan heteroszexuálisoktól erednek,” fogalmaz Albert Sakhai divattervező, aki Iránból költözött New Yorkba egy új életért. Az amerikai melegek helyzetéről kérdeztem, melyet így foglalt össze: “ebben az országban a munka piszkos részét már elvégezték.”
Sokat segített ebben a fekete elnök, az első, aki nyíltan támogatja a melegek közötti házasságot. Volt külügyminisztere, Hillary Clinton 2011-ben a genfi ENSZ-ben az LMBTQ jogokat “a korszak egyik megoldandó emberi jogi kihívásának” nevezte. Közvetlenül azután, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság tavaly nyáron semmisnek nyilvánította a házasság védelméről szóló szövetségi törvényt, mely szerint házasságot csak férfi és nő köthet, az amerikai nagykövetségek is megkezdték kiadni azonos nemű amerikaival házasodott bevándorlóknak a házastársi vízumot. Obama tavaly öt nyíltan homoszexuális nagykövetet nevezett ki. Mindebből otthon az amerikai nagykövetség támogató részvételét érezni a szivárványrendezvényeken.
Az amerikai állam és keresztény vezetője persze sem az egyes államok saját törvényeibe, sem egyházai állásfoglalásába nem szólhat bele. Jelenleg 19 állam engedélyezi a melegházasságot. De az alapjában vallásos amerikai nép az elmúlt tíz évben többségében melegházasságot ellenzőből többségében melegházasságot támogatóvá vált. (Míg 2001-ben 57% ellenezte, 2014-ben 54% támogatja.)
A másik másságától, ricsajától, színétől és szagától lehet viszolyogni, csak morális konzekvencia levonására nincsen felhatalmazva senki sem. Egy keresztény nevelésemben jelentős szerepet kivevő személyt idézve: “A jézusi evangélium ismeretében senkit sem lehetne kirekeszteni pusztán valamely adottsága folytán. Önmagában az a tény, hogy valaki homoszexuális, sem nem jó, sem nem rossz Isten országa szempontjából. Ember. Az, hogy milyen életet él, annak van jelentősége.”
Édesanyám valamikor kisiskolás korom táján felhívta a figyelmemet a “Nekem semmi bajom a cigányokkal, de ….” kezdetű mondatokra. Ha ott van benne a “de”, mondta, akkor legjobb résen lenni. Elsősorban saját magunkkal szemben, persze. Hogy tudjuk, mikor a legjobb előbb a pszichológusunkkal megvitatni a félelmeinket, és csak utána az olvasókkal.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >
Választási pamflet
Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >