Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Olajmezők mindörökké
Jelenetek és pillanatfölvételek egy új olajbirodalomból
Bódis Gábor
A közép-bácskai termőföld nemcsak a világ egyik legjobb humusza, hanem, mint olajsejkségünk két előkelősége, Radoman és Slobodan, a minap fölfedezte, immár fölsorakozott Szaúd-Arábia és Irán mögé.
Kőolajlelőhelyek szempontjából. Egy az Önök krónikása számára teljesen ismeretlen nevű településen hirtelen megjelent a két sejk, és bejelentette, hogy Szerbia mostantól nem fog dideregni! Van olajunk bőven, sőt, ha minden jól megy, exportálunk is a világnak -, de csak miután megszüntettük az ellene foganatosított embargónkat. Találja fel magát, amíg mi dúskálunk.
A történet első hallásra megható, van azonban benne egy bökkenő. Általános értékelés szerint a világ (értsd: az USA) azért nem avatkozott be komolyabban a délszláv válságba, mert ugyebár Horvátország meg Bosznia-Hercegovina nem Kuvait, Szerbia, meg nem Irak (habár Szaddam ikertestvére Belgrádban uralkodik). Magyarán: nincs ezekben az államokban olyan stratégiai fontosságú nyersanyag, mint a fekete aranynak is becézett kőolaj. Tehát nem volt mit megvédeni az amerikai haderőnek. Most viszont, ha bebizonyosodik, hogy Közép-Bácska egy feneketlen olajkút, akkor változik a washingtoni stratégia is. Hacsak az nem lesz enyhítő körülmény, hogy Šešelj vajdánk még az amerikai választások előtt fölszólította az óceánon túliakat: ne szavazzanak Bushra. A fölszólítás hatásáról meggyőződhettünk, de azért nem olyan biztos, hogy az új amerikai elnök kegyesebb lesz a balkáni diktátorokhoz, mint elődje volt.
Az olajmezők felől azonban nemcsak efféle szellők szállnak tova, hanem olyanok is, amelyek réges-régi tákolmányokat szeretnének föltámasztani. Az anyaország (a gyöngébbek kedvéért a Közép-Bácskától kissé északabbra fekvő, Csurka-kórban szenvedő, több mint ezer éves területecske sajtójában igen nagy visszhangra talált egy szerbiai újpolitikus (a nevét sem nagyon érdemes megjegyezni), aki szerint föl kellene újítani a kisantantot. Mivel helyszűke miatt nincs mód történelmi eszmefuttatásra, csak azt mondom el, hogy a javaslat elkésett. Az ideológiai kisantant ugyanis már régen létrejött: Funar Romániában, Meciar Szlovákiában és Milošević Szerbiában megalkották „Kis Tengely”-üket, akár be is jelenthetnék csatlakozási szándékukat a „Nacionalista Internacionálé”-ba.
Egyébként a már említett anyaországban sem felhőtlen a boldogság. A minap egy bemutatkozni nem kívánó úr tárcsázta föl a Szabad Európa Rádió budapesti irodáját. Véletlenül az Önök tudósítója vette föl a kagylót.
Hitelesebb fórumhoz nem tudok fordulni, ezért Önöktől szeretném megkérdezni, hogy Nyugaton is közvetíti-e a televízió a parlament üléseit? – kérdezte nagyon illedelmesen a telefonáló. Megfontoltam a választ, s mivel nem akartam a szerb parlamentnek nevezett cirkuszt példaként fölhozni, csak azt mondtam, hogy tudtommal csupán fontosabb ügyek tárgyaláskor kapcsolják be a kamerákat Bonnban, Londonban, Párizsban stb.
Abban biztos vagyok, hogy arrafelé nem közvetítenek olyasmit, hogy valaki kimegy uzsonnázni, és hiába hívják vissza – erőltette a témát az állhatatos telefonáló, és akkor már tudtam, hogy a rendszerváltás kipellengérezése következik.
- Tudja, én már 1952-ben hallgattam a Szabad Európa Rádiót, és most megint oda jutottam, hogy hallgatom, méghozzá lehalkítva! – fejezte be az ismeretlen telefonáló.
Az anyaországban az ember legalább válogathat a tájékoztatási eszközökben, nálunk viszont, szerb nyelvterületen, csupán néhány független lapra és elvétve egy-egy, főleg lokális tévére vagy rádióra lehet számítani, ha nem csak a háborús uszításra vagyunk kíváncsiak. Megbízható forrásokból származó információm szerint az Újvidéki Televízió (hányinger visszaszorítva) egykori magyar szerkesztősége maradványának a jelenlegi irányítói mind többet foglalkoznak fordítással. A ház homogén szerb vezetősége (beleértve a Feketéket is) ugyanis mind gyakrabban érdeklődik néhány riport tartalma iránt. Az Önök krónikásának is osztályrészül jutott az az érdem, hogy néhány hónappal ezelőtt egy budapesti eltévedt jelentését a halhatatlanság nyelvére ültessék át. Nos, meg is lett az eredménye, mert a műsor szerkesztőjét megbüntették. Egyébként ugyanezek a fordítók már foglalkoztak korábbi műveimmel is, igen eredményesen – hiába, bevágódni sem könnyű, ugyanis most már mindegy, mit ír az ember, a neve a biztosíték, hogy alkotása nem marad fordítatlanul. Befutott személynek számíthat Kasza József szabadkai polgármester is, aki fellépett egykori tartományunk néhai televíziójában, és mit ad isten, szavai olyan mély benyomást tettek a ház vezetőségére, hogy azonnal írásban kérték a nyilatkozat szövegfordítását. Az indoklás ezúttal az volt, hogy a választási játékszabályok szerint nem lehet (sőt tilos) pártokra vonatkozó anyagokat közölni (?).
Maradnak tehát az olajsejkek. Ők ugyanis pártatlanok. Elpártolt tőlük a józan ész.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >